Férfiak, miért annyira más nevelési (nem biológiai) szempontból, hogy saját gyerek vagy hozott, mikor anyukával kettőtök között egyébként párkapcsolatilag minden rendben és minden nevelési jogot is megadott neked?

,,az első életévben kialakult kötődést semmi nem tudja pótolni."

Ja, amikor a baba nem is fog fel és nem is emlékszik semmire. Szerintem is.

# 5: Van tudatos emléked arról, hogyan tanultál meg járni, beszélni? Hogy lettél szobatiszta?

Tudsz járni, beszélni? Szobatiszta vagy?

Ha igen a válasz, akkor tedd fel a kérdést, hogy attól, hogy valamiről nincs tudatos emlékünk, attól még megtanulhatjuk-e.

Szerintem az a férfi aki belemegy abba, hogy elfogad gyerekestől az nem fog félni attól sem, hogy ha nem működik megmondja.Miért ne mondaná meg?

Amúgy jól hangzik ez a ,,minden nevelési jogot megadott" viszont ha valamiért rámorran a gyerekre meg már anyatigrisként ugrik a másik, hogy na ne ,mert az az Ő gyereke.

Minden tiszteletem azoké a pároké, akik képesek ezeken az akadályokon felül emelkedni és úgy szeretni egymás gyerekeit ,mint sajátot.De baj esetén mindenki a ,,saját vérét" féltené.Ha választani kellene a párom gyereke és a közös gyerekünk között biztos a sajátunkat választanám.Míg a párom nem tudom kit választana.....Neki 3 van a közössel együtt, nekem csak 1 gyerekem van.

Ez a különbség ugyanúgy megvan nevelés esetén is, tudat alatt szerintem mindkét félben.(Ezt nőként és anyaként írom)