Mi az oka a mamahotel-jelenségnek?

- Elszállt ingatlanárak.

- Eleve később érnek az emberek. Régen nem volt ritka, hogy 18 évesen valaki már férjhez ment. Manapság olyankor még csak járogatnak az emberek.

- Régebben nem kevésbé zavarta az embereket a szegénység házasodásnál, gyerekvállalásnál. Ma már azért igyekszik az ember anyagi biztonságra szert tenni, mielőtt megkezdi a saját életét.

Én sem szívesen lépek olyannal kapcsolatba aki az anyjával él és semmi önálló egzisztenciaja. Mi várna rám ha gyereket szülnék egy olyannak aki otthon él és anyóssal együtt nevelnénk a gyereket??? Én szeretem az anyósom de mióta gyerek van, és akaratlanul is beleavatkozik bizonyos nevelési kérdésekbe inkább 3 méter távolságot tartok, és el sem tudnám képzelni hogy egy házban éljünk. Bármekkora ház is legyen.

De ha úgy élsz ott, hogy bármkor leléphetnél mert van annyi pénzed, csak így kényelmesebb, azzal nekem semmi gondom.

Ez régen is volt, régen 3-4 generáció lakott együtt, csak az utóbbi években jött ez a "12 évesen kolesz, majd 18 évesen külön lakás" baromság. Mert olyan trendi, meg a filmekben ez van.

Én nem fogok elköltözni.

- Nővel nem akarok összeköltözni, nekem csak szerető kell.

- Szüleim jó fejek.

- Szép a házunk, 4 szoba, 2 fürdő+WC, 2 autós garázs, Budapest.

- Melóm 5 percre.

Egy bizonyos kor/életszakasz után kell az önállóság. Én ezt nem pont korhoz kötném, inkább életszakaszhoz: amikor végez a fiatal a tanulmányaival, keresőképes lesz,és készen áll arra,hogy komoly kapcsolatot létesítsen, családot alapítson, szükség van arra,hogy önálló életet éljen amihez az én értelmezésemben szükség van arra,hogy ezt önálló otthonban tegye.

Felnőtt ember barátokat/párt/partnert fogad, és ezt sokkal szabadabban teszi ha nem a szülei otthonában történik.

Ráadásul vannak az önállósággal járó kötelezettsáégek amihez nem szokik másképpen hozzá csak ha külön él /pl. bevásárlás, jövedelemmel gazdálkodás, takarítás stb.

30 éves korig, ha nincs komoly kapcsolata, még elfogadható mindkét nem részéről az otthonlakás. Ezt követően viszont már akár albérletben, akár hitellel,jobb saját otthonban lakni.

Nem baj az ha hitelt kell felvenni, a fizetésből teljesíthető összegben kell otthont nézni.

Szülő vagyok, nagyon jó a kapcsolatom a gyerekemmel. Addig lakott itthon amíg végzett a sulival, munkahelyet talált,és valamennyi összeget összegyűjtött. Mivel komoly kapcsolata volt összeköltöztek a barátnőjével, és erre már mindketten vágytak, annak ellenére,hogy jól érezték magukat otthon.

Ez az élet rendje, le kell szakadni a szülőktől, bármilyen kényelmes és bármennyire adott a lehetőség az otthonmaradásra.

A mamahotel meg a megelhetes nem ugyanaz.

En otthon lakom 30 evesen, budapesten. Nem tudok elkoltozni, nem laknek idegenekkel, barataim kulfoldon, nem csajoznek be csak egy lakasert stb.

Elkoltoznek, szeretnek feleseget, de nem tudok .ugyanugy segitek, fizetek lakbert stb.

Erdekes, ha egy no lakik a szuleivel azt nem szoljak meg.

Mindkét nem részéről ugyanolyan megítélés alá esik egy bizonyos kor után.

30 évesen nem tudsz elköltözni, érthető. De mikor tudsz, vagy mikorra tervezed? Vagy kapcsolathoz kötöd? De gondolj bele...mondjuk 35 évesen a barátnőddel a szülőknél találkozgattok, ügyelve a nyugalmukra, saját életükre, és a Tiétekre.