Az miért jár lemondásokkal a nők számára, ha összejönnének egy egyszerű melóssal?

Mert szeretik magukat sajnáltatni meg áldozatnak mutatni.

De érdekes, hogy pasik nem sírnak, ha alacsonyabb végzettségű nővel vannak, nahát. Jaaa mert nekik nem számít a pénz meg státusz ahaaaa

Nagyon cuckik vagytok.

Vegzettseg alapjan honnan tudjatok a kozos erdeklodest? Egy melos is jarhat pszuchologia eloadasra es egy diplomas is lehet alkesz (ismeros a romkocsma ugye vagy a borozgatas?)

Nagyon szanalmas es felszines dolog valakit ismerettseg nelkul degradalni. Egy pl diplomas embertol tobbet varnek, de megnyugtatlak, a papir nem ad jellemet, sem eq-t.

Aztan sirtok, hol a jo pasik, amikor bennetek van a hiba.

36

Honnan tudod? Megkerdezed toluk? Vagy annyira felszines es eloiteletes vagy, hogy a koszos konyokot meg retkes nadragot feltetelezel egy melosrol hmmm?

En talalkoztam mar dohanyboltossal, aki igencsak meglepett. Erzelmileg es ertelmileg a diplomas ismeroseim felett allt.

Es meg te jarsz ilyen szakkorre. Te csak haritasz es ahelyett, hogy megismernel egy embert, inkabb itelkezel. Van meg min dolgoznod.

Es hozzateszem, a legtobb diplomas no, akikkel randiztam, kommunikalni sem tudott, angolul sem beszelt, bunko volt es nagykepu, es a kocsmazas volt a hobbija btw.

Nem a papir teszi az embert.

Azert allok mi a melosok mellett, mert tobb ertelmes, normalis melos haverom van.

#37

Nem nekem címezted a hozzászólást, de én történetesen szoktam, hiszen a Mester és Margarita a kedvenc (az orosz irodalomban határozottan kedvenc) regényeim között szerepel.

Számomra azért járna lemondásokkal, mert szinte biztosan nincsenek közös érdeklődéseink, vagy ha igen, nem tudjuk ugyanazon a szinten megélni őket. Gyakran járok múzeumokba, színházakba (miért is sznobság ez?), és bár nincs senkinek a homlokára írva a foglalkozásra, általában nem a munkásréteg szabadidős időtöltése.

Ha összejönnék egy gyári munkással, hamar kijönnének a problémák. Én például nagyon szeretek utazni és a munkámnak hála megtehetem, hogy heteket kivehetek év közben többször is. Egy gyári munkásnak van erre lehetősége? Menjek el nélküle? Fizessem neki az egészet? Egyik opció sem biztató, hiszen találhatok olyan párt, aki hozzám hasonlóan megteheti ezt mind anyagilag, mind beosztásilag.

A párommal mindketten művészettel foglalkozunk, az ismerőseink többsége szinten művész vagy legalábbis művészet kedvelő. Mi ilyen körökben mozgunk, innen ismerkedünk, ahogy például egy sportoló is inkább sportolók körében ismerkedik. Az emberek szeretnek hasonló életű, gondolkodású, érdeklődésű emberek között lenni. Én személy szerint nem tudnék mit kezdeni egy olyan férfival, akit nem érdekel ez a világ és untatja. A páromban pont az az egyik legvonzóbb, hogy ő is benne van és minden szempontból átérzi.

Nem nézem le a munkásokat, egyszerűen nem velük hoz össze az élet, hiszen más világokat élünk. Ha pedig nem hoz össze velük az élet, minek keressem őket, ha találok olyanokat, akikkel azonnal megvan az összhang több fronton is?

E. V.