Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Exfeleség "bosszúhadjárata"?
Szerintetek miért próbál rendszeresen kibabrálni velünk? A válást annó ő kezdeményezte. Váláskor megkapta amit kért, gyerektartás is fizetve van rendesen. Akkor miért piszkálódik? Rendszeresen "elfelejti" ami meg lett beszélve. Sajnos ez már a gyerek rovására is megy. :( Hergeli ellenünk, és eljátsza előtte hétvégén, hogy megyünk (felöltözteti), pedig nem is a mi hétvégénk van. A gyerkőcnek meg persze az jön le, hogy otthagytuk. :(
Ez miért jó? Van párkapcsolata, miért nem azzal törődik? 26/l
válasza:22:34-nek:
Hát az elvetemült,az nagyon gyenge kifejezés erre az ötletre...mármint a közös program ötlete.
Az exek nem ilyen békés fajták,hogy ilyesmibe belemennének.Legalábbis nekünk nem ilyen jutott :D
Ez még a kocsiba sem volt hajlandó beülni többé,mert én benne ültem :D Azért kíváncsi lennék,mit szólna,ha meghívnánk egy közös kirándulásra vagy ilyesmire!Szerintem ott helyben agyvérzést kapna a sértettségtől meg a dühtől! :D
válasza:22:34 vagyok
"Az exek nem ilyen békés fajták,hogy ilyesmibe belemennének.Legalábbis nekünk nem ilyen jutott "
:((((
"Ez még a kocsiba sem volt hajlandó beülni többé,mert én benne ültem"
Hát ez már nagyon gáz... azért megmoderálhatnák magukat az emberek, azért mindennek vannak határai.... :(((
"Azért kíváncsi lennék,mit szólna,ha meghívnánk egy közös kirándulásra vagy ilyesmire!Szerintem ott helyben agyvérzést kapna a sértettségtől meg a dühtől! :D"
agyvérzés... :))) hát erre nem gondoltam... de legalább a probléma meg lenne oldva, nemde??? :DDDD
válasza:"Ez még a kocsiba sem volt hajlandó beülni többé,mert én benne ültem" "
Jut eszembe. ilyenkor mit mondtatok neki? Akkor jössz majd utánunk gyalog??? Vagy, oké, akkor a pótkocsit felkötjük, majd akkor jössz azon XDDDDD
Ötletnek nem rossz, de kizárt, hogy belemenne.
Jobban utál annál mindkettőnket.
Amúgy nem unatkozhat, mert elvileg boldog a pasijával.
Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy egy ideje nemis ő adja oda és "veszi vissza" a gyereket, hanem a pasija.
Ki sem jön pedig a gyerekéért jönne ki a házból.
Tiszta nemnorális sajnos.
válasza:Szegény gyerkőc!
És ha már ne adj isten- nem lesz ott a pasija? Akkor mi lesz? Azért nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ilyenkor szegén kisgyerek mit gondolhat magában? Meg egy másik szemtelennek tűnő kérdés: szereti az anyja egyáltalán azt a gyerkőcöt? Mert végső soron ahhoz is köze van a férjedhez? Szerintem, ha valakit szeret az ember, nem használja fel, és nem bánik vele úgy mint egy tárggyal...
Gondolom, azért nem halna bele abba az 1 percbe... hát, az ilyeneket nagyon nem tudom megérteni... sajnálom, hogy ilyenek "boldogítják" a hétköznapjaitokat!
Biztos szereti a fiát, azt azért nem feltételezném róla, hogy nem szereti.
Csak épp ezt is rosszul, mert majomszerettetel szereti.
A gyerek csak nála hisztizik, ha nem kap meg valamit, mert rájött az anyjánál hisztivel elér mindent és ezt ki is mondja.
Az oviban is panaszkodtak rá, hogy mindent hisztivel akar elérni és szófogadatlan. Anyuci válasza: ő nem bírja nézni/elviselni, hogy a fia sír.
Gratulálni tudok csak.
válasza:Kedves kérdező!, én megmaradnék a saját "szerepemnél", ne bántásként vedd, nem is olvastam végig a válaszokat, aztán lehet, hogy a kérdést sem jól reagálom... de... én is voltam/vagyok minden oldalon-odavissza. Szövevényes a családi kapcsolataink és semmi sem működik zökkenőmentesen. Rájöttem, hogy nem érdemes olyasmibe beleártanom magam, amihez/akihez túl sok közöm nincs. Akkor is ha igazam volt. Nem akarok rébuszokban beszélni, de nem teregetnék szennyest. Lényeg, hogy hasonló korú gyerekeink vannak a párommal. Viszont a fiánál valami pszichés gond lehet, a nagy szeretetesdiből oda lyukadtunk ki, hogy szinte tönkretette a házasságunkat. El van hanyagolva minden értelemben az a fiúcska, de lelkileg nyilván az anyja szava számít. Többek között miatta nem szülhettem meg a közös gyerekünket... erre nem térnék ki. Az én fiam apja meg állandóan itt liheg a nyakunkban, lásd. betegen hozta haza a kisfiam egy szünet végén, ami ugyancsak náthával kezdődött, majd mire láthatás hétvége lett, torokgyulladás stb. lett, nem adtam oda betegen, követelőzve kérte az orvosi igazolást! Az orvos pedig kérdőn nézett rám, hogy nem apukáknak írják az igazolást. Ennek ellenére megkapta... Arról már leszokott, hogy az óvodai/iskolai anyáknapjára is számottartson... Elképesztő. Nagyon precízen betartjuk a láthatás hétvégéket, a szünetek feleit stb. De mindig manipulál, plusz napokat kér és ha nemet mondok, akkor én vagyok az u... k... a világon. Miután kiderül a kisfiam elmondása szerint, hogy apa nem is vele volt, mert dolgoznia kellett... stb.-stb. Sok kicsi sokra megy. Nem kifejezés, hogy utálom!!! Nem ezért váltam el, hogy itt produkálja magát a kapunk előtt! Ráadásul a jelenlegi házasságom, szüleim, rokonságom idegeire megy a dolgai. Az aktuális barátnője mindig kisérgeti, csak tudnám, hogy miért nem otthon főz és várja haza szeretteit, ahogyan én tettem. A férjem felnőtt ember. Elhozta a gyereket, nem kísérgettem, ha csak nem mentünk valahova együtt. A gyerek egyedül jön ki (9 éves). Az anyja lesz.rja az egészet, egy ideig annak férje kísérgette.
A gyermekem apja egyszerűen szintén lesz.arja (elnézést a csúnya kifejezésekért), hogy én szültem valaha ezt a gyereket (neki)... de akkor miért nem tett meg mindent értünk. Szóval lebutáz minket és annyi tiszteletet nem kapok, hogy mint a szomszédnak, köszönne. A párom kíséri ki a kisfiam, ha lehet, akkor én nem megyek ki. Hányingert kapok a látványától. Tehát úgy gondolom, hogy én én vagyok. Van egy jelenlegi férjem és egy kisfiam. A kötelező köröket fussuk és hagyjuk már békén a másikat. Én nem szólok már bele, hogy mit csinál a párom gyerekének anyja. És ezt mindenhonnan el is várom. Mindenki a maga helyén. Másrészt korban vagyok és tudom milyen, amikor mindent megteszek, hogy szerelmünk gyümölcse összejöhessen, amikor 9 hónapig a pocakomban hordom és tőlem növekszik, majd megszülöm, szoptatom, gondozom, szeretem, imádom és nevelem. Majd az anyja eldönti mit akar. Békén kell őt hagyni. Hivatkozni a leírtakra, mert ezért van a Bírósági ítélet. Máshogy nem megy. Én betartok mindent még így is kevés és megkeserítik az életem. A kisfiam apját x. nő hagyja el, mert állandóan a fia körül nyomul. Elváltunk. Ő is tudomásul vette, hogy korlátozva látja a fiát. De igenis vigye, amikor kell és engem hagyjon békén. Szóval nem "fajták" vagyunk, meg nem "bosszúállás", de gondold el, milyen béke lenne, ha betartaná mindenki a (jobb esetben leírt) bírói ítéletet. Nincs közünk egymáshoz, biológiailag az apa apja a gyereknek, de nálunk akkor is a nevelőapa, aki ott van ha baj, ha öröm van. Te is próbálj a saját kis családoddal foglalkozni, ahogy én is leállítottam magam. Szeretni lehet így is valakit... Mindenkinek tudnia kell, hova és kihez tartozik. Ténylegesen.
Teljesen igazad van.
DE...
Hidd el nem kértem volna tanácsot, véleményeket, ha el lehetne menni a történtek mellett.
Hidd el, mi betartjuk a leírt dolgokat, csak sajnos ez kevés. Kevés, mert az előre megbeszélteket anyuci elfelejti, kiforgatja, letagadja.
Nem foglalkoznánk már vele, ha ez heti szinten nem bonyolítaná meg a mi életünket, nem kellene ügyvédhez szaladgálni, hogy az agyament ötleteit elhárítsuk és nem kellene azon aggódnunk, hogy adott hévégén milyen gyerket kapunk, mennyire hergelte fel, mennyire lesz teletömve a feje, mennyire lesz labilis, hisztis.
Sajnos nem egyszer kellett "megmagyaráznunk" a gyereknek, hogy az anyja biztos csak viccelt, amikor azzal riogatta, hogy hozzá ne nyúljon a kutyánkhoz mert az veszett (imádja a kutyát a kutya is őt), vagy, hogy anya nem gondolta komolyan, hogy mi hülyék vagyunk (5évesnek nem engedtük este megnézni a Jurassik Parkot), vagy, hogy apa nem hagyta ott hétvégén, csak épp nem a mi hétvégénk volt és ezt anya elfelejtette. És még sorolhatnám.
A legrosszabb az, hogy a gyerek nem érti, mert más az amit hall és más az amit lát. Igaz, megtéveszteni nem lehet, mert ahoz már elég nagy, de megzavarni meg lehet.
És bizony meg is zavarta őt az anyja, mert az óvodában is panaszkodnak a gyerekre, hogy agresszív és mindent hisztivel akar elérni. Szerinted miért? A gyerek saját elmondása szerint (!) azért, ha sír, ha hisztizik az anyja megenged neki mindent.
Hidd el nehéz szó nélkül megállnod, ha látod, hogy a férjed szíve összeszorul a fájdalomtól mert a saját fia közli vele, hogy "apa te egy szemét vagy"...és, hogy miért: "mert anya azt mondta."
Vagy azt mikor odahívod magadhoz megölelgetni egy kicsit játszani vele, és közli, hogy "anya azt mondta, ne szeresselek titeket"...
Sajnos nem sarkítok és nem túlzok és sajnos még sorolhatnám is.
A köszönőviszony már nálunk sincs meg a sorozatos ribancozások, szemétládázások miatt, sőt most már ott tartunk, hogy arra sem veszi a fáradtságot, hogy ő hozza ki a gyereket, vagy mikor visszavisszük ő jöjjön ki a fiáért. Kiküldi a pasiját, aki mellett a gyerek szinte szó nélkül elmegy, max annyit kérdez anya hol van.
És még mi vagyunk az ilyenek meg az olyanok.
Sajnos most, hogy 1-2 hete "csend van", már félünk, hogy vajon most mit eszelt ki, mert általába egy kedves húzást 1-2 max 3 hetes szünet előzött meg.
Az a baj, hogy józan ésszel tudom, hogy nincs mit tenni, de mégis mindig bízom abban, hogy valaki tud egy jó tanácsot adni amire nem gondoltunk.
Bízom benne, mert ennek a helyzetnek a megoldása nem azon múlik, hogy meg akarom e oldani vagy sem, hanem azon, hogy anyuci mikor látja már végre be, hogy ennek az égegyadta világon semmi értelme sincs.
Elnézést, hogy hosszú lett, de így összefoglalva talán érthetőbb, árnyaltabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!