Miért ítéli el mindenki az alvás treninges módszert?

3 évig otthon ülnI"". Ez annyira undorító.

Elárulom hogy amikor dolgoztam akkor sokkal kipihenten voltam mint itthon a kicsivel. Elárulom nem csak ülünk.

60, ja ok, az más, akkor nyilván én se gyesen voltam a kisfiammal külföldön, jó tudni :D attól, hogy a neve más, a lényege ugyanaz. Ja, nem, mert nem kell mellette éhen halni ;)

#58

#61 Jogos, képletesen értettem, nekem is van két gyerekem, pontosan tudom, hogy az ücsörgés fordul elő a legritkábban.

De a mondandóm lényege ugyanaz, senkinek semmi köze hozzá, hogy mikor ment visszq dolgozni, akár bunkó vagyok, akár nem.

(#59)

63, senki nem hypeol semmit, a külföld a magyarázat arra, hogy a kérdezőnek miért kellett 4 hónap után visszamennie. Amúgy egyetértek, én is botrányosan rövidnek tartom, de a 3 évet indokolatlanul hosszúnak. Én 10 hónap után mentem vissza, és nagyon örültem, hogy újra felnőttek között lehetek.

58 és 62 voltam

Szerintem erősen túl van tolva már itt ez a kérdés.

A kérdező egyértelműen NEM hagyja sírni a babát. Kiveszi ha sír egyből mint azt többször is leírta már. Ha nyoszorog 2-t az a gyertek és ha mellette van meg simizi és visszaalszik akkor azzal mi a baj? Nem is értem...miért kéne kényszeresen kikapkodni az ágyból azt a gyereket?

Akkor én is megkovezheto vagyok ugyanis én se vettem ki a gyerekem az ágyból amíg nem sírt. Amíg elég volt a simi neki és a cumika vissza és a dudolas addig nem vettem ki. Sőt ha kivettem akkor sokkal nehezeben aludt vissza és igazán akkor kezdett sírni.

Szerintem helyzet és gyerek függő az alvás. Valamelyiknek már 5 hónaposan sincs szüksége akkora altatásra valamelyiknek meg még 5 évesen is kell. Ráadásul ha a nap többi részében a kérdező foglalkozik, törődik azzal a babával nem csak be van rakva a jarokaba akkor kötve hiszem hogy az a fajta altatás önmagában ennyire drasztikus sérüléseket okozna. Nem arról van szó hogy lilulasig ordít a gyerek és rá van vágva a szoba ajtó.

“ köszönik szépen, jól vannak mindketten.”

Ez nem most derül ki.

A barátnőm 2,5 évesen örökbefogadott gyereke is jól van, aki a gyerekotthonban megtanulta, hogy lámpaoltás és nem jön senki. Mikor hozzájuk került nem tudott úgy elaludni, ha volt mellette valaki. Attól, hogy ezt szokta meg kényszerből még ugyanúgy lett volna igénye a testkontaktusra, arra hogy simizzék, érezze, hogy nincs egyedül. És most 6 évesen semmi nem látszik rajta, de ezek nem is most látszanak, hanem felnőttként.

És persze, a kérdezőnél is meg lehet magyarázni. De ha kész válaszok vannak, akkor miért jön ide kérdezni? Önigazolásért? Ő se érzi 100%-osan jó megoldásnak? Az anyai ösztöne mégiscsak ágál ellene, és csak a 21.századi nő mondatja vele, hogy ez helyes?

4-5 ezer év nem olyan nagy evolúciós mértékkel nézve. Az ember az egyetlen emlős, aki az újszülött kölykét elszeparálva altatja. 16 órát babusgatja, nagyjából válaszkész, majd éjszaka ha lehet, akkor őt hagyja, oldja meg egyedül, nyugtassa meg magát (megjegyzendő rengeteg felnőtt sem képes erre, költői kérdés hogy miért) stb. Érdekes az emberi faj, ilyen aspektusból is…