Milyen elfoglaltságot ajánlotok majd szülés utánra a baba mellett?

"Az én gyerekem pl csak kézben volt el, mint ahogy a babák igen nagy százaléka"

Ki mihez szoktatja...

Cuki vagy, hogy így gondolkodsz. Az én lányom egy angyal. Eszik, alszik, mosolyog.... Csak néha a mosolygást az éjszaka közepére időzíti. Én nappal nem tudok aludni, így időnként a fáradtsággal küzdve próbálok túlélni.

Cuminak jelenleg engem használ. Van itthon vagy 10 féle cumi (többféle márka, többféle anyag, többféle forma. Ha találok olyat, ami még nincs, azt megveszem, hátha az lesz az igazi), de egyik sem kell neki. Az ujját nem szereti, az csak felidegesíti. Csak a cici jó, azt igényli, hogy a szájában legyen. Szerencsére éjjel nincs rá szükség, csak a nappali alvásoknál. Így marad a netflix, a telefon, esetleg 1-1 könyv.

Ha sikerül úgy aludnia, hogy el tudok jönni mellőle, az pont arra elég, hogy takarítsak (napi porszívózás, felmosás, mosogatás, tiszta edények elpakolása, hetente fürdőszoba és wc takarítás, portörlés) és főzzek.

Vagy a másik kedvenc alvási időszaka a napi séta. Még ki sem érünk a lépcsőházból, ő már alszik a babakocsiban. Ha jó idő van, simán kint vagyunk a két etetés közt, elintézem a bevásárlást, a postát, talán barátnőzök egy kicsit, bár általában dolgoznak, amikor mi sétálni megyünk, de előfordul, hogy belefér egy ebédszünet, vagy egy gyors kávé.

Szoktam próbálkozni a horgolással is, neki készítek játékokat, mert szerintem sokkal szebb, kedveseb egy horgolt játék, mint a bolti műanyag. Hát elég lassan megy. Míg a terhesség alatt akár egy nap alatt megvolt egy egyszerűbb maci úgy, hogy közben itthon is elláttam mindent, most van, hogy csak 1-1 sort horgolok egy nap alatt.

A fejlesztő játékos ötlet is cuki, de az esetek nagy részében a gyerek igényli, hogy te is vele játsz.

Szóval hiába van egy tündéri nyugodt, mosolygós babám, mégsem úgy megy a nap, ahogy te elképzeled.

Oké, tegyük fel, hogy, olyan sok időd van egy újszülött mellett.

De azért hobbit csak tudsz találni egyedül, nem?

Most komolyan írjam le, hogy olvassál, nézzél sorozatot, vagy köss egy pulóvert?

Az én kisfiam is jó baba volt, evett aludt, ha ébren volt elnézelődött, tudtam mellette olvasni. Ez volt pár hónalig...

Na de amióta mászik, minden érdekesebb mint bármelyik játéka. Jön megy a házban, pakol ki a szekrényből fürdőben nyitogatja a mosógép szárítógép ajtaját, mászik a fotelba áll fel stb. Én meg megyek utána. Örülök ha néha kicsit elmolyol azzal ami az övé. Egy babakorú gyerek nem olyan mint egy 5 éves, hogy eljátszik egyedül. Arról nem is beszélve hogy balesetveszélyes csak úgy hagyni őket, közben hobbizni. Persze ha beteszed egy járókába hadd üvöltsön egész nap az más, csak tudnám akkor minek neked gyerek.

Ja és nem, nem panaszkodom és nem akarok meghalni ahogy itt írta valaki, de hogy unatkozni nem szoktam az fix.

Csatlakozom a 32-eshez, nem tudom, miért kellene ennek feltétlenül kamu provokáló kérdésnek lennie.

Én is úgy terveztem, hogy sok mindent csinálok majd a kisbabám mellett, és ha annyi mindent nem is tudok, mint akartam, azért sok minden belefér. Pláne az elején.

Persze, az első két-három hétben én is zombi voltam, minden figyelmem a pici kötötte le, de egy hónapos korára belejöttem a dolgokba, meg a kisfiam is picit jobb alvó lett, így azokban az egy órákban, mikor éppen aludt, nem a gyakorit nyomkodtam, hanem a dolgaimat.

Pl. van veteményesünk, én láttam el az is a pár hetes kicsi mellett. A férjem vállalkozásába segítettem be napi kb. 1 órában. Olvastam. Háztartást vezettem. Nyilván voltak rosszabb napok, de nem mindenkire igaz ez az "örülsz majd, ha pihenni tudsz... "

7-8 hónapos korában már sokkal nehezebb volt.

Amúgy a szomszédom ilyen, mindig panaszkodik, hogy a kisbaba mellett semmit nem tud csinálni, dehát előtte se csinált, bár otthon volt, nem főzött, nem csinált kint sem semmit, mert "nincs idő rá". Csak ült fél napokat és napozott. Amihez amúgy joga van, csak nem értem mire a körítés, de ugyanezt tudom elképzelni sok anyukánál - nem mindegyiknél, biztos vannak nehezebb babák -, egyszerűen vannak olyan típusok, akik panaszkodnak, közben nyomják gyerek mellett a telefont egész nap, azért nincs idejük másra