Mi volt idáig a legrosszabb ami történt a babátokkal, és ami miatt bűntudatotok volt?

15 hónapos, mostanában gyakorolja a lépcsôzést kézenfogva, de eddig egyedül sosem vágott neki. A Müpában voltunk, nagyon fel volt pörögve, nagy vidáman jött-ment, "szaladgált". Én hülye a telefonomon nyomkodtam valamit, és nem figyeltem rá, már nem is láttam, amikor belém hasírott, hogy úristen, hol a gyerek. Addigra megindult lefelé a lépcsôn, támaszkodva, egész ügyesen le is lépett egyet, de akkor rákiáltottam, hogy jézusom, vigyázz. Megijedt, elesett, és lecsúszott két lépcsôfokot, beütötte az arcát. Nem volt nagy esés, de azóta is ostorozom magam, mert nem figyeltem rá egy percig a hülye telefon miatt, felelôtlen barom voltam. És a hideg ráz a gondolattól, hogy egy perc alatt is nagy, nagyobb baj is történhet.

10-11 hónapos lehetett, amikor kiesett a kiságyából. Ruhát hajtogattam, és elfordultam, ô addig a plüssmalacát dobálta ki az ágyból. Nem tudom, hogy csinálta, talán a dobálózás lendülete vitte át a kiságy szélén, de szépen kizuhant, fejjel a parkettára. Akkor bekékült a homloka, szóval hetekig emlékeztetett a f.szságomra.

És a legelsôre is élénken emlékszem, 1-2 HETES lehetett, amikor a védônô tanácsára a kezénél fogva ülésbe húzogattam, merthogy ez segít a fej megtartásában, a nyak erôsítésében. Kicsúszott az egyik keze az enyémbôl, hátranyaklott szegény, és nagyon sírt. Meg én is. Utána soha többet nem húzogattam ülésbe, és a mai napig úgy gondolom, hogy hülye tanács volt.

Volt ezen kívül még csomó olyan, amibôl nagy sírás lett, de a fentiek kifejezetten az én hibáimból, bénaságomból adódtak, nem kivédhetetlen helyzetek voltak, mint pl. amikor álmában hirtelen fordul hármat, és épp egy fél centi hiányzik ahhoz, hogy elkaphassam, mielôtt lefordul a kanapéról.

Nekem is combcsonttöréses sztorim van, csak kicsit másképp. 11 hetes terhes voltam, amikor sikerült olyan ügyesen elesni, hogy szilánkosra tört a combcsontom. Feladtam rendesen a leckét az orvosoknak (röntgenek, műtét, altatás, gyógyszerek stb), de a baba megúszta ép bőrrel az egész tortúrát, most 8 hónapos :)

Kezdem úgy érezni, hogy ezzel egy időre letudtuk a baleseteket, mert eddig még nem volt semmi nagyobb baki, legalábbis a babával nem. (mondjuk nekem azóta sikerült letörnöm 3 első fogamat az állkapcsommal együtt)

A legemlítésreméltóbb talán az az eset volt, amikor elég rendesen becsinált, én elmélyülten törölgettem a fenekét, amíg ő a cumijával a kezében matatott a lábai között... de én már csak arra lettem figyelmes, hogy mi az a barna a cumiján, ami már a szájában volt :D

7 hós korában leesett az ágyról. :-( Az apjával mindketten ott voltunk és csak 1 pillanatra elnéztünk, akkor még az ágy közepén volt. Mire visszanéztünk már nagy puffanás, sírás. Leszakadt a felső inye, ill kétoldalon szétszakadt a szája. :'( Azt hittem mentem meghalok mikor megláttam! Gyerekorvos jött ki, más baja nem lett, valószínű hogy ennyi se lett volna, ha a cumi nincs a szájába.

Leginkább figyelnünk kellett volna. Borzasztó még ma is erre gondolnunk. Azóta 1000 szer óvatosabbak vagyunk!

A 2 és fél hónapos kisfiam nemrégen kapott oltást mindkét combjába. Végig néztem és azt hittem ott azonnal elsírom magam a doki és a védőnő előtt. Borzasztóan sajnáltam.

Pár nappal ezután etetés után voltunk és rátettem a combjaimra majd kihúztam a kezemet a feje alól. Ezzel nem is lett volna gond de annyira ideges voltam hogy nem tudom miért sír, nyüglődik hogy baromira kapkodtam. Szóval végig szántottam a fejét a köves jegy gyűrűmmel. Úgy sírt mint amikor a szurit kapta. Meg persze én is... Percekig csak szorítottam magamhoz, nagyon mérges voltam magamra.