Melyikünknek van igaza?

A minap történt, sétáltunk 5-en kismamák, 3-an babakocsiban toltunk a gyerekeinket, 2-en még pociban vitték.:)

Az egyik barátnőm babája sírni kezdett, megitatta tápival, és mentünk tovább. Az enyém is rákezdett egy sarok múlva, én is megitattam, de nem hagyta abba, nem akart babakocsiban maradni, hát felvettem, megszeretgettem, és egy pár méter múlva visszatettem, semmi baja nem volt. Nem volt az egésszel semmi procedúra, azonnal léptem, nem szenvedtünk.

A harmadik babás barátnőnké is sírt, de az övé már visszafelé. Ő egyszerűen fogta a cumit (sima szopis cumit, nem etetőset), és a szájába nyomta, amitől persze elhallgatott. Aztán diadalmasan ránk nézett,és azt mondta: látjátok, ezért jó, ha cumizik!

Nem mondtam inkább semmit. Abszolút nem értek ezzel egyet, egy gyerek nem sír ok nélkül... Vagy éhes, vagy szomjas, vagy szeretetre van szüksége, miért gondolja magát okosabbnak az, aki inkább betömi a száját cumival, mint hogy vegye a fáradtságot, hogy rájöjjön, mi a baja... Folyton panaszkodik, hogy a gyerek egy sírógép,nehezen alszik, stb... Érdekes, az enyém nem szokott órákig sírni, egyszerűen megnézem, mi baja, és segítek, hogy elmúljon.

Lehet, hogy az a helyes, ahogy ő csinálja? Önállóbb lesz a gyerek?