Miert itelnek el a azert, mert szules utan 4 honappal visszamegyek dolgozni?

Majd rájössz, higy bizony ez lett volna a legszebb időszak......

Dolgozni bármikor tudsz, de ilyen pici a gyereked soha nem lest. Ilyenkor minél többrt kell vele lenni, szüksége van rád, de jelented a biztonságot neki. Mikor már nagyobb úgyis önàllosodni akar kevésbé lesz szüksége rád.

Addig, amíg nincs gyermeked, megteheted azt, hogy egyes-egyedül a saját igényeid szerint éled az életed. Ha a munkádat, a karrieredet helyezed előtérbe, az a te döntésed, megteheted, felnőtt ember vagy, senkinek nem tartozol magyarázattal.

Ha már párkapcsolatban élsz, árnyaltabb picit a kép, hiszen onnantól kezdve már felelősséggel tartozol a párodért. Az ő igényei, érzései is számítanak már.

Viszont amikor szülővé válsz, bekerül egy olyan ember az életedbe, aki nem kopogtatott erre a világra, te akartad őt, ő azért van itt, mert te vágytál rá. Na, ezen a ponton kell kialakulnia egy új értékrendnek (normális emberekben ki is alakul, már a várandósság idején változik a szülők értékrendje, és más kerül az első helyekre). Amikor szülővé válsz, egy teljesen életképtelen, kis gyámoltalan emberkéért felelsz teljes mértékben. Nem a nagyszülő, nem az éppen arra járó családtag vagy ismerős, hanem te, az édesanya (természetesen az apa szerepe is kulcsfontosságú, de az első hónapokban valóban az anya szerepe a legfontosabb). A saját gyermek születése azzal jár, hogy az addig számunkra nagyon fontos dolgokat egy időre pihentetjük, vagy háttérbe helyezzük, hiszen ott van egy emberke, akinek sokszor napi 24 órában van gondoskodásra, szeretetre, testi kontaktusra igénye....és nem csak 2-3 hónapig, hanem akár 1-2 évig is.

Nálad nem alakult át az értékrend. Biztosan szereted a gyermeked, de nem az ő igényei, jólléte az első mindenek előtt a számodra.

A környezeted ezt érzi, és ezt érzi furcsának. Igen, itthon nem ez a megszokott. Külföldön tudom, hogy hamarabb vissza lehet menni, de a többség nem megy vissza, hanem megpróbálják kihúzni a gyermek pár éves koráig. Tehát külföldön sem feltétlenül az a divat, hogy a néhány hónapos gyermekre már szitter vigyáz, vagy nagymama.

Azzal pedig nagyon kellene vigyázni, hogy a nagyszülőt szinte szülővé avatod azzal, hogy te visszamész dolgozni, ő pedig napi több órában a hét minden munkanapján ellátja majd a szülői feladatokat. Nem feltétlenül az ebből adódó feszültségekre gondolok (bár azokból is lehet bőven), hanem arra, hogy a nagyszülő már felnevelt 1-2-3 gyermeket. Ő túl van már életének ezen szakaszán. Neki most már nem nevelnie kellene a gyermeket, hanem szerető nagyszülőjének lenni. És abban a pillanatban, hogy a nagyszülő számára kötelezővé válik a gyermek körüli felvigyázás, máris pont a nagyszülői mivoltát veszíti el a nagymama. Tudom, miről beszélek. Anyukám a férje unokáira valójában mint pótanya vigyáz minden nap reggeltől estig. A kislány 3 hónapos volt, amikor anyukám férjének a lánya visszament dolgozni. Voltaképpen a kislány jól van, csak éppen szemmel látható az anyához való kötődés hiánya. Anyukám, azaz a nagymama az első számú gondozó a kislány szemében. Anyukám viszont nagyon fáradt, sokszor üveges tekintettel ül a kislány mellett. 65 éves, nehéz élete volt, most pedug nyugdíjas éveire nincs egy szabad perce, amit magában tölthetne. Szerintem nem szabad ekkora terhet tenni egy nagyszülőre.

Szval szerintem alapból nagyon hibás az elképzelésed. Azt a gyermeket te és a párod vállaltátok. A ti feladatotok lenne elsősorban a napi 24 órás gondozása. A nagyszülő segítsége pedig jól jönne akkor, ha kettesben a férjeddel kicsit ki akartok kapcsolódni.

Én megértem a környezeted rosszallását. Rajtad kívül mindenki tisztában van azzal, hogy az elképzeléseid a babád kárára válnak majd.