Hogy értessem meg a férjemmel, hogy én túl önző vagyok az anyuka szerephez?

Mégis mi a búbánat felháborító van abban, hogy valaki ad a külsőségekre?! Ki jobban, ki kevésbé, de semmi “felháborító” nincs ebben. És a “szinte maximálisan folytatni tud” az bőven túlzás, egy csecsemő mellett nem lehet heti 5x edző terembe menni, sem heti 2x fodrászhoz! Max ha lepasszolod folyamatosan, de aki újszülött mellől mindennap órákra lelép, az nem tudom miért szült.

Amúgy miért ne szeretné a férjét?! Mire fel a kérdező van szidva? Első perctől nyílt lapokkal indítottak, a kérdező nem titkolta egy percig sem, hogy nem akar kölköt, akkor meg?? A pasi is ezt állította, neki is megfelelt így évekig, most meg hogy meggondolta magát, a kérdező a gonosz, aki biztos nem szereti a férjét.

Szerintem meg isten ments az ilyen előítéletes, rosszindulatú emberektől. Attól, hogy neked nem kéne ilyen nő, hidd el, másnak még kelleni fog. :)

Én teljesen megértelek, ugyanígy gondolkodom és nagyon hasonló életet éltünk a barátommal.

Annyi volt a különbség, hogy nálunk az elejétől fogva mondta, hogy akar majd gyereket, ez kB 2 hónap múlva már világos volt. Akkor meg is mondtam neki, hogy szakítsunk, mert a legalapvetőbb dologban nem értünk egyet, nem vagyunk egymáshoz valóak. Ő nem akart szakítani, mondván szeretjük egymást, élvezzük az együtt töltött időt, erre majd találunk megoldást (magyarul úgyis meggondolom majd magam) Vele maradtam, mert szerettem és valóban gyönyörű 4 évet töltöttünk együtt, de nekem már a második hónaptól világos volt, hogy nem ő lesz az életem társa és így is álltam a kapcsolatunkhoz. Mint egy elnyújtott nyári románc olyan volt az a 4 év. Aztán elkezdtek a környezetünkben születni a gyerekek és a végén már csak azt hallgattam milyen boldogok, hogy megszületett a gyerek, a nő imádja az anyaságot, a család most teljesedett csak ki igazán, blablabla. Végül én szakítottam vele, szerencsére nem volt nehéz, mert tudatosan készültem erre az elmúlt 4 évben. A mai napig jóban vagyunk, ő talált egy nőt aki szül neki én pedig egyelőre keresem a srácot, aki számára nem a méhem a nőiességem megtestesítője. Ebben a témában nincs kompromisszum és bár mi megengedtük magunknak, hogy 4 évet "elpazaroljunk" az életünkből, de mi mindketten 30 alatt vagyunk így nem is zavart minket. 40 felé azért már más a helyzet.

Hát szerintem annál rosszabb nincs mikor házasságban két ember igazán szereti egymást és egy ilyen ( nem kis dolog ) külön viheti őket. Itt nincs jó döntés csak beletörődés akárki enged. De azzal utána egy életen át együtt kell élni.

Kérdező, remélem, hogy megtudjátok ezt oldani.

Egyértelmű, hogy nem szereti a férfit, önmagát annál inkább.

Kidobnam egy lakatlan szigetre, hadd bájologjon magának! :D

Lehet rosszul lenni, és kiêlni a leszavazasi vagyaitokat, de ez akkor is így van.

43-as! Téged rendesen felpofoznâlak! :D

Bocs a helyesírási hibákért. :D

Nem értem mégis miből sikerült leszűrni azt, hogy a kérdező nem szereti a férjét... Ja, biztos viccből van vele évek óta.

Adott egy nő, aki az átlagnál nagyobb hangsúlyt fektet a külsejére (az, hogy ez túlzás-e szubjektív, van akinek nem, van akinek igen) és egy férfi, akik évek óta házasok és akik a kapcsolat elején tisztázták, hogy egyikük sem akar gyereket. Erre most hogy a férj meggondolta magát, a kérdező pedig tartja magát ahhoz, amit megbeszéltek a házasság elején, hirtelen ő lett a szar, aki nem is szereti a férjét..... Ez aztán a logika.

Ha szeretné a férjét, akkor 8 év után illene figyelembe vennie azt, amit a szerelme szeretne. Jelen esetben, a kérdező fél a régi alkatától, hogy nem utazgathat, depresszióssá válik emiatt... stb.

Az önzetlen, teljes szerelem, azt gondolom felülmúlja az egyéb kulsoleges dolgokat. Mivel ebben az esetben ez szóba se jöhet, így nyilvánvaló, a kérdező sokkal jobban szereti önmagát, mint a férjét. Ezen mit nem lehet megérteni??

És fogadni mernek, ha a férj ragaszkodik a gyermekáldashoz, a kérdező dobbantani fog, mindenféle szívfájdalom nélkül. Kb ennyi :)

De nem kell mindenkinek gyermeket szülnie ám....

Van akinek nincs türelme hozzá, van akit más tesz boldoggá, nem a szoptatás, meg mittomén .

Legyen már joga mindenkinek eldöntenie, hogy akarja folytatni az életét.... Azt is ha gyereket szeretne, meg azt is ha nem, meg lehet és meg is kell érteni. Márcsak azért is, mert rohadtul senkinek nincs hozzá semmi köze, hogy te vagy én vagy ő hogy dönt!

Viszont bizonyos kérdésekben, mint ebben, nincs arany középút.

Ez nem önzőség, vagy önimádat vagy bármi. Mellesleg még mindig ez a legjobb opció szemben pl azzal, hogy megszüli és lesz.rja ... mert ő ezt nem is akarta soha!

Nem kell megértetni a férjeddel ezt, külön utakon kell folytatni,pont .