Mennyit lehet elvárni egy 16 éves lánytól, hogy foglalkozzon, vigyázzon a 3 és az 1 éves kistestvérével?

De mit is nevezünk pontosan jó testvérnek? 16 éves lassan megy diák melózni,melózni és meg lesznek a saját dolgai.Ha már ünnepnapokon gondol a testvéreire és meglepi őket valamivel jó testvérnek lehet nevezni.Miért? Mert az egyetlen amit ő igazán tud velük kezdeni az ez.Vesz nekik néha valamit mint nagy testvér.

Játszani nem tud velük: túl nagy,ők túl kicsik.

Menni velük felelősség: túl kicsi hozzá,és ilyet amúgy sem szívesen vállal az ember..

Vigyázni rájuk nyűg: hangosak,tombolnak,rombolnak,2 felé kell nézned folyamatosan,hogy melyik épp milyen rosszat csinál

Soroljam tovább?

Ő a történetben egy tini,egy hamarosan felnőtt ember,aki nem fogja élvezni azt,hogy kisgyerekeket dajkál.NEKED kellene ezt tenned mint anyukának.Dajkálni a kiskorú kölykeid,és szem előtt tartani egy kicsit a nagy lányod igényeit is.De a történetben egyenlőre minden csak rólad szól,nem a gyerekekről.Neked legyen időd mert az jár.

Lenne időd,ha nem szülnél nyakra-főre.

65#

Ne keverd a felnőtt tapasztalattal rendelkező nagyit, meg nagynénit egy kamasz 16 évessel. A legtöbb 16 éves felelőtlen, mert még maga is gyerek valahol.

Annyit amennyit szivesen valal a 16 eves

Nekem spec imadta es most is imad vigyazni a hugara. O olyan tipus aki szeret pesztralni kisebbeket.

En megkerdezzem elore h mit szeretne es elore megkerdezem h van e kedve. Ha nincs nem gond megoldom ha eppen van akkor hajra. Semmi kenyszer nincs benne.

Nekem "csak" 10év van köztük. De sose volt "muszáj" vigyáznia a hugára. Persze előfodlut, hogy megkértem (!) egy pár percet üljön már mellé amíg kiszaladok a postáshoz/futárhoz vagy hasonló. De ezeket szívesen is tette (ha egy gyerekem lenne akkor is megkéne oldanom ezeket, nyilván hidegben könnyebb volt benthagyni a tesóval amíg átveszem a dolgokat, mint felöltöztetni és kivinni magammal a totyogót. De amikor ő suliban volt akkor is megoldottam), mert nem kötelező volt, hanem megkértem.

A kicsi már 4, a nagy 14. Volt nemrég olyan, hogy hivatalos ügyben telefonálnom kellett, ők meg itthon voltak. Akkor megkértem, hogy rajzoljanak vagy nézzenek valami mesét amíg elintézem, az volt egy 10-15perc. A másik szobában voltam, ha kellenék, de szépen elvoltak. De nagy a korkülönbség, más érdekli őket, mással játszanának stb hosszabb ídőre nem szoktam megkérni. A házimunkába meg mindkettő bevan vonva a korának megfelelően. Nyilván egy 4 évesre mást bízok mint a 14 évesre. De sokszor nem tud mit kezdeni a hugával. Neki ott az iskola is, tanulnia kell. Abban sokszor zavaja a kicsi, emiatt pl azt is megbeszéljük, ha tanul vagy a barátaival beszélget a huga nem mehet be, de volt, hogy a nagylány mondta amikor kiakartam hozni, hogy hagyjam bent, most nem zavarja.

Csak azért írtam ezeket a példákat, hogy szerintem sokkal jobb a kapcsolatuk, mert nem eröltetve van, hogy de, márpedig figyelj rá. Nem kényszer, így előfordul, hogy magától hívja a kicsit, hogy rajzoljanak, vagy játszanak. Vagy a mikor lázas voltam ő mondta, hogy pihenjek, majd ő ad neki uzsit, mert az apjuk még dolgozott.

Úgy van nálunk is, ahogy a 70-es válaszolónál.

Az életkor is stimmel 🙂