Mit gondolnál róla, hogyha egy rokon megütné a gyerekedet?

#26 vagyok, néhány nekem címzett megjegyzésre reagálnék :D

A válaszomban írtam is, hogy nem jó, ha a szülő nem szól rá, ugyanakkor a rokonnak ilyenkor sem szabadna megütni a gyereket. Szóljon a szülőnek, ha rokon, akkor vannak olyan viszonyban, hogy ez ne legyen gond, és a szülő feltételezem egy családi összejövetelen szintén beszélget, nem oda figyel, nem is biztos, hogy feltűnt neki, hogy a gyereke idegesíti az adott rokont, hogy megnevelhesse, szóval már csak ezért is jobb döntés inkább az ő figyelmét felhívni az adott problémára.

Plusz, mint írtam, egy kicsi gyerekre a "rászólás" az nem úgy hat, hiába kiáltok rá a szoba túlsó feléről, hogy hagyja abba, magasról tesz majd rá, hiszen nem ezért csinálja. Persze, az ember rászól a gyerekre, de ha ez sorozatosan nem hat, akkor nem a büntetés a következő lépés, hanem módszert kell változtatni, a szóbeli felszólítás nem mindenkinél hatékony.

Na, és a nekem szegezett kérdésnél: ha rászóltam szóban, de rám se bagózott, akkor oda kell menni fizikailag a gyerekhez, meg kell fogni a karját, kicsit arrébb húzni, hogy már ne is érje el a széket (a példánál maradva, de tökmindegy, szóval eltávolítani attól a tevékenységtől, amivel éppen zavar másokat), leguggolni/letérdelni hozzá, a szemébe nézni, határozottan elmondani, hogy ezt nem csináljuk, mert zavarja a Józsi bácsit és a kezébe adni valami más eszközt, amivel levezetheti a feszültségét. Akár egy játékra felhívni a figyelmét, akár csak kicsit beszélgetni vele, hogy mégis mi a baja, akármi, gyerektől függően nyilván nem mindenkinél lehet ugyanazokkal az eszközökkel élni. A saját gyerekem ismerem, tudom, hogy ha rosszalkodik, akkor mik a lehetőségek, amik ezt kiválthatják, éhes-szomjas-fáradt-túlingerelt-hiányzom neki-unatkozik. Ezeken végigmegyek, aztán ha elvileg minden rendben van és tovább folytatja a rosszalkodást, akkor szólok neki előre, hogy valamilyen következményre számíthat (konkrét dolgot mondok, pl hazamegyünk, ami valahol releváns következmény egy ilyen viselkedésre a családi eseményen), aztán ha még így is csinálja, akkor tényleg betartom a kilátásba helyezett következményt. Nagyonnagyon eszköztelen pillanataimban jövök nem konkrétan odaillő büntetéssel, pl nem kaphat desszertet vagy este nem lesz meseolvasás, ha pl a fenti családi összejöveteles példánál maradva tovább rugdossa a rokon székét. Nyilván nem vagyok tökéletes én sem, de az ilyesmit a gyerek sokkal könnyebben megérti, és ha a tényleges eseményre van hatással a büntetés, meg valódi következménye a tetteinek, akkor jobban összeköti az ok-okozati összefüggéseket, mint bármilyen rosszaságra adott pofonnal, ami mindig ugyanúgy fáj (fizikailag és lelkileg is), mindig ugyanúgy megalázó, tökmindegy, hogy a pofont kiváltó cselekedet mennyire volt súlyos (ha megvered azért is, mert kiönti a pohár tejet meg azért is, mert kilyukasztotta a kocsi kerekét, akkor nem fogja soha az életben megtanulni a fokozatokat).

Kamasz gyerekeim még nincsenek, így ha lekurvázná a nagymamát mert nem süt palacsintát, akkor elképzelésem sincs, hogyan viselkednék, ugyanakkor naivan így 6 és 8 éves lányokkal a szárnyaim alatt valahogy elképzelhetetlennek tartom, hogy így reagáljanak bármire. Hallanak nemet bőven, nem kapnak meg mindent, amit kiejtenek a szájukon, és tudom, hogy a kamaszkor az egy érzékeny időszak és más és elég kemény, de azért ha nem akkor szembesül életében először elutasítással a mama részéről, akkor ez egy erősen túlzó reakció, ami szintén nem pofont, hanem alaposabb utánajárást igényel. Ha odáig jutott a nevelés, hogy a kamaszgyerek részéről ez a természetes és megszokott reakció minden nemleges válaszra, akkor ott viszont már hiába próbálkozol neveléssel, azzal már rég elkéstél, a pofonnak ugyanúgy semmi haszna nem lesz, csak még távolabb kerültök a gyerekkel, aki még kevésbé fog neked megnyílni és még kevesebb lehetőséged lesz esetleg megbeszélni vele, mi bántja, mi a feszültség oka. Kamaszként kaptam pofonokat párszor én is, az ég egy adta világon semmi értelme vagy haszna nem volt, csak még inkább elidegenített az adott szülőmmel, akivel nyilván előtte sem volt kifejezetten jó viszonyunk, ezt akkor is így láttam és utólag is így gondolom, szóval feltett szándékom ezt a saját gyerekeimmel majdan elkerülni. Mindig van más mód, mindig van más megoldás, amit a gyerek és az előélete/körülményei ismeretében érdemes megkeresni.

33!

Még mindig nem esik le, hogy a történetemben a szülő le se xarta a helyzetet? Amit írsz, az nagyszerű megoldás, de a kérdésben ROKON szerepel. Az, hogy te mint szülő hogy oldod meg a saját gyerekeddel bár élik felmerulo problémát tökmindegy.

37!

Már leirtam, a pofozassal nem nevelni akar, hanem büntetni.