Ettől én miért lennék rossz anya?

#21

Nem mindenkinél alakul ki a kötődés elsőre. Érzéketlenség... dobálózol ezzel szóval, pedig aztán te sem vagy az empátia mintapéldája.

"de nagyjából mindegyik végig aludta az éjszakát"

Mert jól megetetik suttyomba tápszerrel. Ami nem lenne ördögtől való, ha nincs tej, de jellemzően pont emiatt nem indul be, mert mire kiadják a gyereket olyan kajakómás, hogy a száját is alig nyitja ki, nemhogy hatékonyan szopizzon.

Első gyereknél nálunk ezzel cseszték el. Mire hazaengedtek akkora volt a gyerek gyomra, mint egy 2 hónapos csecsemőnek. 150 miliket igényelt. Nem is bírtam utolérni.

26-os, felesleges gúnyolódni, az anyósom szülészeten dolgozik, és tényleg sokszor "betápszerezik" a leadott újszülötteket, hogy aludjanak, mert nincs kapacitás rájuk, nincs annyi csecsemős, amennyi egész éjszaka síró baba.

Én 1 órára adtam le a második napon, mert el kellett mennem ultrahangra, arra mentem vissza érte, hogy aludt, mint a bunda, mert tápszert adtak neki. Nyilván rendben van ez, hiszen nem tudtam ott lenni, de azért ez egy alkalom volt.

Azért kedves válaszadók, ti is visszafoghatnátok magatok.

Nem mindenkinél indul be egyformán a kötődés. Ez tény, csak épp azért nem beszélnek sokan róla, mert rögtön megkapják, amit ti is írtok: szaranya.

Így lehet egy újdonsült anyukát sárba tiporni, hogy ő nem elég jó. Egyenes út a szülés utáni depresszióhoz, hogy amikor a saját bizonytalanságát megosztva ridegen hozzávágják a rejtett félelmét, hogy igenis szaranya, mert nem úgy reagált pár napos anyaként, mint mások.

Ebbe kattan meg egy csomó anyuka: másokkal hasonlítja magát, és azt hiszi, mert a hangosak szerint így vagy úgy a normális, ha ő ettől eltér, már rossz

Nem vágom, a kötődésnek mi köze ehhez.

Feltétezném, az átlagember tisztában van azzal, hogy egy újszülöttnek milyen sokk világra jönni, és ha nem is érzi egyből az elsöprő szeretetet, azért a felelősségtudat csak benne van a gyerek kapcsán, csak eszébe jut, hogy szerencsétlennek milyen lehet ott idegenek között... Vagy nem?

Vagy 9 hónapig egyáltalán semmit nem is érzett a gyerek iránt, hogy ennyire nem érdekli? Mert bocs, még egy idegen gyereket is megsajnálnék ilyen helyzetben, nemhogy a sajátomat.

A gyakorin minden azon múlik, hogy a kérdés hogyan van feltéve.

Pl. Rossz anya vagyok, mert egy nehéz szülés után nem kérem, hogy a gyerek mindig velem legyen? Válasz:dehogy vagy, pihend ki magad és stb. Itt is az a probléma, hogy az anyuka rosszul tette fel a kérdést, ezért lehet őt támadni. Az emberek többségének nagyon egyszerű a gondolkodása, itt sincs másként. Ráadásul nem tud elvonatkoztatni egy sztereotípiától, mert gondolkodni sem tud értelmesen, mondja, amit elvárnak tőle, akár jó, akár rossz.

Zum zum zum. De sok elsőgyerekes bezzeg őshelikopter repked itt 😂😂

Kérdező! Rá se ránts. Az ilyenek azok, akik még az apjuktól is féltik a gyereket, utána meg picsognak, hogy soha nincs el a gyerek mással, az apuka meg nem tud mit kezdeni a gyerekkel..

Ők azok akik imádják feláldozni magukat szentként a mazochisták oltárán.. Persze kifelé hű meg ha, otthon meg a 4 fal között megy a pityergés.. Nem ettől lesz valaki szupcsi anyuci.

"Nem tudom elképzelni, hogy tudtad megtenni?" - Az ilyen kérdéseknek semmi relevanciája nincs.

Az, hogy valaki nem így érzett, sőt, akár a többség sem így érzett, még nem jelent semmit a kérdező szempontjából. Kicsit több empátiával el lehet képzelni, milyen az, ha másnál máshogy alakulnak ki a dolgok.

Van olyan ismert személy, aki azt is felvállalta, hogy kimondja: kb. fél éves koráig nem szerette a gyerekét. Ellátta, természetesen mindent megadott neki, de úgy érezte, nem azt érzi iránta, amit kéne. Azt, amit másoktól hallott. Terápia kellett neki, hogy megértse: ez bizony normális, mert nem vagyunk egyformák. És ha ezt az anyuka megérti, ahelyett, hogy vádolja magát valamiért, amiről nem tehet, akkor talán nem süpped depresszióba, vagy ki tud belőle lábalni.