Miről marad le az az ember, aki nem vállal gyereket?

50, hiába magyarázod nekik.

Ahogy azt is, hogyha látsz egy ismeretlen gyereket bőgni, az idegesít, viszont ha a sajátod bőg, az teljesen más. Stb stb stb.

A magamén kívül én se szeretem senki más gyerekét, még a közeli rokonokét se, de a sajátomért meg meghalnék.

50, 51, most már komolyan annyi szemléltető példát írtam, hogy egy nagycsoportos is könnyedén felfogná, úgyhogy légyszi, próbáljatok meg figyelni, egyszer utoljára, ahelyett, hogy további, oldalakon keresztüli társalgást folytatnátok irreleváns kérdésekről, és arról, hogy vajon hány ezrelékben vannak a gyerekmentesek tisztában azzal, hogy milyen gyereket vállalni. A példát is egy teljesen másik megközelítési pontra hoztam, mondtam is, hogy nem 100%-osan jó, úgyhogy könyörgöm, akadjatok már le róla.

Van, akinek az a legnagyszerűbb élménye az életben, hogy megmászta a Himaláját, kivonult egy évre a vadonba és sáskákon élt, vagy önkénteskedett Afrikában. Én (meg valószínűleg ti) ezek közül egyiket sem éltem át, nem is igazán mozgatják meg a fantáziámat, vagy egyszerűen csak nem prioritások jelenleg, mert jobban vágyom más dolgokra. Ettől még borzasztóan örülni fogok, hogyha másnak mondjuk egy ilyen extrém dolog adta élete értelmét, de hogyha egy csapat fanatikus hegymászó folyamatosan ott ülne a nyakatokon és mondaná, hogy deee, áldozz csak időt, pénzt és energiát arra, hogy felkészülj egy ilyen menetre, és felkaptass arra a csúcsra, különben sivár, örömtelen élet vár rád, valószínűleg ti is fejbe vágnátok egy péklapáttal a sokadik ilyen után őket. Pedig technikailag ugyanaz a helyzet ilyen szempontból, mint a gyerekkel. Vagy gondolom nektek is van x számú gyereketek, de egyszerűen egy bizonyos mennyiség után már akkor se szeretnétek többet, hogyha ennek nem lennének egészségügyi vagy pénzügyi akadályai. Pedig akkor is jöhetne valami agytröszt, hogy márpedig te sose próbáltad, milyen tizenkét gyerekkel az élet, és eskü, tutibiztos úgy a legboldogabb, bevált recept. Gonolom ti is elég idegesek lennétek, hogyha valaki ennyire semmibe venné a döntéseiteket.

Az a helyzet, hogy ez az egész "de vajon hány százalékban tudja a gyerekmentes, hogy milyen lett volna az élete gyerekkel" borzasztóan irreleváns. Te sem tudod, milyen lenne az életed, ha egy apácazárdában élnél vagy egy buddhista kolostorban, mert (bocs a feltételezésért, de) nem próbáltad. Tökéletesen elég volt a döntés meghozatalához az, hogy őszintén és teljes szívből nem vágytál rá. Pont ugyanez van a gyerekmentesekkel is, csak megint említeném azt az aprócska különbséget, hogy itt nem lehet lottózni, nem lehet visszatáncolni anélkül, hogy óriási fájdalmat ne okoznál annak a szerencsétlennek. Szóval legyen tiszta: hacsak valaki őszintén és tényleg teljes szívvel nem vágyik arra, hogy legyen gyereke, akkor ne legyen, mert borzasztó nagy a kockázat. Pont. Azt meg, ahogy már említettem, már a kisgyerek is elfogadja, hogy az emberek nem ugyanazokra a dolgokra vágynak.

Én nagyon remélem, hogy ez után már meg fogom tudni állni a kommentelést ez után, szóval még egy nagyon fontos dolog: ha ezt tényleg nem értitek, kérlek, akkor se jöjjön ki olyan a szátokon, hogy "gyerek nélkül az élet örömtelen" vagy anélkül nem lehetsz felnőtt. Még csak implikálva se. Nem veszitek észre, hogy tényleg mennyire fájhat ez annak, aki úgy téved ide, hogy nagyon szeretne gyereket, de nem lesz? Empátia.

Akinek gyereke van, az is lemarad egy csomó olyan dologról, amit nem tud már gyerek nélkül olyan szabadon végezni. Azért az első néhány év rengeteg lemondással jár. De igazából szerintem senki nem marad le semmiről, ha a maga életét úgy éli, ahogy ő szeretné.

Persze szeretik az emberek a másikat győzködni róla, hogy már pedig csak úgy lehet boldognak lenni, teljes életet élni, ahogy ők élnek... Ezeket jó lenne már befejezni, mert ahány ember, annyiféle életút.

Egyébként ez is baromság, hogy ezzel lesz felnőtt valaki, mert nem igaz. Nagyon sok olyan szülő van, aki nem jól neveli a gyerekét, rossz szülő. 100-szor érettebb és felelősségteljesebb az, aki még időben belátja, hogy neki nem az a feladata az életben, hogy szülő legyen.

Ettől még lehet, hogy cégvezező, orvos, ápoló, vagy egyéb olyan munkája van, amivel nagy felelősséget vállal. Nem lesz kevesebb attól valaki, hogy nincs gyereke.

Aki jó önismeret birtokában azt érzi, hogy határozottan nem akar gyereket, az jobb, ha nem is vállal. Az ő esetében nem a világ legnagyobb boldogsága lenne, hanem a legnagyobb terhe.

Nekem egy van, és nagyon szeretem. Talán a világon a legjobban szeretem. De megőrülnék tőle, ha csak és kizárólag róla szólna és körülötte forogna az életem, semmi más körül. Én úgy árnyalnám ezt a képet, hogy számomra a világ egyik legjobb dolga egy gyerek, ha mellette van lehetőségem a hivatásomnak, és a hobbimnak is időt szentelni. És mivel én így érzek, nem is akarok több gyereket a meglévő egy mellé.

Ez nem egy tisztán fekete, vagy tisztán fehér dolog. Gyerekes is lehet boldogtalan, és gyermektelen ember is lehet boldog.