Anyák, ti mennyire "slamposodtatok" el öltözködésügyileg, mióta anyák lettetek?

Hat en meg 23 es sose mennek ki igenytelenul de ez gyerek elott is igy volt

Egy ferjes asszonynak plane szegyen

7 hónapos a kislányom, születése óta sosem hanyagoltam el a hajmosást, alkalom adtán sminkelek is, és ugyanúgy öltözködök mint lánykoromban. Nekem nem az számít, hogy az utcán idegenek előtt jól nézzek ki, a férjemnek akarok tetszeni, így otthon is igyekszem csinos lenni.

20/N

Sziasztok!

Hú, de régi kérdés.. nekem most épp aktuális, úgy érzem kezdek visszaesni a gödörbe. 🙃

34 éves vagyok, jelenleg 4+ éves a kisfiam és kb 7-8 hetes várandós vagyok.

Mikor a fiam született nagyon hamar visszatértem az életbe, 7 hónapos kora utántól dolgoztam, így addigra kb le is fogytam teljesen, odafigyeltem az öltözködésre, magamra, nálam a smink az minimális (spirál és kicsi alapozó a szem alá) de az mindig megvan, és rendszeresen jártam futni, ha pedig arra nem volt lehetőség, akkor itthon tornáztam, sőt mióta ovi van, heti 2x edzőterembe is eljutottam! Nagyon jól éreztem magam a bőrömben az utóbbi kb 3-3,5 évben

A covidban (kb 1-1,5 évig) persze mikor viszonylag sokat home office-ban dolgoztam az itthona napokon nyilván ez nem volt jelentős, itthonra azért nem sminkeltem, stb. de aztán ahogy lazult a dolog és rendesen jártam dolgozni, úgy visszatértem egyből az odafigyelésre. Kb 2 éve újra géllakkoztatok, nekem ez is olyan jó érzés :)

Aztán most hogy várandós lettem (nem gondoltuk, hogy egyből összejön, ahogy rágondolunk😅) már most érzem, hogy kezdem elengedni magam. Eleve sokkal többet eszem már most, es persze csak könnyen emészthető szénhidrátokat, rágcsákat főleg.. ezeket kivanom🤷🏻‍♀️ és mivel a fiammal elég rosszul levős voltam, most eddig egész jó, szeretném tartani ezt a tendenciát szóval ha hízok ha nem, nem merem megvonni magamtól, ami jól esik. Úgyhogy már érzem, hogy híztam pl.

Plusz valahogy egyből nem érdekel a kinézetem, fáradt vagyok és a legkényelmesebb ruhát kapom ki a szekrényből. Mozgásra egyenlőre még gondolatban sem rudom rávenni magam😕 kicsit olyN mintha a szervezetem tudatalatt is most egy időre elengedte volna ezt. Siratom is magamban, de valahol rudom hogy most másnak lesz itt az ideje. Majd újra eljön amikor többet tudok magamra szentelni és újra igazán jól érezhetem magam a bőrömben. Remélem. Meg azt is, hogy 2 gyerek mellett is lesz hozzá kedvem, energiám, motivációm.

Én rettenetesen minden tekintetben. A gyerek előtt reggelente legalább 30-60p készülődés, smink, haj, stb. Na azóta örülök ha 5 perces tusolásra futja és magamra kapok valamit. Ha kihúzom a szempillám meg a szemöldököm akkor már megkérdezi a férjem, hogy hová készülök.

A blúzokat és kiskosztümöt felváltotta a póló és a farmer a melóhelyen. Otthon meg póló+melegítőből meg a szexi feéhrneműt a szoptatós melltartó, a nagymama bugyi meg a mackó naci.

Hát én nagyon,bár én 3 fiút nevelek egyedül (a férjem meghalt),szóval túlélésre játszom.Mondjuk az sem segít,hogy takarítani járok másokhoz,szóval eleve ezért sem érdekel mi van rajtam,mert elviszem a gyerekeket,megyek takarítani,értük megyek,játszótérre minek öltözzek ki és ha ruhát veszek azt inkább a gyereknek.

Bár a múltkor már azért elgondolkodtam,hogyás 30 éves nőkhöz képest úgy nézek ki kb,mint egy csöves,de tulajdonképpen aki ismer tudja milyen vagyok,aki meg a ruhám alapján ítélkezik,hát cseréljen velem egy hétre...

30 éves vagyok.