Miért védik sokan a késői (40 körüli) gyerekvállalást?
A női szervezet számára borzalmasan megterhelő a terhesség. Kvázi rendbe se jön már sohase, ha 40 évesen szült. A nő és a gyerek számára is növekszik a betegségek esélye.
Persze a teherbe esés esélye is csökken a korral.
Bizonyos kor felett pedig automatikusan veszélyeztetett a terhesség.
Egy idősebb embernek nincs annyi energiája a kisgyerekekhez, jellemzően nem olyan rugalmasan neveli. Generációs szakadék is kialakulhat.
Idős és jellemzően igen beteges lesz, mire a gyereke érettségizik.
Amikor a gyereke kirepül, már özvegy vagy beteges, nem tud élvezni még éveket utazással, hobbikkal a párjával.
Nem éri meg az unokázást. Ha a gyereke is későn szül, pláne nem.
Én 30 vagyok és nagyon elkésettnek érzem magam. Mások meg körülöttem olyan lezserül veszik a témát, mintha pont velük nem történhetne semmi rossz.
Ha ellentétesen pontozom másokkal, akkor kevesebbet fog érni a pontozásom. Amúgy a válasz-hasznosságom 62%. Válaszokban is őszinte vagyok.
Neked is küldjek face-t? Veled is összeüljek? Mondom, pár éve már bevált.
Utazom a két ünnep között vagy januárban, ha ezen múlik. De december 31-én a Velencei-tónál ott leszek futóeseményen is. Ott is megtalálsz.
HOL látjátok a nem lerobbant 60 éveseket?
A 60 éves nem véletlen számít idősnek és nem véletlen lenne emberi oldalról jobb, ha ott lenne a nyugdíjkorhatár.
válasza:"166
Én sohasem főzök (heti előre-rendelés, menza stb) és ritkábban törlök port, mégis ennél több idő csak magamra. Ha csinálom, azt csinálom, de nem kifejezetten rohanva.
Mondjuk amíg gyesen van az ember, mindegy, de ha már teljes állásban dolgozik...."
Mikor dolgoztam ennyit sem csináltam itthon. Gyerekkel nyilván többet kell, de már szerencsére vagyok magamra is annyira igényes, hogy ne rendelt kaját egyek, amiben ki tudja milyen minőségű alapanyagok vannak. Nyilván nem a non plus ultra kategória. Akinek meg még szingliként sem jut ideje magára, az valamit nagyon nem jól csinál. Szóval ha 20 évesen szültél volna sem lennél előrébb.
válasza:Te normális vagy? :D
Mégis szerinted kit érdekelsz annyira, hogy a szabadidejéből pár kommentnél többet áldozzon rád? :D
válasza: válasza:Miért irjuk le, hol látjuk a nem lerobbant akàrhàny éveseket? Úgyse hiszed el. Csak az a valósàg amit te annak làtsz, mindenki màs hazudik.
Amúgy többen írtak màr a sajàt életükből hozott példàkat, téged az sem érdekelt.
Az agyadban valóban nem klappol valami.
válasza:Én még mindig azon vagyok fennakadva, hogy tanulásra "elbasztad a huszas éveidet".
Gondolom, akkor van egy msc-d, ha mondjuk 8 évet tanultál, vagy én tényleg nem értem, hogy mit csináltál az egyetemen.
Nálunk a fölöttem, alattam és velem járó évfolyamon mindenkinek lett párja.
Még olyan csajnak is, aki mondta, hogy neki nincs ideje randizni, mert tanul az egyik srác, akivel sokat tanultak együtt, megkérte a kezét.
A 100+ kilós szobatársamnak is.
Én tényleg nem értem.
Amúgy szerintem vannak ilyen alumni események, és a kapcsolati hálód megmozgatásával jobban jársz, mint a társkeresőkkel. Vedd fel a kapcsolatot az egyetemi barátaiddal, mindnek vannak kollégái, hívjanak el sörözni magukkal és pikk-pakk találsz valakit.
196
Nagyon úgy érzem, hogy a nappali tagozatról beszélsz. De lehet, hogy nincs igazam.
Én a második egyetemembe úgy kezdtem bele, hogy már 3 éve dolgoztam teljes állásban, egyedül laktam, akik neveltek, elhunytak, így "hazaköltözés" sem játszott.
Ráadásul a főállású munka melletti "mellékállású" egyetemezés se mindig ugyanaz. Keresztanyám csinált két egyetemet, nagyon mondogatja, hogy semmi extra nem volt. Persze, pár szombaton órák és egy évben kétszer másfél hónap nettó szívás volt neki. Nekem meg hétfőtől-csütörtökig majdnem minden este órák egy olyan jellegű szakon, ahol már a második-harmadik szorgalmi időszaki héten terhelve voltunk, persze vizsgaidőszak nekünk is volt.
Emellett beütött a COVID, ami nagyon sokat segített abban, hogy az egyetemmel haladni tudjak, de esetleges órákon való ismerkedés terén hátráltató tényező volt. Az első és a hetedik (ráhúzott) félévem volt személyes, utóbbiban egy, azaz egy darab tárgy, az is nappalis (köt.vál.-t vettem fel), 20-22 éves emberekkel.
Ezen kívül felesleges fennakadni azon, kinek mi hány óra, mert mindenkinek más a logikai készsége, a rövidtávú memóriája, a hosszútávú memóriája. Azt se tudod, kinek van segítsége. Ezt a szakot sok senior kolléga csinálja, ők kirázzák a beadandókat, amikkel én szenvedtem. Ezt a szakot ismerősöm nappalin csinálta rendesen, érettségi után, az apukája senior, segített neki a beadandókban, sőt, volt, amit helyette csinált.
A távoktatást is volt, aki elcsalta, volt, aki valamennyit csalt (pl én), de ismerek olyanokat is, akik SEMMIT se csaltak.
Egyetem előtt és az elején autodidakta tanultam, ami abban az időszakban azt jelentette, hogy minden áldott nap munka után és minden hétvége mindkettő napján tanulás.
Még előtte az előző szakomhoz csináltam OKJ-kat, itt volt lazább időszak, volt ismerkedés, majdnem-kapcsolat is. Viszont itt is volt olyan időszak, amikor haláleset és egyebek, heti két este OKJ, vezetni tanulás és még egyebek - hát munka után minden áldott este valamit intéztem. Az utazás napi közel másfél óra, a munka 9 óra az ebédszünetek miatt.
válasza:Dehogynem, elhiszi, csak magát is áltatja, hogy mindenki egy roncs 30-on felül. Neki valamiért kényelmesebb ezt hinni, vagy valami trauma érte, amit nem tud kiheverni, és mindenütt a beteg embereket meg a halált látja, illetve veszi észre.
Az ilyenekkel pszichiáter tud mit kezdeni, de mint a példa is mutatja, sosem ismerné be, hogy segítségre van szüksége.
Csak sajnos még a jövőbeli gyerekének is meg fogja keseríteni az életét.
Megint egy újabb félresiklott élet...
195
Nem hiszem el valóban.
60 éves tanárnőm nyáron hunyt el.
Sorban hallani az 50-60 között elhunytakat.
Az emberek életmódja katasztrofális, a többség sohasem eszik zöldséget, gyümölcsöt, a finomított (rostszegény, a cukron kívül kevés egyéb tápanyagot tartalmazó) szénhidrátból és húsból rengeteget fogyasztanak az emberek, a túlsúlyosság hatalmas arányokat ölt, a döntő többség nem sportol és a fizikai munkát leszámítva nem mozog eleget (nemcsak az irodai munkás, hanem a kasszás és a tanár sem, de óvodapedagógus ismerősömnek is hiába lehet meg a lépésszám duplája, 30 évesen mindene fáj, izomereje, állóképessége nulla, 500 méter emelkedőn több megállással ment fel).
Mialatt a genetikánk is romlik, üdvözlendő, hogy a nagyon beteget is életben tartjuk, DE el kell fogadni, hogy így a nagyon beteg genetika is öröklődik.
A légszennyezettség óriási méreteket ölt, de voltaképpen a vizünk is méreg és a talaj, amiben a terményünk terem.
Egyetem is kimutatta már, hogy a zöldségekben egyre kevesebb a vitamin, az ásványi anyag, a nyomelem. De a döntő többség ezeket nem eszi, hanem burgonya, fehér rizs, húsok húsok húsok és húsok, fehér kenyér, édesség, kávé cukorral, tea cukorral. (És aki nem minden nap eszik húst, azt azonnal támadják, hogy dehát változatosan kell étkezni).
Őszintén nehezen hiszem el, hogy pont ennyi válaszolónak pont ennyire jó a genetikája, de ám, legyen.
De ezzel ti vagytok a szerencsések, mások nem.
És továbbmenve, ha én szülök 42 évesen? Örökbe fogadjátok szegényt majd 15 éves korában, vagy árva lesz?
198
Amúgy megfordítom.
Miért baj, ha valaki krónikus beteg? Ez az élet rendje, könyörgöm. Senkit se zavar. Csak! El kell fogadni és kezelni kell a helyzetet, például 40 évesen már nem szülni, hanem elfogadni, hogy az illetőnek már nem lesz gyereke. Ennyi.
A krónikus betegség az élet rendje, csak ti nem fogadjátok el. De el fogjátok, ha nektek is lesz. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!