17 éves vagyok,4 napja szültem.2 nap múlva írom alá az örökbeadásról szóló papírokat, de biztos, hogy ez a helyes?

Szia!

Én nem lennék képes másnak adni a gyermekemet. Ha az édesanyád támogat, miért gondolkozol az örökbe adáson?

Ha mellettem állna a családom,én biztos megtartanám a gyönyörű babámat.Nem tudnék róla lemondani.Sulit halasztanám,esetleg levelezőn csinálnám végig a babával.

Jó,hogy a szüleid ilyen megértőek,támogatóak.

Nekem is van egy 11hós kisfiam,és nagyon imádom,nagyon jó érzés anyának lenni.Azonban ez a Te döntésed,senki nem mondhatja meg Neked,hogy mit tegyél.Alaposan gondold át,hogy döntessz.Nehéz,és nem is szabad ítélkezni ilyen komoly dologban.

Mint írtam megszakadna a szívem,ha örökbe kellene adnom,de nem ölted meg,és ez egy helyes döntés volt. Ha örökbe is adod,akkor is megadod a lehetőséget a kis drágának,hogy szerető családban nőjőn fel.

Minden jót kívánok Nektek!

Én két dolgot írnék le! Első az én véleményem igaz én m

ár idősebb vagyok de sosem adnám oda. A másik pedig hogy a nagynénémnek nem lehetett babája örökbe fogadott egy kislányt akinek az anyukája 16 volt és lemondott róla. A lány két hete volt 18 nem rég tudta meg h örökbe fogadták. Imádja a nevelő szüleit mégis hatalmas törés ez neki értetlennűl áll a dolgok előtt. Miért nem kellett az anyukájának és az apukájűának. Mi lett volna ha velük

marad. Most itt van 18 éves és minket akit a rokonainak hitt rájőtt h nem azok vagyunk. S most keresi a győkereit.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

Itt vár egy pár babára,ha mégis örökbe szeretnéd adni.

Szerintem megválaszoltad a saját kérdésedet. Azt hiszem a második oldalon írtad, hogy szeretnéd, csak nehezek a körülmények.

Ő a Te kislányod, Te vagy az élete, a Te hangod, szíved ritmusa nyújtja neki az ismert biztonságot.

Ugyanabban a helyzetben voltam, mint Te, csak fiatalabbként, azért tartottam meg, hogy örökbeadjam. Végül dönthettem másként,mert édesanyám biztosított róla, hogy mellettem áll. Együtt maradtunk a kicsi apjával, és azóta boldogan élünk hármasban távol a család többi tagjától.

Tanulni lehet baba mellett is, barátod lehet akármennyi, de az a kisbaba, a Te gyermeked, akinek szüksége van Rád!

Ne dobd el magadtól Őt, csak mert kevés az önbizalmad. Nagyszerű anya VAGY!

18/L (írj privit nyugodtan, ha bármi kérdésed, kételyed van, vagy csak úgy beszélgetnél)

Ne add örökbe, egész életedben bánni fogod, halálod napjáig gyötröd majd magad emiatt, és sose fogod megbocsátani magadnak! Hiszen írtad, hogy szereted, és anyagilag se jelentene problémát.

Két nőt ismerek, aki ilyen korán szült. Egyikkel egy hosszú vonatúton beszélgettem, a másik a legjobb barátnőm. Mindkettő, ha visszautazhatna az időben, ugyanígy tenné, egyik se bánta meg.

Igen, biztosan nehéz ilyen fiatalon. Hiszen minden barátod iskolába jár, haverok, buli, közös élmények stb., te meg otthon vagy a babával. Gondolom az is számít, hogy mit gondolnak rólad, és összesúgnak a hátad mögött. Minden csoda 3 napig tart, egy idő után senki nem fog foglalkozni ezzel. A középiskolás haverok pedig pont addig fontosak, amíg oda jársz. Az érettségi/szakmunkásvizsga után egy évvel már senki se foglalkozik vele. Hidd el, akár 2-3 év múlva is teljesen másképp fogsz gondolkozni, mint iskolásként. Tanulni pedig otthon is tudsz, a gyerek mellett. Lehet, hogy lassabban fejezed be a tanulmányokat, mint mások, de lehetséges, és mint írtad, a család is segítene. Munkát pedig nem lesz nehezebb találni gyerekkel, mint anélkül, mert az is lehet, hogy mire oda jutsz, már ovis korú lesz a gyerek. Gyermektelenül se egyszerű, 25-30 éves, és nincs gyereke? Akkor biztos hamarosan akar majd egyet, és megy gyesre évekig, így gondolkoznak a munkaadók, szóval semmi előny nincs. Szórakozni 20-as, 30-as éveidben is nagyon jól lehet, még jobban (tapasztalatból írom), mint tizenévesen. Neked addigra már nagy lesz a gyerek, és még előtted az élet, szabadon csinálhatsz bármit, mások meg akkor kezdik a családalapítást, lekötni magukat. Attól pedig ne félj, hogy nem találsz magadnak párt, sok férfi akar gyereket és szereti őket, és lesz olyan, aki téged is elfogad gyerekestül, és becsülni fog a döntésedért.

Ha örökbe adod, az egy végleges döntés, azt már soha nem fordíthatod vissza. Mást fog anyának szólítani, mást fog szeretni helyetted. Te pedig soha nem kaphatod őt vissza. Nem fogod maradéktalanul élvezni az életed egy rossz döntés után, mindig ott lesz a háttérben a szomorúság.

Nehéz lesz, az biztos, ezt tapasztalatból írom! Én is apa nélkül (és segítség nélkül) nevelem a kisbabámat, igaz, felnőttként, és piszok nehéz, de a baba, a tengernyi szeretet mindenért kárpótol. Veled is így lesz, ne mondj le róla. Hiszen már megtapasztaltad, hogy nincs a földön annál boldogabb érzés, mint magadhoz ölelni a kisbabádat. És senki se fogja úgy szeretni, mint te. Csak a saját érzéseidre hagyatkozz, ne foglalkozz másokkal, így is teljes életed lesz. Bírni fogod lelkileg, az anyaság megerősít, ne hagyd elbizonytalanítani magad.

Csak kíváncsiságból kérdezem, kinek az ötlete volt az örökbeadás?

végigbőgtem a hozzászólásokat! :-(((

Tedd mérlegre a dolgot.

Ott a drága, gyönyörű, egészséges kisbabád, akinek te vagy a MINDEN, a biztonság a szeretet, a te hangod, a te testetnek illata jelenti neki a biztonságot, hisz ezt hallotta, ez vette körül mióta megfogant, és a szíved alatt hordtad. Ez már beleivódott, most már téged fog keresni mindig, ha biztonságra vágyik! Más karjának ölelése csak pótlék lehet, te vagy az igazi, te vagy az édesanyja!!! És ott van a támogató szüleid (hú, de ritkaság az ilyen!!!!!), anyagi biztonság! Ez van az egyik serpenyőben.

A másikban haverok, bulik, sulik.

Nem is értem, min gondolkodsz!

Ha a barátaid emiatt elmaradnak, nem voltak a barátaid! De szerintem imádni fogják a kicsi lányod, ő lesz mindenki kedvence!

Bulizni, szórakozni akár 1-2 év múlva is eljárhatsz majd, ha erre olyan nagy szükséged lenne, attól még nem húzzák le a rolót, ha valakinek gyereke születik! Pláne, ha ilyen rendes nagyszülők is tartoznak a családhoz.

Nyugodtan folytathatod a tanulást is, hány ezer nő végez főiskolát, egyetemet család (2-3 gyerek) mellett?!

Szóval, ha azt mondanád, nincs segítséged, a szüleid kitagadtak, nincs,amiből megéljetek, anyaotthonba kellene menned, stb., akkor azt mondanám, megértem, és bölcs döntést hoztál.

DE ÍGY????? lesz (talán) pár nehéz hónapod, és nagyon sok örömteli éved!

Ha odaadod, csak boldogtalan éveid lesznek, sose tudsz majd felhőtlenül örülni! Ha később még gyerekeid születnek, mindig eszedbe fog jutni, hogy ezt a kis drágát eldobtad magadtól. Mint ahogy a kislányodban is örök életére benne marad a tüske, hogy az anyukája felnevelhette volna, meg voltak a szükséges feltételek, de nem kellett neked. Nem tudná megbocsájtani, hogy neked fontosabb volt a buli meg a barátok, mint ő!

Ő semmiről sem tehet, ő téged szeret, neki te vagy az anyukája! BÍZZ MAGADBAN!!!!