Mért van az hogy korábban egy első osztály gyerek képes volt egyedül elmenni az iskolába, most meg a falusi gyerekek se tudnak van hogy 9-10 évesen sem 2 utcányi sétálni egyedül?

Jaj, annyira süt rólad, hpgy nem ismered a gyerekeket! Elolvastál 1-2 cikket (amit szerintem félre is értettél) és most jólesik fikázni mindenkit.

A mi generációnkra is azt mondták, hogy élhetetlenek leszünk, de kapaszkodj meg, a mi szüleinkre is. Ez az öregek heppje, hogy fikázzák a fiatalolat sokszor ok nélkül, aztán persze elvárják a feltétlen tiszteletet.

Elég nagy nálad a képzavar. Csak a durvábbakhoz szólnék hozzá;

Régen 4 évesen kezdték az ovit, ma pedig már a 2,5 éveseket is felveszik

Egy vegyescsoportos oviban negyed annyit sem tudnak foglalkozni egy 5-6 évessel, mint régen. Nem ott tanítják meg késsel villával enni, csak lehetősége van használni. A cipőkötéssel pedig végképp nem foglalkoznak. Ma is a szülők feladata. De az a helyzet, hogy nagy divat a tépőzárac cipő. Kevesebbet kell cipőt kötni. Férjemnek is van egy tépőzárasa, nem azért vette, mert gondot okoz neki a cipőfűző.

Ó, persze, régen annyira törődtek a gyerekekkel. Például apám 60 éves, amikor megtanult járni 1 évesen, az anyja kirakta az udvarra, utcára, hogy hadd játsszon. Ő meg egy évesen fölette a tyúkszart, mert senki nem figyelt rá. Akkoriban nem volt egy anyának ideje arra, hogy felügyelje a gyerekét.

A másik nagymamám is mesélt dolgokat. Ők nagyon sokan voltak testvérek, az anyjuk kora hajnaltól késő estig dolgozott értük, de arra már nem volt idő, hogy pl. beszélgessen a gyerekekkel. A nagymamám soha nem beszélgetett kettesben az anyjával. Na meg mivel nem volt internet, a könyv meg drága volt, ők elszórakoztatták magukat... A hajam égnek áll, amikor meséli a mamám, hogy milyen rosszak voltak, manapság ilyenekért börtön járna. Játszottak ők is baltával, lelökték a tanárt a katedráról meg ilyesmi.

Régen azért jártak egyedül iskolába a gyerekek, mert nem volt más lehetőség. Nagyon régen nem volt autó, de mondjuk 2-30 évvel ezelőtt sem volt mindenkinek. Engem is autóval vittek egy időben, mert apám autóval járt dolgozni, és útközben kitett az iskolánál (de haza gyalog mentem). De van egy 16 éves unokahúgom, őt nagyon sokáig kísérgette az anyja gyalog, mert egy parkon kellett átmennie, ahol többször is volt szatír. Ha van lehetőség megoldani, miért ne tegyék? Te feláldoznád a lányod?

Régen nem volt ennyi tankönyv, és lehetett a nagyobb tesóktól örökölni, tehát családonként egyszer kellett tankönyvosztáskor cipelni. Ma meg már nem így van. Nekünk már sok könyvünk volt, de otthon volt anyám gyesen, miért ne segített volna elhozni? Elsétáltunk, ekkor megtanultam hogy merre van az iskola, és hazatoltuk a babakocsi aljában.

Az óra ismeretéhez a számokat is ismerni kell. Nem lehetetlen, hoyg egy ovis megtanulja a számokat, csak akkor meg azt a kérdést tennéd fel, hogy ezek a mai szar szülők miért nem hagyják hogy a gyerekek gyerekek legyenek?

Miért nem tudnak cipőt kötni? Ahogy írta valaki, nem igazán lehet már kicsi fűzős cipőket venni, de van olyan ovi, ahol nem is szeretik a fűzőset, mert amíg azt nem tanulja meg a gyerek bekötni, addig az óvónőnek csinál plusz munkát. Ha meg nincs fűzős cipő, akkor nem tudja min megtanulni.

Hogy a gyerek nem tud rendesen tisztálkodni. Igen, van ilyen, de sok felnőtt sem. (És ugye ezek a felnőttek régen voltak gyerekek.) Megmondom őszintén, a hátam közepét én is nehezen tudom rendesen megmosni, hiába vagyok felnőtt.

Amúgy meg régen nem volt kötődés a szülők és a gyerekek között, tisztelet a kivételnek. Nem volt idő foglalkozni a gyerekkel, max. a nyugdíjas nagymama. Nem volt fontos a szeretet, csak a "tisztelet". Ami nem is tisztelet volt, hanem félelem igazából. Apám mindig édesanyámnak hívta az anyját, nagyon szépen beszélt vele, de azért, mert különben az apja elverte volna a szíj csatos felével. Ha meg másokkal bezsélt az anyjáról, akkor meg csak muternak hívta és csúnyán beszélt róla. Na ha tényleg tisztelte volna a szüleit, akkor idegenek előtt is tisztelettel beszélt volna róluk. Képmutató világ volt ez.

Szerinted tankönyv osztásra egy másodikod harmadikos gyereket elengednél 30-40 ezer forinttal? Nem volt ennyi könyvük. Ennyi felelősségük sem volt, rengeteg mindent tanulnak bonyolultabban mint mi tanultuk.

Lehet elkényesztetett a gyerekem de nem engedem alsósként egyedül el az iskolába vagy éppen bevásárolni.

Ahol laktunk 35 éve: frissen épült panelház a város szélén. Egyszem buszjárat, egyszem bolt a közelben. Az út túloldalán legelő volt. Az úton nem nagy autós forgalom ... jelzőlámpa sehol.

Ahol most lakunk 4sávos úttest,troli, busz, villamos forgalom. Jelzőlámpák 50 méterenként. Szemközt Tesco extra, 2 iskola, 2 óvoda, 2 bölcsőde....

Ja,a lênyeg, nem költöztünk el!!!!!

Szóval teljesen mások lettek a körülmények, és még csak arrébb sem költöztél...a közbiztonságról nem is beszélve.

10-12 évesen egyedül jártunk haza edzésről este 8-kor....ma sötétedés után nem engedném el a 11 éves fiamat egyedül. Nem éri meg kockáztatni, ő pótolhatatlan, úgy ahogy a lányom is!

A tankönyvet az első tanítási napon osztják évek óta.

Mivel én is a kilencvenes években voltam gyerek, akartam válaszolni, de előttem már mindent leírtak.

Annyit tudok hozzátenni, hogy én a mai napig küzdök az analóg órával, beletelik pár pillanatba, mire leesik, mennyi az idő, pedig matekból egyetemen is sikeres voltam és minden más is egész jól ment.

Ja és még azt is kiemelném, hogy a mostani gyerekek szülei azok, akikről te beszélsz, akil a 80as-90-00es években voltak gyerekek.

Gondolod, hogy nincs rá okunk jobban figyelni és vigyázni a gyerekeinkre? Pont azokért, amik velünk történtek és nekünk rosszulestek vigyázunk és figyelünk többet a gyermekeinkre. Én nem kívánnám a gyerekemnek a saját gyerekkorom, de még csak a saját anyám viselkedését sem, pedig csak annyira volt rossz, mint másoké, abban az időben az volt a megszokott. Otthagyni a gyereket csináljon, amit szeretne, lekeverni neki egyet, jó hangosan megszidni mások előtt, hogy lássák milyen remek szülő is vagy.

Én nem azért lettem "jóember", mert így nőttem fel, hanem ennek ellenére.

A saját gyerekemen talán azt vettem észre, hogy kicsit következetlenebb és kevesebb benne a félelem, mert sokkal kevesebb rémes dolgon ment át. Autóknál az, hogy elütheti nem nagyon hatja meg, mert fogalma sincs, mivel jár, tvben sem élőben nem látott súlyos sérülést vagy többet egy csepp vérnél, semmilyen formában nem találkozott a halállal.

És ezt nem is sajnálom, még ovis. Késsel nem tud enni, cipőt nem tud kötni, más 4 éves sem. Az analóg óráról fogalma sincs, de a digitálisat sem tudná leolvasni szerintem. Más hasonlókorú sem. Szerintem ez teljesen rendben van.