Szülők! Hogy reagálnátok, ha a kamasz (14-16 éves) lányotok elmondaná, hogy megerőszakolták?

Kedves kérdező! Az erőszak NEM A TE HIBÁD! EZT MEGISMÉTLEM: NEM A TE HIBÁD!!!!

Bárki, aki az ellenkezőjét állítja, hazudik!!! A kiszökés hiba volt a részedről igen, de az erőszak NEM! Senkinek nincsen joga senkit megerőszakolni! Aki erre képes, az súlyosan sérült pszichikailag! A NEM azt utolsó pillanatban is NEM!

Hogy szülőként hogy reagálnék? Nagyon megviselne, hogy a lányommal ez történt és nem voltam akkor vele, nem segíthettem neki! A körülmények, a szökés, az engedetlenség mind a háttérbe szorulna.

Ami nagyon fontos, hogy tényleg részesülj segítségben! Mindenféle erőszakos cselekményt sajnos követi egy olyan jelenség, amit a pszichológusok poszt traumás stressz zavarnak hívnak. Ez akár hónapokkal a tett után is megjelenhet. Szakszerű átbeszélése több alakalommal is a történteknek segítene ezt megakadályozni, illetve kezelni.

Segít a csoport is, ahol hasonló sorsú nőkkel tudjátok ezt közösen feldolgozni irányítás mellett.

Sajnos van egy olyan érzésem, hogy nem a megfelelő szakemberhez kerültél. Mindenképpen olyat érdemes keresni, aki jártas a viktimológiában (nemi erőszak kezelése).

Írtad, hogy pszichiáter kezel és magántanuló vagy, gondolom ez sincs ok nélkül, a szüleiddel nem lehet rózsás a viszonyod. Ez sajnos meghatározza azt is, hogy egy ilyen dolgot meg tudsz-e édesanyáddal beszélni, illetve meg fog-e tudni nyugtatni ezek után.

Nagyon sajnálom a történteket, bárhogyan is alakult! Remélem sikerül felépülni kicsilány, visszanyerni az önbecsülésed és a későbbiekben kialakítani egy olyan kapcsolatot, ahol valóban szeretnek és te is valóban szeretni tudsz..!

A ribanc és az aszexuális között azért van még lehetőség, kedves kérdező:) Szerencsére van szín is a világban, ne minden csúnya fekete és fehér...! Ez egy kényelmi állapot, ahol most vagy, de kötve hiszem, hogy így boldog lennél. Ha így boldog vagy, akkor rendben van minden. De ha egy picit is megalkuvás, akkor nem..

Anyuddal van egy olyan sejtésem, hogy sok mindenről kéne beszélnetek.. Elmondhatnád neki onnan, hogy miért volt neked fontos, hogy ennyit fiúzzál. Mi az ami leginkább hiányzott az életedből. És lassan rá lehet térni, hogy sajnos történt valami, amit szeretnél neki elmondani, mert borzasztóan érzed magad miatta és mégiscsak ő az édesanyád, jól esne, ha meghallgatna. És ekkor elmondod.. hogy sajnos te bizony akkor aznap nem hallgattál rá, az idősebbre, az okosabbra és elszöktél.. és sajnos nagyon ne volt szerencséd, mert egy borzalmas emberrel hozott össze a sors.

Egyetértek az utolsó előttivel, egy tágabb kört kéne startmezővé avanzsálni, s azt szűkíteni folyamatosan. Esetleg egész egyszerűen elregéled [alliteráció] neki a történteket a csávó kapcsán, töviről-hegyire, az elejétől a legsajnálatosabb fekete foltig. Drukkolok, hogy rászánd magad, biztos gördülne egyet a kő a szíveden.

#22 voltam.

# 18/27

Elmondásodból nem úgy érzem, hogy szisztematikusan jársz pszichológushoz. Nem elég egyszer elmenni.

Anyukád egyébként miért látta indokoltnak, hogy járj oda? Ő javasolta? Miért, ha szabad ilyet kérdeznem? Mivel emiatt ugy biztos nem akarhatta, mert nem is tud róla. Miért vagy magántanuló? Írj privátban, ha szivesen válaszolsz, mert gondolom ez már túl privát.

Mindenképp foglalkozz a dologgal: beszéld meg anyukáddal, a pszichológusoddal, iskolai pszichológussal stb. Fontos, hogy segítséggel túltedd magad ezen a dolgon és új lappal indulj. Keress fórumot, ahol hasonlót átélt emberekkel megbeszélheted.

Ne gubózz be, hanem azon légy hogy feldolgozd!

Fiatal vagy, előtted az élet :-)!!!