Ez normális hozzáállás egy nagyszülőtől?

Megertelek. Nagyon rossz ezt a sajat szulodtol megkapni es "elviselni".

Az en anyukam 5-6 ev mulva mehet nyugdijba. Legalabbis a jelenlegi jogszabalyok szerint. 3 unokaja van es kijelentette, hoy mi nehogy azt gondoljuk, hogy majd o unokazni fog. Nem is akarjuk "raeroltetni" nyugdijas eveiben a "gyerekfelugyeletet", csak azert sz.rul esett nekem is es a noveremnek is, hogy nem szamithatunk ra.

Pedig mar most azzal jon, hogy nem tudja mihez fog kezdeni, ha nyugdijas lesz.

Igazabol csak annyit "varnank el", hogyha beteg vmelyik gyerkoc, akkor neha besegitene es itthon lenne vele.

Anyosomek 120 km-rel arrebb laknak, anyosom nyugdijas. Ha "elfingom" magam mar jon unokazni es vigyaz a gyerkocokre.

Egyebkent en ugy oldottam meg decemberben, hogy fogadtam egy potnagyit. Ajanlottak mas szulok es 500.-/ora volt a dija.

De ha ezt a szuleim megtudnak, hogy potnagyszulo vigyaz/foglalkozik a gyerkocokkel..akkora balhe lenne, hogy csak na.

Vannak ilyen nagyszülők, az én anyósom is ilyen, 2 óránál többet nem bír a gyerekkel és ezután is úgy kikészül, hogy két hétig kitalál mindenféle kifogást, hogy ne kelljen a gyerekkel találkoznia. Pedig csak egy átlagos 4 éves gyerek és nem is erőltetjük rá.

Én beletörődtem, van akinek ennyi sem jut. Ilyenkor jó a bébiszitter. Próbáljátok ki, anyukád is látni fogja hogy megoldjátok nélküle is. Akkor majd lehet hogy nem fog jól esni neki.

Sajnos a mai nagymamák nagy része még mindig dolgozik, nagyon kevés a nyugdíjas, így persze hogy kevésbé érnek rá mint anno a mi nagyszüleink. Ráadásul már nincsenek alibi munkák, a legtöbben holtfáradtan esnek haza. Anyukád meg lehet hogy arra gyűjt (írtad h nem kéne dolgoznia), hogy öregségére ne legyen gondja, az is nagy segítség ám, ha az idős szülőt nem kell támogatni.Van aki ennek is örülne. Nekem anyukám hiába szereti az unokáját a munka és távolság miatt csak nagyon előre megbeszélve, lefixálva hétvégén ér rá. Anyósomék meg kéthetente jönnek vasárnap, de az vendégség inkább, itt vannak 2-3 órát aztán mennek haza dolgozni (vállalkozásuk van). Tehát hétköznap konkrétan nincs soha semmi segítségem. Férjemmel mi is 2 órát kaptunk a tesóméktól a házassági évfordulónkon, mert még életükben nem vigyáztak gyerekre és nem mertek több időt bevállalni. Pont mire hazaértünk, akkor kezdett el a gyerek úgy nyűgösködni, hogy nem tudták megnyugtatni. Enni se akart nekik. Akinek nincs gyereke, nem feltétlen tudja, h mit kezdjen vele. Tesómék intelligens, kedves emberek, de nincs gyakorlatuk, nem haragszok rájuk:)

Ha orvoshoz kell mennem és nem vihetem a gyereket, úgy szoktam megoldani, hogy estefelére kérek időpontot(férjem munkaideje utánra), összekészítem a gyereket, kimegyünk a férjem elé, a buszmegállóba a kezébe adom és én megyek tovább. Amit meg nem lehet elintézni, azt a férjem szabadnapjain oldom meg.