Rossz anya vagyok, amiért nem velem él?

124. Végre egy normális hozzászóló.

Egyedül csak azt nem értem, hogy miért kérdés, hogy egy 3 éves gyerek kezébe hogy kerül cumisüveg? Nekem másfél éves, és odaadom neki, és iszik belőle magától.

A másik, hogy elég, hogy elfordul a szülő, és megy az ütés a cumival. Ez a legjobbakkal is megesik.

A gyerekek a másodperc töredéke alatt képesek bármire.

De sok okos anyuka van itt, akik csípőből megoldaná ezt a helyzetet!

A pszichológusok nem tudnak segíteni, az óvónők tehetetlenek, de ti, kedves ítélkező szülők, ti aztán megmondtátok a tutit!

Legyetek büszkék, hogy milyen szuperanyák vagytok, és jusson eszetekbe, hogy milyen lekezelőek voltatok, amikor majd a ti gyereketekkel nem tudjátok, hogy mit kezdjetek, mert látszólag semmi nem használ.

És, ha bevalljátok, ha nem, lesz vagy volt ilyen helyzet.

Bakker, nem kozmetikushoz jár, meg fittnessterembe a kérdező, hanem próbálja épségben tartani a családját.

Az azért megvan ugye, hogy nem feltétlen a kérdező hibája, ha a gyereke viselkedése ilyen. Lehet idegrendszeri elváltozás oka is.

Nagyon megdöbbentőnek tartom, hogy azért szapultok egy anyát, mert a a gyerekek apjával megosztotta a gyerekfelügyeletet.

Szerintetek az lenne a normális, ha hátán a kicsivel, nyakán a középsővel, és karján a nagyobbikkal vért izzadva, összeszorított fogakkal küszködne nap mint nap, mert társadalmilag az az elfogadott, hogy anyuka dögöljön be a gyereknevelésbe, hiszen, ha az apuka is segít, akkor már aszaranyák vagyunk.

Bezzeg, ha celebnyuszi szül, és már másnap műsort vezet, meg fittnesszterembe anorexiássá edzi magát, azt mindenki tátott szájjal csodálja.

Ha valaki slampos a gyerekek mellett, akkor bezzeg mindenki azt tanácsolja, hogy passzolja le a gyerekeket, mert magára is kell idő.

Ebben az esetben meg anyukára tojjunk, mert kutya kötelessége egyedül megváltania a világot.

Nevetségesek vagytok, és az emptiátok nulla.

Esetleg fogadjátok be a gyereket pár hétre és alkalmazzátok hasznos tanácsaitokat, vagy babysitterkedjetek kicsit az anyukánál, hiszen a megoldas oly egyszerű, csak se a szülők, se a szakemberek nem találják. De itt, a GyK-n tudjátok a tutit

Igen utolsó, én két igazoltan hiperaktív gyereket nevelek egyedül, de eszembe se jut lepasszolni egyiket se hogy nekem könnyebb legyen. Én vállaltam őket, mindkettőt, nem ők akartak megszületni, felelősséggel tartozom értük, igen, a saját kényelmem rovására is. Marha nehéz velük, van hogy éjszaka sírok, de nem adom fel, így alakult, ők az én gyerekeim, így ahogy vannak és én elfogadom őket. Persze a gyógyszeres terápián kívül mindent próbálunk, vannak jobb és rosszabb napok-hetek, de egy pillanatra se jutott eszembe hogy bármelyiket is az apjához lökjem.

Ott, ahol két pszichológus nem segít, ott nem pszichológiai problémák vannak.