Hogy érdeklődjek sértődés nélkül a gyerekről?

Itt te vagy a röhejes. Olvasd át újra milyen válaszokat kaptál. A többség nem a te oldaladon áll. Nyilván azért mert a többség nem szeretné hogy beleszóljon egy olyasmi rokon az életükbe mint te vagy.

Nem is tudom mit vársz, majd anyuka a fejéhez fog csapni a nagy beszélgetésed után hogy "jaj én erre nem is gondoltam", és már viszi is a kis Pistukát szakemberhez csak mert te azt állítod ez a gyerek fejletlen?

Szerintem el vagy szállva magától, hisz attól hogy rokon vagy, semmi közöd nincs az ég adta világon ennek a gyereknek a neveléséhez. Csak nem tudom ezen mit nem fogsz fel. Lehet neked is fejlesztésre lenne szükséged?!

Attól, hogy a ritka találkozások alkalmával azt tapasztalod, amit, az égvilágon SEMMIT nem jelent.

Sztori 1: másodunokahúgom más jelenlétében egy fél szóra sem nyitotta ki a száját - nem 2, hanem 5-6 évesen SEM. Jelenleg 40+ éves, Németországba ment férjhez, sikeres, boldog élete van.

Sztori 2: Középső gyerekem 2 éves korában még semmit nem beszélt, idegenek vagy ritkábban látott ismerősök közelében hozzám bújt, oda sem nézett. Akár még lett is volna ok az aggodalomra, mert lábtartásos fekvéssel született, 45 percig lélegeztetőn volt, akár vissza is maradhatott volna bármi. 2 évesen bölcsibe került muszájból, pár hónapon belül összetett körmondatokban beszélt, azóta be nem áll a szája. Jelenleg 18 éves, 2 hete jött vissza egy 6 hetes franciaországi szakmai gyakorlatról.

Az első esetben a leányzó a családdal kommunikált, de kívülálló ezt nem tapasztalhatta meg.

A második estben a lányom nekünk sem beszélt, a kommunikáció mutogatásban merült ki, és még 3-4 évesen is nagyon félénk volt kevéssé ismert, ritkán látott emberek között.

Én mondjuk nem sértődtem meg, ha valaki rákérdezett, de nem vettem volna jó néven, ha egy távoli rokon megpróbál beledumálni a dolgainkba. Pont mivel távoli, nem tudhatja, hogy mit tettünk/mit tettek a gyerekükért. És nem is gondoltam úgy, hogy bárki orrára kéne kötnöm a közeli rokonságon, illetve a gyerekorvoson/védőnőn kívül.

32-es, én annak köszönhetem hogy nagyon korán kiderült a gyerekem problémája, hogy az anyós "belepofázott", mivel attól, hogy szültem egy gyereket, nem lettem szakértő, meg orvos.

Ha valaki nem gondolja át, hogy amit mondanak annak van-e valóság alapja, az meg is érdemli, hogy utána szív a gyerek fejlesztésével, csak ilyenkor a gyereket sajnálom.

Nekem az tartozik a belepofázás kategóriába, hogy "mikor ülteted már bilire?". De az nem, hogy "figyelj, a gyerek nem ad ki hangot, vagy rosszul tartja a fejét, észrevetted?".

Amúgy mint, ahogy írtam, manapság az anyukák minden szaron megsértődnek. A egy éves fiammal voltunk a játszón, épp ismerkedett a homokkal. Ő még szopizott és beszélgettem egy anyukával, és meg mertem kérdezni, hogy az övé (kb. ugyanannyi idősek voltak) szoptatta-e. Erre nagyot nézett és felhúzott orral terelte a témát, majd gyorsan összeszedte a gyereket és mentek. Pedig csak rákérdeztem. Az időjárásról mégsem lehet mindig beszélgetni. Vannak ilyen agyatlanok. És ezek szaporodnak.

Nálunk is ez van a 3 éves unokaöcsémmel, csak én még tudom is, hogy szarnak bele a problémájába. Szólt már az anyukának mindkét oldalról egy - egy nagyszülő, dehát akkor ők a köcsögök, pedig fejleszthető problémája van. A védőnőre meg kár hivatkozni, pl ha olyat kapsz, aki egy perc után elzavar, akkor arra aztán nem lehet számítani.

Látad, ha baj van akkor sem érdemed szólni, aztán meg csodálkoznak a sok éhenhalt kiskölykön.

Én úgy vagyok vele, hogy akkor szólnék másnak, ha veszélyeztetné a gyerekét. De az pl, hogy nem fejlesztik azért nem szólhatsz. Mert ha őket nem érdekli annyira, hogy beüssék a googlebe, akkor ezt nem neked kell megoldani. Később a gyerek szívhatja meg sajnos.

34,

"és meg mertem kérdezni, hogy az övé (kb. ugyanannyi idősek voltak) szoptatta-e."

Elég szomorú, hogy azt hiszed, ezzel időjárás komolyságú témát érintettél, amikor durván belemásztál az intim szférájába. Senkinek semmi köze hozzá, én is faképnél hagytalak volna.

Utolsó, alapból babás témáról beszélgettünk, ráadásul én is kisgyerekesként, aktuákis is volt, nem értem, min sértödött meg.

Tőlem a munkahelyen kérdezték ezt és mást is idősebbek, fiatalabbak mtársnők, és érdekes módon nem sértődtem meg. Ha vki normálisan kérdez tőlem, nem sértődöm meg, még akkor sem, ha 20 éve szoptatott, ellentétben ezekkel a lelkimimózákkal.

"De tudtam, hogy egyből ellenségeskedő lesz a válasz... Nem beleszólni akarok, eggggyáltalán. Csak érdekelne, hogy foglalkoznak-e vele eleget, mert nem látszik a gyereken."

Ne haragudj, megértem az aggodalmadat, de rajtad látszik, hogy nem értesz a kisgyermekekhez.

Linkeljek szakirodalmat, hogy belásd, hogy pusztán abból, amit a gyerekről írsz, az ég világon semmi baja?

Szívesen linkelek, de csak ha kéred, mert addig nem fárasztanék senkit sem a szakmai tapasztalataimmal, sem szakirodalommal.

Értelek, kérdező. Hadd kérdezzek vissza: tippeled csupán, tehát sejted, visszakövetkezteted csupán, hogy nem beszélnek hozzá eleget a gyerek szülei, vagy gyakran látod-hallod őket, és tapasztalatból írod a szüleiről?

(Szakmai idézeteket és szakirodalmi jelölést továbbra is szívesen adok, ha kéred, vagy ha indokoltnak látom. De egyelőre, látom, maradjunk abban, hogy körüljárjuk a problémádat, illetve aggodalmadat.)