Kegyetlenség "elvenni" egy 5 éves átmeneti szobáját az apuka lakásában, amit alig használ, hogy az állandóan ott élő gyereknek legyen?

Megkérdezhetem, hogy az itt válaszolók közül ki az, aki elvált, a volt férje most már új feleséggel van, és az első gyermek időnként az apánál és az új családjánál töltia hétvégét? Ugyanis nekem nagyon az jött le, hogy itt a többség egyáltalán nem elfogulatlanul, pártatlanul és mindenkinek a legjobb megoldást keresve (de tisztelet a több kivételnek is) adott tanácsot, hanem itt élte ki a saját sérelmeit, amiket ő vagy a közös gyerek a volt férj új feleségétől elszenvedett.

Az még teljesen rendben van, hogy azt tanácsolja valaki, a kislányé volt az a szoba eredetileg, hát hadd aludjon ott továbbra is, a kistesóval. De olyat írni, hogy a kérdező ki akarta fúrni-tenni az 5 évest? Meg mintha a világ legnagyobb bűne lenne a férj első házasságából született, az új feleség számár amúgy vadidegen gyerekre nem ugyanúgy gondolni, mint a sajátra? Ne vicceljetek már, ez teljesen természetes, és nem elvárható, hogy a válás és a szülők újraházasodása után a gyereknek két teljes értékű anyja és két teljes értékű apja legyen. Az vesse a követ a kérdezőre, aki ugyanazt tudja érezni a kapott gyermek iránt, mint a sajátja iránt. Az elfogadás nem jelenti azt, hogy ugyanúgy szeretem, mint a sajátomat.

A végén persze kibújt a szög a zsákból: amit a kérdező a legvégén leírt, abból kiderült, hogy ahogy többen gondoltuk is, az egész heccet a volt feleség kavarta.

Hozzáteszem, az apa szerepét sme értem itt egészen. Ő is úgy ugrál, ahogy a volt felesége fütyül. Meg aztán, ha az apa eleve nem értett egyet ezzel a kanapés ötelttel, akkor hoyg jutott el a felvetés a kislányhoz? nehéz elhinnem, hogy a kérdező az apa háta mögött bezsélgetett vele errről. Ha viszont akkor még az apa szerint is az lett volna a jó megoldás, akkor elég nagy gerinctelenségre utal, hogy most meg kihátrál a kérdező mögül, és ha csettintenek, akkor képes láthatás címén havi két napot az őj családjától telejsen külön tölteni.

remélem, neki lesz saját szobája a volt feleségénél, mert erre a havi 4 napra már illene.....

"Megkérdezhetem, hogy az itt válaszolók közül ki az, aki elvált, a volt férje most már új feleséggel van, és az első gyermek időnként az apánál és az új családjánál töltia hétvégét? Ugyanis nekem nagyon az jött le, hogy itt a többség egyáltalán nem elfogulatlanul, pártatlanul és mindenkinek a legjobb megoldást keresve (de tisztelet a több kivételnek is) adott tanácsot, hanem itt élte ki a saját sérelmeit, amiket ő vagy a közös gyerek a volt férj új feleségétől elszenvedett."

Nem igazán mindenki. Én például mélyen elítélem a kérdezőnek ezt a dolgát, pedig olyan férfihoz mentem hozzá, akinek 2 gyereke van, azóta van közös is. Sosem tennék ilyet, hogy kiteszem őket a szobájukból! Igen, nekik van külön szobájuk nálunk, 1-1, pedig nem nagy a korkülönbség köztük, 9 éves fiúról és 6 éves lányról beszélünk. Mondjuk én az alapján szerettem bele a férjembe, hogy láttam, a válás ellenére milyen mintaapa és senkinek, de senkinek a kedvéért nem adna kevesebbet a gyerekeinek (ha meg akarod nézni egy férfi minőségét, meg kell nézni hogy viselkedik az exeivel, beszél az exeiről vagy a gyerekeivel, gyerekeiről, akikkel már nem él együtt), a közöst pedig úgy vállaltuk, hogy neki is tudjuk azt a szintet biztsítani, de nem annak a kárára, hogy a már meglévő 2 megsínyli. Plusz elvált szülők gyereke is vagyok, az én édesapám és az ő társa sem aljasodott volna soha idáig. Szóval semmiféle sérelmem nincs, attól vérzik a szívem, hogy képesek így elbánni egy ártatlan 5 éves gyerekkel... Remélni tudom, hogy a kérdező párja pikk-pakk rájön, hogy kígyót dédelget a keblén. Mert ez egy tudatos és aljas akció volt, az pedig karma, ami ezután lesz. :)

29-es vagyok. Van gyerekem, férjem, nem vagyunk elváltak, első gyermeke mindkettőnknek.

1+2 félszobás panelben nőttem fel. Mamám az egyik félszobában, anya, apa a nappaliban, mi a tesómmal a kis erkélyes félszobában laktunk konkrétan 25 évig. Miénk volt a legkisebb szoba...kb 2 négyzetméter játszóhelyünk volt benne. Megoldottuk. A szüleim se váltak el emiatt és "felnőtt éjszakai életet is éltek, pedig a mi szobánkból rajtuk keresztül vezetett az út a többi helyiséghez. Nem volt idealis, de ez volt...még így is sokkal többre vitték és jobban éltek, mint amilyen sanyarú körülmények közt nőttek fel és mi kb luxusban éltünk hozzájuk képest pedig szegények voltunk. Bennem ezert merült fel a kérdés miert nem opció hogy Ti mentek a nappaliba. De megértem. Ami viszont érdekel, hogy mi volt a terv amikor még csak terveztétek a babát? Gondolom ez a kérdés csak felmerült. Azert a hol lesz a gyerekszoba alap. Vagy, ha ez volt a terv, hogy az 5 éves szobája, ágya megszűnik és idővel új felállás jön azért arra illett volna felkészíteni. Az exet is beavatni, megkérni hogy ő is segítsen elfogadtatni a kislánnyal az új felállást és KÖZÖSEN olyan megoldást találni hogy ne sérüljön a lelke. Mert amire most jutottatok az senkinek se lesz jó. A gyerekeknek nulla kapcsolatuk lesz egymással és te meg a kisfiad 2 hetente apa nélkül lesztek hétvégén. Az ex szabadideje is oda lesz, apa meg a fiát hiányolja majd. Mi a hosszú távú terv? Mert gondolom volt, hiszen a nagyobb is még csak 5 éves.

"Még régen is a gyermeket hívták családnak. :) 2 családja van, a kérdező még csak nem is felesége."

Ne beszéljél már ökörségeket. Család a férfinak az, akivel épp együtt él, plusz a gyerekei. Tök mindegy hogy a kérdező a felesége-e. Te hol élsz a középkorban?? Nem, az exe nem a családja a férfinak, a kérdezőnke meg aztán pláne nem az. A család a kérdező, meg a 2 gyerek, akik közül egy nem él velük.

Te valami frusztrált megcsalt feleség lehet, aki most más kárán élvezkedik.

Mondjuk ennyi ésszel, és rosszindulattal nem csodálom, ha félrekrtak mellőled.