Kegyetlenség "elvenni" egy 5 éves átmeneti szobáját az apuka lakásában, amit alig használ, hogy az állandóan ott élő gyereknek legyen?

Egyáltalán nem "kegyetlenség." Nekem is elváltak a szüleim, és én is minden 2. hétvégén voltam apámnál. FEL SEM MERÜLT, hogy arra a 2 éjszakára havonta külön szobám legyen!

DE! APÁM aludt a nappaliban, nekem pedig "odaadta" a hálót. Szóval azért megértem, hogy a nappali kanapéja nem tetszik neki. Arra a havi 2 éjszakára inkább nektek kellene ott aludni.

Nekünk a 12 éves fiú kérdezte, hogy ha megszületik a kislányunk, akkor az ő szobájába fog lakni?

Szintén 2-3 napra 3 hetente van itt.

Bennem akkor mindenórás terhesen felment ettől a pumpa, de szerencsére uralkodtam magamon és elképzeltem, milyen szempontjai lehetnek neki, hogy kiszorul-e az imádott apja új családjából. Pedig nagyon várta és azóta is szereti, dédelgeti a féltestvérét!

Most pont ez a helyzet, hogy a baba még velünk alszik, de pár hónap múlva a másik szobába kerül.

Viszont semmiképp nem jó ötlet az 5 évest a vendégágyra tenni. Látod még a 12 éves sem ugorja meg ezt az akadályt...

Én mindenképp vagy egy szobába tenném őket, fotelágy vagy bármi és pár év múlva emeletes ágy segítségével vagy pedig beköltöznék a párommal a nappaliba és mindkét gyerek kapna egy szobát. A nagyobbik gyereké munka szoba vagy vendégszoba lehet, amikor nincs ott.

Komolyan vennèm azt is, hogy az anyuka jelzett, mert neki nyilván a gyerek számolt be róla és az ő felháborodása vsz a gyerek negatív érzései miatt van.

11. Sajnos itt a logika mindegy, az 5 éves lelki èpsége múlhat rajta.

Még egy megoldás, hogy egy nagyon király zugot berendeztek neki a nappaliban, az ő ízlése szerint, általa választott dekor tárgyakkal, kis játékos polca odaállításával és megbeszélve vele, hogy mért kell ez és később majd alhatnak egy szobában egy emeletes ágyon.