Akiknek szakember segítségével sikerült feldolgozniuk a szülésélményt, kórházi létet, ez mennyi időbe telt? Mikor éreztetek javulást?

Kérdező, valóban úgy gondolod, hogy az viszont jó példa a gyereknek, ha úgy van nevelve, hogy mindig és mindennek az ő szájíze szerint szabad csak történnie?

Ha ilyen habos-babos kis cukros világban neveled, azzal csak neki fogsz ártani, és ezt most komolyan mondom.

Írom ezt úgy, hogy elhiheted, nem vagyok egy eü-fan, nekem is meg kellett küzdenem a kórházban például a gyerekem táplálása miatt, mert nem volt tejem, és nem akartak tápszert adni neki, holott egész nap csak sírt az éhségtől.

Tudod mit csináltam? Hozattam be tápszert meg cumisüveget és én adtam neki, meg kellett oldanom a helyzetet, mert besárgult, és ha nem etetem meg rendesen, lehet, még mindig bent vagyunk.

Nekem szóltak például még a popsitörlő miatt is.

Mit csináltam? Oké, rendben, elteszem. Mikor nem látták meg használtam, és ennyi.

Úgy voltam vele, hogy ezt a pár napot kibírom bent.

A védőnőm is azt mondta, hogy nyugodjak meg, "itthon mindent lehet".

Fájdalomcsillapítót sem kaptam a tágulások miatt, fájt? Rohadtul, de ez van.

Még valami: nem mindenki rosszindulatú, aki nem burkolja be a véleményét, hidd csak el, hogy kellenek az olyan emberek az életben, akik szívfájdalom nélkül az arcodba mondják a véleményüket, mert ez formálja az embert.

Az nem élet, ha mindig úgy történik valami, ahogy elképzeled.

Legyél büszke magadra, hogy fájdalomcsillapító nélkül végig csináltad, a gyerek érdekeit nézted, nem vállaltál be 200 km-t a saját elképzelésed miatt, túlélted a bunkózásokat, és ezzel is erősebb lettél.

Ha pszichológus segítségét akarod igénybe venni, akkor vedd, de igazából nem rajta, hanem csak rajtad múlik az egész, hogy hogy fogod fel a dolgokat.