Akiknek szakember segítségével sikerült feldolgozniuk a szülésélményt, kórházi létet, ez mennyi időbe telt? Mikor éreztetek javulást?

"Engem is így neveltek, 27 éves vagyok, egy percig nem gondolom, hogy ártottak volna nekem a szüleim."

Pedig láthatóan ártottak, ha még ahhoz is pszichológus kell, hogy feldolgozd, hüvelyi úton kellett szülnöd, ami amúgy tök természetes.

Összefoglalva itt tart a közvélekedés még mindig.

Aki magánkórházban akar szülni, programcsászárral= elkényeztetett hisztis gazdag p*cs*. Ok...

Hú de buták még mindig a magyar nők.

Mondjuk itt ezek a "magyar nők" legalább képesek értelmezni, amit olvasnak.

Ennek az egész kérdésnek annyi a lényege, hogy valami nem úgy alakult, ahogy a kérdést feltevő elképzelte, és ez a problémája.

Magánklinikán is lehet komplikáció, a magánklinika nem is vállalta volna, hogy 200 km-re utazzon fájásokkal, már mentővel sem indulnak így útnak.

Egész egyszerűen ilyen az élet, nem lehet tervezni 100 %-ra előre, az, hogy ezt valaki nem tudja feldolgozni, hogy más opciók is léteznek, mint amit mi eltervezünk, az valóban pszichológus után kiált.

Üdv, egy Németországban élő "magyar nő"

Az ha eddigi életedben csak szép, jó meg cukormáz vett körül, az de, sajnos azt jelenti hogy el vagy kényeztetve, vagy hogy idáig egy komplett műanyag burokban éltél (ami felnőtt nőnél kicsit már szokatlan, ezért az első verzióra tippelek). A legtöbbünknek azért elég hamar történik az életében egy-két pofáncsapás, amitől rájövünk hogy nem mindenki kedves, nem mindenki jó, nem mindenki akarja a javunkat, és finoman fogalmazva, az élet nem körülöttünk forog. Nem fog mindenki lábujjhegyen tipegni körülöttünk, csak hogy meg ne bántson egy esetlegesen túlérzékeny személyt.

Oké, kicsit későn de megtörtént, ezután jobban fel leszel készülve. Nem lehet azt mondani hogy így meg úgy kellett volna tenned, mivel valószínűleg a leghelyesebb döntést hoztad. Kár is ezen rugózni. Biztosan itt is akad jópár anyuka, aki méltatlan bánásmódról tud beszámolni (ami semmiképp nem helyes). Biztos van pszichológusod, őt is tudom javaasolni, vagy ha nincs akkor ideje keresni. De ébredj fel kérlek, abban amit elmeséltél igazán nincs semmi horrorisztikus, és nem védekezhetsz egész életedben azzal hogy neked különleges bánásmód kell, mert ezzel igenis azt érezteted hogy te mások felett állsz, és masszív ellenszenvet vált ki. Utólag már hiába sírsz amúgy is, legközelebb ezeknek tudatában jobban meg tudsz tenni mindent, hogy elkerülj egy ilyen helyzetet.

Abból a szempontból megértelek, hogy tudom milyen, ha császárra készülsz, és erőltetik a hüvelyit. Nekem egészségügyi okok miatt lett volna császár de ezt felülbírálták amikor megindult a szülés. Végül is aztán császár lett, meg kifogtam egy nagyon jó orvost, szóval nekem nem volt annyira traumatikus. De bevallom, mentálisan biztosan nagyon megviselt volna a hüvelyi szülés, főleg hogy tényleg császárra készült végig az ember fejben, alug tudtam bármit a hüvelyi szülésről.

Én amúgy is jártam időnként pszichológushoz, egy alkalommal beszéltem is neki erről, de úgy magamtól kb 1 év kellett amikor már minden rossz érzés nélkül tudtam gondolni a történtekre.

Akik meg általánosítanak, nekem az első császárom után 3 nappal már semmi fajdalmam nem volt, a második után pedig kemény 5 nap kellett. Szóval nem robban le mindenki durván császár után...

A cukormázat azért jobb, ha kicsit hagyod, mert számomra az egyik legnagyobb pofon az élettől az volt, hogy az égvilágon semmit de semmit se ér a szép szó, kedvesség egy szófogadatlan gyermek esetében. Keményítsd kicsit a lelkedet.

Hu kérdező, nem akarlak megbántani, de te vmi nagyon durva álomvilágban élsz:((

A kisbabad érdekében is szerintem itt az ideje, hogy leszallj a földre, míg nem kapsz egy akkora pofont az élettől, hogy a fal adja a másikat.

Sajnos az élet nem erről szól, hogy “de velem kötelező mindenkinek kedvesnek es cukormázasnak lenni, máskülönben brühühűű”

Gyere ki a kis rózsaszín buborékodból ahol élsz, es nézz körül h emberek hogy élnek, mikkel küzdenek nap mint nap. Aztan adj hálát az égnek, hogy csak ennyi bajod van hogy bunkók vtak veled a kórházban.