Kinek milyen élmény volt az első szülése?

Hogy legyen egy kellemes élmény is: 1 óra 45 perc alatt született meg a fiam, teljesen normális úton. Fájt, azt nem vitatom, mert a falat kapartam, de ennyi időt ki lehetett bírni. Gyorsan tágultam, semmi komplikáció, néhány nyomásra kint volt, kis felületi repedéssel. Semmi fájdalomcsillapító, semmi szörnyűség (leszámítva, hogy tényleg szörnyen fájt a vajúdás - utána már a nyomás nem volt borzalmas, csak az az egy pillanat, amikor a feje kijött. De aztán egyszerre minden elmúlt).

Ennek ellenére, vagy talán épp amiatt, én húzódozom egy második babától, mert még egyszer ilyen mázlim biztos nem lesz.

a programcsászáros vagyok

én császár után megpuszilhattam a babát, visszahozták nekem. utána 1 ora mulva kihozták a szobába, szoptatni nem tudtam első nap mert mizdulni se tudtam. de a délutáni szoptatáskor elvitték a babâmat gyerekkorhâzba, csak 2 nap mulva láttam. akkor meg is szoptattam, utána volt tejem, aztán 4 napos császárral mentem az anyaszállóra a babám után hogy szopizzon

Egy teljesen problémamentes terhesség végén terminus után két nappal elfolyt este a magzatvíz. Kénylemesen lezuhanyoztam, férjem felkávézta magát, aztán bementünk a kórházba.

Eleinte kicsit össze-vissza voltak fájások, nem volt kellemes, de abszolút kibírható fájdalom volt.

Aztán egy-két óra múlva hirtelen sűrűsödni kezdtek, kértem, hogy nézzenek meg. Két ujjnyira tágultam, telefonáltak a dokimnak és behívták a férjemet, aztán magunkra hagytak a szülőszobán.

A szülésznőm akkor mondta, hogy hát bocsi, neki másnap előadást kell tartania és pihenten kellene mennie, úgyhogy hív valakit maga helyett. Emlékeztem, hogy ott szült egy barátnőm és neki jó szülésznője volt - pont ráért, őt hívták be.

Mire két percesekre sűrűsödött, beért a doki meg a szülésznő is. Biztattak, hogy nyomjak, lógattak guggolva, térdeltettek, aztán kezdett mindenki ideges lenni - ettől én is.

Hirtelen felfektettek a szülőágyra, beözönlött egy csomó ember, egy nagydarab pasi elnézést kért, de szükséges, hogy rám feküdjön. Közben éreztem, hogy már valahol félúton van a baba. Utána a pasi rám könyökölt, a doki meg valamit csinált, ami iszonyúan feszített. Mint kiderült, a fej már a szülőcsatornában volt de elakadt, ő meg benyúlt mellé, hogy merre van az arca. Aztán vákuummal és hasba könyökléssel kipréselték.

Utólag mondták, hogy forgási rendellenesség miatt elakadt, illetve nekem fájásgyengeségem volt és kezdett elhúzódni a kitolás - ezért kellett gyorsan beavatkozni. Akkor, abban a fázisban fájdalomcsillapítás már szóba se jöhetett.

Amikor kihúzták a babát, pár perccel később jött a horror második része: nem válik le a méhlepény. Az akkor már síkideg doki elkezdte kézzel kitépkedni. Na, EZ rosszabb volt, mint tíz szülés egyszerre. Egyrészt csúszott a méhlepény, nem tudta rendesen megfogni, másrészt a kifelé húzott, ökölbe szorított keze rosszabb volt, mint a baba kitolása.

Majd cérnakesztyűre váltott, az tapadt - sajnos én is éreztem ezt. Elvileg ezt csak altatásban csinálhatnák, műtőben, de nem volt szabad műtő, nálam meg elvérzés veszélye állt fenn. Emiatt kényszermegoldásként érzéstelenítés nélkül tépkedte a méhlepényt. Igazi élvebelezés volt.

Aztán felszabadult műtő, hát én altatásnak így még nem örültem. A műtőben még a stábtól kikönyörögtem egy helyi érzéstelenítést, ha végeztek, hogy legalább utána pár órán át ne érezzem az alvázamat.

Elaltattak, megcsinálták a küretet, összevarrták a repedést meg a gátmetszést.

Vesztettem kb 8 dl vért, az első 2-3 nap halványan van meg. A felülés is kihívás volt az első napon, felültem, ettől elment a látásom a jobb szememre és a hallásom a jobb fülemre, aztán elsötétült minden :) De az első hét után már egész jól lettem.

Az alvázamon elég durva duzzanat volt, ülni nem nagyon tudtam 1-2 hétig.

Férjem végig bent volt (kivéve a műtőben a végén), ő mesélte utána, hogy igazi mészárszék volt, még a doki mögötti fal is véres volt.

Viszont most, 4 hét után már teljesen jól érzem magam.

Eredetileg is csak egy gyereket terveztünk, de ez most még biztosabbá vált :) A baba szerencsére minden gond nélkül megúszta a történetet, ő teljesen jól van. A tejemet elvitte a vérveszteség, így tápszeres lett.

uh, 15-ös, ezt olvasni is borzaszto volt. :-(

azt már el is felejtettem, hogy engem is megkatétereztek, de semmit nem éreztem belöle, pedig nem adtak érzéstelenitést. nálunk itt a korházban a babákat nem viszik el sehova, elsö perctöl kezdve az utolsoig mig korházban van az ember, a baba egy szobában van az anyával.

tőlem azért vitték el a babát mert " rosszul vett levegőt" de semmi baja se volt a levegővétellel. viszont kezdődő tüdőgyulladása volt... amugy ha a baba egészséges akkor ott marad az anyukával

15ös elég durva sztori! megértem hogy ezt nem mered ujra megkockáztatni!

Én is progcsászáros voltam , a műtét piskóta volt, az utána következő hetek már kevésbé...

Reggel 7-kor kellett jelentkeznem a szülőszobán, kitöltettek velem egy adag papírt, aztán feltettek CTG-re, közben bekötöttek egy infúziót, amiben fiz.só oldatot, meg antibiotikumot kaptam. Közben a szülésznő megmérte a vérnyomásomat, megnézte, hogy kell-e valamit korrigálni szőrtelenítéssel kapcsolatban (mivel előtte nap én megoldottam inkább magamnak, így ott már nem volt ilyenre szükség), kérdezte, hogy mikor ettem utoljára , de mivel elég régen (előtte nap délután), és azóta már wc-n is voltam, így beöntést nem kaptam.

Pár órával később betoltak a műtőbe, bemutatkoztak a "stábtagok", aztán megkaptam a spinálist. Igaz, csak sokadik próbálkozásra sikerült beadni, több tűt is beletörtek a hátamba... nem sokat éreztem belőle, mert az érzéstelenítő szuri előtt is kaptam egy érzéstelenítő szurit :)

Utána felfektettek a műtőasztalra, vérnyomásmérőt csatoltak rám, a karjaimat leszíjazták, és paravánt toltak az arcom elé. (na ez nekem, mint klausztrofóbiásnak, kicsit sokkoló élmény volt). A katétert már az érzéstelenítés után kaptam meg szerencsére.

A műtét villámgyorsan zajlott, én azt hittem, hogy még csak rajzolgatnak a hasamon, hogy mit hogy vágjanak, erre pár másodperccel később már hallottam is felsírni a kisbabámat. Elképesztő élmény volt :) Felmutatták a paraván felett, majd elvitték megtisztogatni, lemérni. Utána odahozták az arcomhoz pár percre, majd elvitték apához. Engem még összevarrtak (ez kicsit sokáig tartott, majdnem fél órán keresztül öltögettek), én itt kezdtem el kicsit bepánikolni, a pulzusom is felszökött, mondta az egyik műtősfiú, hogy nyugodjak meg, nemsokára végzünk.

Így is lett, a műtét után kitoltak az őrzőbe, ott 2 órát töltöttünk el hármasban a férjemmel és a babával. Utána felvittek a csecsemős osztályra, ott 6 órát kellett feküdnöm, a fejemet nem mozdíthattam. Óránként jött egy nővér préselni belőlem a vért, ez borzalmas volt, pláne amikor már teljesen kiment az érzéstelenítés hatása.

A kórházban 3 napot töltöttünk, varratszedésem a műtét utáni 10. napon volt.