Ma teszteltem pozit. A férjem hallani sem akar második babáról. Szedtem gyógyszert, becsúszott. Mit tegyek?

"Ha felhozza hogy Ő egy gyereket akart, akkor majd mondom neki, hogy akkor passzoljuk el a nagyot. Ugyanolyan lélek mindkettő, csak az egyik már nagy. De attól még ugyanúgy érez."

Hát ez nagy marhaság, már ne is haragudj.

Értem én, hogy nem akarsz abortuszt, de pont ugyanolyan bunkóság a férjedre rakenyszeirteni a gyereket, mibtvrad az abortuszt. Ezt meg kell beszélni, többször, meghallgatva egymás érveit, nem pedig eldönteni.

Amúgy meg érdemes belegondolnod újra abba a helyzetbe, amit már irtam: ha elváltok, te megtartod a gyereket, ő meg lezárja. Ismerősi körben volt ilyen. A férfi már a kapcsolat elején megmondta, hogy egy gyereket akar, többet nem. A nő elfogadta, aztán véletlenül mégiscsak teherbe esett gyógyszer mellett pár év hiábavaló könyörgés után a második gyerekért. Pasi beadta a valopert. A nagyot azóta is rendszeresen látogatja vagyis már a gyerek megy, mert 16 eves- a 10 éves kicsin meg átnéz, megcsak hozza se szól, nem viszi magával, nincs vele semmi kapcsolata. A tartásdíjat fizeti utána is, de ennyi. Lehet xar apának mondani, nyilván lehet, bár a nagynak kiváló apja, imádják egymást.

"Én nem könyörögtem, hogy terhes legyek, nem akartam én sem. Kaptuk. El kell fogadni."

Kaptuk? Hm.... Nem, nem kell elfogadni. Te akarod elfogadni. A férjed meg majd eldöntőnél akarja e fogadni. Nyilván ideális az lenne, ha elfogadná. Szoritok érte.

Az ismerősöm élete meg valóban nem a tietek, Lehet nálatok máshogy is.mp

"Ha felhozza hogy Ő egy gyereket akart, akkor majd mondom neki, hogy akkor passzoljuk el a nagyot. Ugyanolyan lélek mindkettő, csak az egyik már nagy. "

Hogy tessék?? Mindenfelé rosszindulat nélkül, téged se az eszedért szeretnek. Képes vagy egy már megszületett, érző, magától lélegezni képes embert egy lapon említeni és összehasonlítani egy fejletlen, tudat nélküli fájdalmat nem érző embrióval?! Én elhiszem, hogy bigott nagy abellenes vagy, de azért hülyeségeket ne hordjunk már össze.

Egy embrió SOHA nem lesz egyenértékű már megszületett emberekkel, szomorú ha valakinek ezt magyarázni kell, de ez puszta biológia. Tény, hogy egy embrió NEM marad a nő mehe nélkül életben egyetlen percig sem, ahogy fájdalmat sem érez, mert nincs a szükséges mértékig kifejlődve. Levegőt sem képes venni magától, hogy lenne már egyenlő a nagyobbik gyerekeddel? 🤦🏻‍♀️

Azt nem is kommentálom, hogy valaki azzal "érvvel" egy embrió mellett, amit a férje nem akar, hogy a már meglévő gyerekét adjuk zaciba, mert hát tök ugyanaz a kettő...🤦🏻‍♀️

Én személy szerint soha nem helyeznék egy tudat nélküli, fejletlen embriót a már meglévő gyerekem és a szeretett férfi elé és eszembe nem jutna emiatt eldobni a családomat, de hát kinek mi. Ha valakinek fontosabb egy embrió a családjánál, arra rá kell adni a kabátot, majd beadni a válópert.

Persze szíved-joga megtartani és szánt szándékkal csonka családba szülni a gyereked, ahogy az elsőtől pedig szíved-joga szándékosan elvenni az apját és mozaik családba kényszeríteni, de én nem bírnék így tükörbe az biztos. Kíváncsi vagyok mi lesz a nagyobbik gyerek reakciója, mikor tudatosul benne, hogy tulajdonképpen a saját anyja szakította szét a családot és miatta nem nőhetett fel az apjával együtt, aminek oka a drága tesó. Biztos jó alapot fog adni a jó testvéri viszonynak. És ebben semmi szemétség nincs, ez az igazság! Anyuka egyedül döntött úgy, hogy borít mindent, ez az oka annak, ha apuka lelép, miért kéne mást mondani, mint az igazat? Apa azért vált el, mert anyunak fontosabb volt a tesó.