Terhesség tüneteiben tapasztaltak! Nem lehet, hogy mégis terhes vagyok, mert annyira gyanús? Előfordulhat, hogy a teszt, ami korábban megbízható eredményt mutatott, most tévedett?

Semmi baj! Nem haragszom! Köszönöm a segítőkész válaszokat! :) Én elfogadom a véleményeiteket. Igyekszem én sem felhúzni magam, én is elnézést kérek, ha esetleg megbántottam valakit, nem szándékosan tettem, de remélem megértitek, hogy már olyan sok volt a szitkozódás a válaszokban, hogy besokalltam és nagyon rosszul esett, főleg, hogy nem is mondtam semmi olyat, amiért ezt érdemeltem volna, ezért mégjobban fájt. De próbálok most már higgadtan lenni, továbblépni. :) Köszönöm, hogy ti is hasonlóan tesztek, és írtok! :)

Ha lesz valami fejlemény, mindenképp írok. Azért egy picit reménykedek, de így az első negatív teszt után már csak egy kicsit él bennem a remény, túl nagy reményeket viszont nem akarok hozzá fűzni, és beleélni nagyon magam, mert nagy lenne a csalódás.

12-én, és sosem egyfoma hosszúak a ciklusaim, volt már olyan is nem egyzser, hogy 24. napra jött meg, de olyan is, hogy a 35. napon, változó, így erre sosem tudtam igazán alapozni sajnos.

A 12 hetes kismaminak köszönöm a bíztató szavakat! :) Én is nagyon bízok benne, hogy most már nem lesz gond a következőnél!

Remélem nálatok is minden rendebn lesz!! Én is drukkolok, hogy egészséges babád legyen! De ugye nincsen semmi baj? Nem volt gond az ultrahangon?

Bocsánat, de lehet, hogy egy kicsit megint hosszú leszek, de leírnám a reakciómat a beírásodra (az álterhességről írtakra), és nyomatékosan hozzáteszem, hogy nem veszekedni akarok, csak lenne egy pár meglátásom a leírtakkal kapcsolatban, amit higgadtan és normális módon közölni szeretnék:

Attól, hogy tüneteim vannak, még nem vagyok álterhes, szerintem. Nem is igazán kérdeztem, hanem inkább kijelentettem (eltűnődtem, hogy hogyan lehetne, ha így jobban tetszik), hogy egy ilyen jellegű tünetet nem nagyon tud produkálni az ember.

Azt is írtam, ha olvastad figyelmesen, hogy „…nincs kizárva természetesen ez sem…” , mármint, hogy álterhes legyek, de annyira tipikus, hogy ha valaki észlel magán egy-két tünetet, akkor az egyből vagy nagyon akarja és bebeszéli magának a tüneteket, vagy álterhes! (Többszöri tapasztalat!)

Ha ilyen bőszen olvasgatsz, akkor tudhatnád azt is többek között, hogy az álterhesség NAGYON RITKA! 22 000 terhességből 1-6 –ot érint!!! (De természetesen pont én vagyok az, aki álterhes! :) Az előző terhességem alatt is egy nagyon ritka eset miatt vesztettük el a babánkat, de még ebbe, a másik nagyon ritka jelenségbe is pont beleestem! Hmmm… Érdekes lenne…, hogy én így mindent kifogok…)

Ha már ennyire cikkekből akarunk idézni, akkor itt van egy jó kis idézet: „Más pszichiáterek úgy vélik, hogy álterhesség az olyan betegeknél fordul elő, akik kétségbeesetten akarnak teherbe esni - vagy akik erős vágyat éreznek, hogy a terhesség által családi köteléket alakítsanak ki valakivel.” Na ennyire azért én nem vagyok kétségbeesve szerintem, mert, és nem igaz az az állításod sem, mely szerint én csak annak adtam igazat, aki azt állította, hogy terhes vagyok, ha jobban megnézed, nem is volt olyan aki ezt állította, inkább azt, hogy lehetek terhes, és én egyetértek ezzel, valamint azzal is egyetértek, akik azt mondták, hogy nem valószínű, hogy az vagyok, mert az 5 hetes terhességet már ki kellett volna mutatnia a tesztnek (persze csak, ha jó volt a teszt, ezt ugye nem tudjuk!). Az is kiderül az álterhességről olvasva, hogy a leginkább veszélyeztetett nők az álterhességben azok, akik a harmincas éveik végén, negyvenes elején járnak, és azok, akik már évek óta próbálnak teherbe esni, és termékenységi problémával küzdenek! Nos akkor bevallom, hogy én még csak a húszas éveim vége felé járok, csak egy rövid ideje (pár hónapja talán) kezdtünk el újra próbálkozni (meg kellett várni azt a bizonyos időt, amíg a szervezet felépül), és remélem, hogy nem küzdök termékenységi problémával sem, minthogy az előző gyermekemmel is elsőre teherbe estem, továbbá azt is mondják, hogy aki már egyszer volt terhes, az könnyen teherbe fog esni! (csak hogy a debreceni klinika nőgyógyászait, valamint az én orvosomat idézzem, többek között). Azt is bizonyára olvastad, hogy én nem akarom most mindenáron terhesnek gondolnom magam, főleg egy negatív teszt után, és arra is utaltam az írásaim során, hogy nem sürget az idő, és szerintem az is látszik a kommentjeimből, hogy nem vagyok kétségbeesett sem, nem akarom görcsösen a gyereket! (de lsd: „…Ha úgy van, akkor nem kenődök el túlzottan, ha nem vagyok terhes, csak szimplán érdeklődöm…”ha nem hát, nem! Itt van még a következő hónap”!)

Az sem igaz, hogy a kommentemben neked estem, és az sem teljesen, hogy degradáltam volna, elmondom, hogy miért. Csak leírtam a véleményem, hogy szerintem, ha valakinek tünetei vannak, akkor ne az legyen már az első, hogy valaki egyből azt írja, hogy álterhes vagy! Ez ugyanis nincs kizárva, de ugyanakkor nem szép dolog erre hivatkozni rögtön, merthogy ez egy betegség! (Ez olyan, mintha belém akarnád beszélni, hogy hipochonder legyek! Vagy pl. ha azt akarnád elhitetni velem, hogy rákos vagyok…) És mint már említettem, nagyon ritka! Az nem baj, ha azt mondod, hogy lehetek álterhes, ami valóban igaz is, de nekem úgy tűnt, mintha inkább meg akarnál győzni ennek tényéről (2 cikket bevágva, amelyik közül az egyik hosszabb, részletesebb leírású volt), mintsem, hogy lehetőségként vonultatnád fel, pedig a kettő között nagy különbség van! Én inkább azt hiányoltam, hogy jobban átgondolja az ember, hogy mit ír be, mielőtt rávágja a választ…

Nem írtam mindenféle időpontokat, csak egyetlen egyet, amiből nem „kisakkozni” lehet, hanem tudni lehet a menstruáció időpontját, minthogy szinte teljesen pontosan utaltam rá, vagyis megadtam! Azt, pedig hogy mennyit késik, vagy egyáltalán késik-e, arról pedig nem tudtam pontosan nyilatkozni, mivelhogy nem mindig egyforma hosszúságúak a ciklusaim, csak annyit tudtam volna mondani maximum, hogy mostanában kellene jönni valamikor, ami valljuk be nem sok segítséget jelent jelen esetben…

Az, hogy nem rendszeresek a ciklusaim, semmit nem változtat a tényeken. Szerintem. Mert olyan is van, hogy 3 hónapig szinte napra pontosan megjön, de ha teherbeeséssel próbálkozik az ember, akkor sok más tényező is befolyásolja a ciklust (én magamnál is ezt vettem észre), így szerintem, ezért van ilyenkor, hogy hol hamarabb jön meg, hol meg inkább később…

Nem hiszem, hogy gondolatolvasást kértem volna, de azt is lásd be, hogy ha valaki tényleg segíteni szeretne, az vagy türelmesen válaszol, vagy inkább akkor hagyja az egészet, de nem az a megoldás, hogy felhúzom magam, és letorkollom a kérdezőt, meg elküldöm a fenébe, meg megátkozom (mellesleg ettől gonoszabb és csúnyább dolgot nem igen tudok elképzelni), mert olyan kérdező is rengeteg van, aki csak beírja a választ, és odébbáll, nem áll le a válaszolókkal chatelni, kommunikálni. Továbbá nem írtam mindenfélét, csak egyetlen egy időpontot, hogy mikor volt az utolsó lehetségesen sikeres akció, amiből lehet is valami.

Kihez szaladtam én árulkodni?? :) Ezt a részt nem igazán értettem… Nem emlékszem, hogy lett volna ilyen… vagy nem tudom mire gondolsz…

És én igenis értelmes embernek tartom magamat (hozzáteszem ez nem beképzeltség), akivel mindent meglehet beszélni, természetesen normális formában, de attól még én is hibázok időnként, mert ember vagyok, és ha így van, már minthogy ha hibázok, akkor azt el is szoktam ismerni, de sohase küldeném el a fenébe az illetőt, és nem illetném különbféle rosszindulatú jelzőkkel soha, egy ilyen vagy egy ehhez hasonló esetben!! (Mindenkinek van egy érzékeny pontja, nekem azért ez volt az, mert a kulturált, normális kommunikációhoz vagyok szokva. Ha netán ezért gratulálsz az intelligenciámhoz, vagy tartasz esetleg butának, akkor nyugodtan tedd…) (És mellesleg nem ínyem a veszekedés sem…)

És miért gondolod, hogy bárki is belekötne az írásodba? Ez nem helyesírási verseny!

De hozzáteszem, ezek csak az én meglátásaim, és az én szemszögem! Előfordulhat, hogy valaki másképp látja, vagy látta az általam leírtakat, állítottakat, merthogy nem vagyunk egyformák, és mindenki másképp gondolkozik, ugyanakkor sokszor félreértjük a másikat, hogy mit is szándékozik valójában, azt mindenki saját maga tudja csak. Azt viszont továbbra is úgy gondolom, hogy bárhogy is cselekedtem, bármit is írtam, bárhogy is reagáltam korábban, az nem adott nyomós indokot senkinek arra, hogy gonosz megjegyzéseket, szitkozódásokat, és rosszindulatúakat kívánjon a másiknak! (Remélem, hogy legalább ebben egyetért velem valaki…no és nem azért, hogy mellém álljon, vagy, hogy magam mellé állítsam ezzel- nem táborokat akarok kialakítani-, hanem mert ez emberség!)

Remélem érthető volt a meglátásom, ha valamivel nem értesz egyet, akkor nyugodtan írd meg.

Egyetértek a te meglátásaiddal is, megértettem a te oldaladat, álláspontodat is, hogy mit hogyan gondoltál, és miért úgy cselekedtél ahogy, és teljesen igazad van.

Gondolok itt többek között arra, hogy itt tényleg a kérdező irányítja a beszélgetést, így lehet, hogy nekem kellett volna lépnem valamit, vagy, pl. azzal a résszel, hogy az, hogy odáig fajult az egész, ahova, az tulajdonképpen egy „közös hiba” volt, valahol mindkét fél hibás ebben egy kicsit, és ebben is van igazság: „aki nem koncentrál erősen a gyerek témára, annak nem a terhesség jut először eszébe”, de amúgy én tényleg nem görcsölök, még ha ez rögtön az elején nem is derült ki, és ez nyilvánvalóan valóban nem derült ki, csak valamivel később, ugyanakkor, mivel akkor még nem tudhattad, hogy mi mennyire akarjuk a babát, vagy, hogy éppen nem sürgetjük túlzottan a dolgokat, a görcsölés elkerülése végett, így valamilyen szinten jogosan merülhetett fel akár még az álterhes dolog is…

Örülök, hogy a viselkedés dologban egyetértünk, abban, hogy átkozódni, sztkozódni azért nem kell, mert ennek tényleg nem ez a módja, és az oldalnak sem célja, hogy ilyen durva szintre fajuljanak a dolgok, normális, emberi módon is meg lehet mindent beszélni. Én szívesen elbeszélgetek bárkivel, aki tud ilyen értelmes módon kommunikálni, és amúgy valószínű, hogy ezért nem is reagáltam ezekre a durva beszólásokra rögtön, mert én ilyen stílusban meg nem szeretek kommunikálni!

És sokszor tényleg a félreértésből indulnak ki a konfliktusok, ez az egész beszélgetés a kérdés kiírásától kezdve is nagyon jól bizonyítja ezt.

Na, akkor örülök, hogy ezt is megbeszéltük! :)