Abortusz-ellenesek! Ti fogjátok finanszírozni a semmire szült gyerekek életét?

Igen, én voltam kórházban missed ab miatt. Sokáig vártunk babára, de sajnos nem maradt velünk. Hál istennek nem találkoztam abortuszosokkal... Viszont volt szerencsém végighallgatni ahogy a doki egy kedves hölgyet vizsgál, aki a 4.gyerekét készült éppen elvetetni, mert a meglévő 4 mellé már nem kellett neki több. Nem vagyok rasszista, de cigány volt az illető.

Undorítónak és igazságtalannak tartottam, hogy az én babám meghalt, ő meg jött kikapartatni a sokadikat.

Szóval igen, abortusz ellenese lettem én is. A vetélésem előtt nem foglalkoztatott a kérdés,de egy pár hetes embrió már fájdalmat is érez, szóval nem tudok úgy gondolni rá mint egy sejtcsomóra.

Persze nem lehet sarkosan kiállni az abortusz ellen, mert vannak olyan élethelyzetek, amikor érthető, de szerintem egy normálisan érző embert ez hasonlóan megvisel mint egy vetélés.

Én valahogy a születésszabályozásba nyúlnék bele. Nem az abortuszt kellene védekezésként használni. És ha valaki halomra szüli a gyerekeket, de felnevelni képtelen őket, én azokat bizony elköttetném. Az örökbefogadóknak kell alkalmassági, szülni meg bárki szülhet, még a 8 általános sem feltétel...

29-es vagyok!

Be kell valljam, nagyon szidtam az abortuszra készülőket. Egészen hétfőig. Hétfőn kerültem kórházba missed ab miatt, kedden, azaz tegnap műtöttek és több abortuszra váró volt a szobatársam. Senkinek nem kívánom, amit átéltek!

És még csak igazságtalannak sem éreztem a szitut. Én feküdtem ott egyedül missed ab-val, körülöttem mindenki abortuszos volt, de nem éreztem, hogy kilógok a sorból, sőt, olykor még szerencsésnek is éreztem magam, hogy felettem a sors rendelkezett, hogy a babám meghalt, nem nekem kell a súlyt cipelni évekig és nem nekem kell tükörbe nézni majd és elszégyellni magam a döntésem miatt. Mert akárhogy is: ha tényleg képtelen az illető felnevelni, akkor is lelki krach és egy életen át hordozni fogja ezt az egészet. Persze a kép ennél árnyaltabb: van, aki tényleg felelőtlenül és érzelemmentesen űzi az abortuszra járást, de azt kell mondjam, hogy szerintem a többség nem ilyen. Óriási sztereotípiákat állít a társadalom és nyilván az állam sem támogatja, hiszen súlyos összeget kell kifizetni, hogy elvégezzék a beavatkozást egy állami kórházban is.

Én úgy gondolom, az utógondozásra kellene fordítani a hangsúlyt inkább. Ha már valaki döntéskényszerbe kerül, akkor legalább utólag lehessen korrigálni és utólagosan kellene megtenni azért mindent a szociális ellátórendszernek és az államnak, hogy soha többé elő ne forduljon még egyszer ugyanannál az illetőnél. És mindemellett az sem utolsó szempont, hogy az illető, aki átesett rajta, vissza tudjon zökkenni és felismerve a saját helyzetét tudjon mérlegelni és továbblépni annak érdekében, hogy majd egyszer családot alapíthasson megfelelő körülmények között. Hiszen ez az érdeke az államnak, nem? Egészséges, a társadalom számára "hasznos" családokat létrehozni...

31 vagyok.

Még annyit tennék hozzá, hogy egy nagyon közeli barátnőmnek volt abortusza. Nem mondta el nekem csak 1 év után, mert tudta, hogy mennyit küzdöttünk a babáért.

Ő védekezés ellenére lett terhes egy futó kalandból, amikor naptár szerint 0% esélye volt rá, mindez PCO mellett. Mindent megtett, hogy a baba magától elmenjen, de nem ment el. Közben meg szerette a babát (tudom még nem baba pár hetesen, de egyszerűbb így írni), és egy sz..r embernek tartotta magát amiért nem akarja megtartani. Végül elment abortuszra, de nem altatták el, mivel vezetnie kellett utána (külföldön dolgozik, és nem volt vele senki). Szóval végig ébren volt.

Komolyan mondom megszakad a szívem érte is és a babáért is, és biztos nehéz lett volna neki egyedülállóként egy csoki babával, de talán lett volna egyvalaki az életében aki feltétel nélkül szereti.

Most sem boldog, a magánélete romokban, és emiatt sz..r embernek tartja magát. Őt nem tudom elítélni, csak mélységesen sajnálom, hogy ezen ment keresztül.

De amikor valaki a 4-et veteti el, az igenis ostobaság!!

Múltkor ugyancsak egy cigány nő harsogta a nőgyógyásznál (éppen mögém bírt beállni), hogy terhes, de már a 7. gyereke lenne, a párja rábízta, hogy megtartja-e. Legszívesebben megtéptem volna. Ha már úgyis eltartja őket az állam, költhetnének gumira is.

utolsó vagyok!

persze nagyon megviselt a helyzetem, de mivel túl friss az egész, még tudok így nyilatkozni. még csak a műtét emlékei rémlenek, a lelki része most jön igazán. Előre próbálom magam felkészíteni arra, hogy hogyan fogom tudni feldolgozni az egészet. Most viszont úgy érzem, hogy kicsit írnom kell az abortuszról és az én óriási pálfordulásomról a témát illetően, ezért is írtam le mindent az előbb. Megbántani semmiképp sem szeretnék senkit!

Nagyon sajnálom utolsó! :(

Nekem több mint 2 éve volt, de a lelki része borzasztó volt. Az az iszonyatos üresség, hogy már nincs velem. Most is sírok ha rágondolok.:( Nem tudom túlteszem-e rajta magam valaha.

Sok-sok erőt kívánok neked!

31-es

az ilyen éhezőnek is van esélye, hogy akár gazdaggá váljon.

az élet esély, bármi lehet bárkiből.

és azért nem egy jómódú is lett már öngyilkos

és nem egy szegény boldog.

nem csak anyagiság van a világon.

nagyon szűklátókörű kérdező.

az gáz, mert ezzel magát és a lehetőségeit korlátozza.

Véletlen gyerek vagyok. Vagyis pontosabban a nővérem az, de ha ő nem csúszik be, akkor én se. Apám 21 volt, anyám 16. Egy éjszaka, csak buliztak egy jót. Aztán pár hónap múlva anyám felkereste apámat pocakosan. Apámban volt felelősségtudat, hát vállalta, hogy nevére veszi, eteti. 2 éves korkülönbséggel születtem meg én, majd 2 év múlva öcsém, rá félévre elváltak. Apám nevelt fel. Anyám nem keresett soha. Apám vert, pokol volt a gyerekkorom. Pár éve apám bocsánatot kért, én megbocsájtottam. Most jó a viszonyunk. Már mondtam neki, hogy mi a jó istennek vállalta be nővéremet, símán letagadhatta volna. Mire ő, hogy akkor én se lennék. Én meg visszakérdeztem, hogy ha nem lennék, hogy az istenbe fájna, hogy én nem vagyok:D Persze jó, hogy így döntött. Soha nem voltak szerelmesek egymásba, nem az államból éltek, de mikor becsúsztunk, szóba se jöhetett az abortusz. Én felnőttem, találkoztam életem párjával, már van egy 4 éves lányunk, 2 vetélésen vagyok túl, illetve a másodikat sürgősségi kaparással kellett befejezni, mert ikrek voltak és az egyik nem távozott magától. most pedig 34 hetes terhes vagyok. Szerencsére nem tudom, ki miért feküdt még rajtam kívűl az osztályon-úgyértem önszántukból vagy hasonló okok miatt, mint én.

Az abortuszellenesektől kérdezem, akik azt mondják, zavarja a csőrüket, hogy a szolis elveteti a gyerekét...most jobb lett volna, ha megszüli? Még egyel több szolis legyen?

Én egyébként Angliában élek, itt 24 hét határ....szerintem ez már elég durva, de ha azt nézzük, hogy így legalább több ideje jut azoknak is abortuszra menni, akinek nem kéne szaporodni, akkor nem is olyan rossz. És most itt nemcsak a szinesekre gondolok.

Az a baj, hogy a legtöbb abortuszellenes szemellenzős és nem látja azt, hogy nem azért vallja sok ember azt, hogy elfogadható az abortusz, mert olyan szemetek...épp ellenkezőleg. Persze, hogy fel lehet nevelkedni szar körülmények között, kérdés, hogy lelkileg milyen ember lesz belőle. Hármunk közül egyedül én tudtam lezárni a múltamat. A nővérem és az öcsém a mai napig nem tudják lezárni. Öcsém soha nem fog apámnak megbocsájtani. Nővérem meg érzelmi idegroncs. És sajnos ezt átragasztja a két lányára is. Öcsém is idegbeteg egyébként. A velünk történtek miatt nem tud normális emberi kapcsolatokat kiépíteni. Egyébként én se állok a helyzet magaslatán, a barátkozás nekem is nehezen megy. Mindezt azért, mert úgy nevelkedtünk fel, ahogy felnevelkedtünk. Se anyámnak, se apámnak nem lett volna való a gyerekvállalás.

25 éves koromra jutottam el odáig, hogy mégiscsak jó, hogy élek. De ehhez 25 évet kellett szenvednem. Mázlista vagyok.

Anyámnak még két gyereke született...nyomorba. Az életben nincs esélyük előbbre jutni, világ életükben kemény fizikai munkát kell végezniük, soha nem lesz egy vasuk se, mindig éhezni fognak....tényleg olyan szuper így leélni az életet?