Egy anya megértheti, elfogadhatja ezt? Vagy inkább ne mondjam meg neki?

Az én baratnőm 20 évesen lett terhes. Mindenki abortuszt javasolt, én és az édesanyja volt egyedül, aki kérte, gondolja át még egyszer. A korházban, mielőtt befeküdt volna a műtőbe, gondolta meg magát egy hirtelen és ösztönösen. Sarkon fordult és elment. A párja otthagyta őket. Az édesanyja és mi, néhány barátja állt mellette. 3 évig nevelte a kisfiát az anyukája segítségével, amíg végzett az egyetemen. Lelkileg persze nem lehetett könnyű neki, mert csak nem olyan, mintha a párod van melletted. Mi barátok, próbáltuk sokszor kirángatni a letargiából. Amint dolgozni kezdett lett egy nagyon kedves, új párja, aki sajátjaként neveli a kisfiát is és azóta már lett 2 közös gyerekük is. Mai napig azt mondja, élete legjobb döntését hozta meg ott a váróban a nagyfia mellett! És utólag nagyon büszke magára, hogy vállalta ezt a nehéz időszakot.

Azt hiszem EZ a felelősségvállalás.

Te már mindenképpen anya leszel. Az a kérdés, hogy egy élő, vagy egy halott gyerek anyja e...

Amúgy tudtad, hogy egyetemistaként is jogosult vagy pénzbeli juttatásokra állam bácsitól a gyermeked után? Érdeklődj nyugodtan utána!

Ja, és hogy a kérdésre is válaszoljak, elmondanám anyukámnak, mert bízik bennem és mert szeretem, és tartom olyan fontos embernek, hogy tudja. És a véleményét is nagyra értékelem.

Jó egészséget kívánok Nektek!

"Te már mindenképpen anya leszel. Az a kérdés, hogy egy élő, vagy egy halott gyerek anyja e... " - nem unjátok még a lelkiismereti terrorizmust? Szeremcsére aki normálisabban gondolkodik, az nem fogja " halott gyerek anyjának" érezni magát egy művi abortusz után, ha a fejetek tetejére álltok se... VAN döntése, hiába állítjátok az ellenkezőjét.

Kérdező, ne foglalkozz a manipulátorokkal, akik még büszkék is rá, hogy egy nőt a párja ellen lázítottak.

Büszke lehetsz nagyon magadra 64%-os, hogy te magasról tennél a lányod akaratára és képtelen lennél tiszteletben tartani a döntését, ellenben nekiállnal őt lelkileg zsarolni és manipulálni a sok szennyel, ja meg a kedvenc szövegetekkel, hogy anno én is megtartottalak téged, ezért neked is kutya kötelességed megtartani, ha akarod, ha nem. Bravó, ez aztán szép kis felfogás, hogy feltételekhez kötitek a szeretetet és csak akkor vagytok hajlandóak elfogadni a tulajdon gyereketeket, ha az úgy táncol, ahogy ti fütyültök és a ti értékrendetek szerint él. Ilyen csőlátású anyára mondjuk én se lennék kiváncsi és eszem agaba nem jutna neki megmondani, hogy abortuszra megyek. Még mindig semmi köze hozza ugye.

Az az embrió pedig NEM ember, csak az lehetNE! Aki szerint meg az a fejletlen sejtcsomó egyenértékű egy már megszületett, érző és saját akarattal rendelkező emberrel, annak az emeleten valami nagyon nincs rendben.

Persze most lenne a legegyszerűbb nulla anyagi háttérrel, stabil kapcsolat nélkül, szülő nyakára szülni vagy épp a nyomorba.. Tényleg mennyire f*asza ötlet, én sem értem a kérdező miért ijedt meg... Jézusom, ha a hülyeség fájna.....Sokan ordítananak már.

Melyik része nem érthető annak, h a kérdező NEM AKAR GYEREKET?? Mit nem lehet ezen felfogni, de tényleg?Hihetetlen.

Egy gyereket akkor kell vállalni, ha van hozza megfelelő anyagi háttér, önálló egzisztencia, ami jelen esetben nem adott, stabil párkapcsolat, ahol apuka nem lép le pl a hír hallatán, ez sem adott a kérdezőnel stb stb.

De persze nagy karrier a semmire gyereket szülni... Ennyire felfoghatatlan, h valaki alapból nem akar gyereket?! Pláne nem a tanulmányai közepén? És hogy védekezett is??

Nem ismerem az édesanyádat, de a kérdésben benne van a válaszod is. Nem véletlenül írsz ide. Te ismered őt és tudod,hogy mennyire fáj majd neki! Ettől védeni szeretnéd, de az abortusz több, mint az, amikor kicsi gyermekként kiöntötted a tejet az asztalra, és az szétfolyt a padlóra is, meg a tányérok alá. A gyermekedre mondasz nemet. Én felnőttként éltem azt meg, hogy kiderült édesanyámnak volt abortusza. Bennem olyan érzéseket keltett, mintha iszonyú nagy teher lennék a számára. Utánam volt abortusza! Vagyis mintha én nem örömet hoztam volna az életébe. Ez nagyon fájt, pedig tudom, hogy nagyon szeret édesanyám. Mégis... Felnőttként, édesanyaként én nem érzem tehernek és nyomornak egy gyermek megszületését. A pici ott a testedben él, de a szívedben még nincs neki hely. Ez a te dolgod, ha úgy nézzük, de az ő oldaláról... Anyukád oldaláról pedig ha elmondod, ha nem, már elromlott a dolog. Nincs rendben valami köztetek, mert összhang már nincs, ha egy ilyen kérdésben nem mersz hozzá fordulni.

Mégis az édesanyád, nem fér bele egyikőtök részéről sem ilyen titok. Én beszélnék vele, és nem utólag.

Az en anyukamnak nem felnek neki elmondani, mert gondol annyira felelossegteljesnek, hogy tudja nem hiaba vetetnem el a magzatot. A te eseted kicsit mas, de te vagy a gyermeke(es itt szo sincs unokarol meg...) teged kell elorebb helyeznie, nem pedig a sajat multbeli dolgait vagy epp erkolcsi nezeteit. Ha nem igy tesz, mint anya megbukott. De te egy pillanatig se erezd magad rosszul, hidd el szerintem sokan masok se vallalnek egyetemistakent. Neked tanulnod kell es megalapoznod az eleted es ha eljon az ido majd vallalsz gyereket megfelelo anyagi es lelki hatterrel.

A sok karogoval meg ne foglalkozz, soha nem tudjak a kerdezot megerteni, az meg egyenesen pofatlansag, ahogy privatban zaklatnak.

Senki nem tenyeszkanca, szerencsere.