Mennyire bunkóság beszélni/mesélni a terhességemről olyannak, aki régóta vágyik babára?

Én is voltam terhes kétszer is

De nem toltam bele senki arcába a gyerekemrol szóló babamozit, ultrahang képeket.

Nem hívtam senkit babaszobat nézni

Aki kíváncsi colt azt nem kellett hívni.

A kérdező barátnőjének rosszul esett ez, és igen irigy is, de a kérdező meg tetézi is azzal, hogy mutogatja a babamozit meg hívja szobát nézni, cuki kis baba cuccokat

Lehetne egy kicsit kíméletesebb is.

#8

Miért kell nekiesni a kérdezőnek?

"Azóta is próbálok tudatosan figyelni arra, hogy minél kevesebbszer kerüljön szóba, csak akkor mesélek róla, ha érdeklődik magától."

Tehát ő alkalmazkodik a túlérzékeny barátnőhöz, nem mesél neki arról, ami neki most a legfontosabb, az életben lehet, hogy csak egyszer éli át, a barátnő pedig nem alkalmazkodik annyiban se, hogy néha valami minimális érdeklődést mutasson. Csak a saját sebeit nyalogatja, az érdekli, hogy neki mi a jó, de, hogy a barátnőnek mi, az nem érdekli.

A kérdező ott hibázott, hogy túl hirtelen, túl nagyot akart. A barátnő valószínűleg azért mondta, hogy egyáltalán nem zavarja, mert maga is érzi, hogy nem normális mást büntetni a saját baja miatt. Neki nem attól lenne gyereke, hogy a kérdezőnek nem. Ezért úgy gondolta, majd megpróbál jópofát vágni, ha legközelebb feljön a gyerek téma. De más beszélni róla, mint konkrétan szembesülni a babaszobával. Erre valószínűleg nem volt felkészülve és az is tudatosult benne, hogy hamarosan nem csak téma lesz, hanem ott lesz a konkrét gyerek, ha tartják a kapcsolatot, ő mindig újra szembesülni fog vele.

Mielőtt még azzal vádolnátok, hogy mit tudok én erről, több, mint 20 éve akarok gyereket. Senkit nem ismerek, aki nálam jobban akarna és ezt mindenki tudja rólam. Azóta már mindenki szült körülöttem, legjobb barátnőm 3x is, de sose fordult elő, hogy ezért "haragudnék" rájuk. Örültem, hogy addig is babázhatok, amig nekem nincs. Ők se kíméltek engem. Miért kellett volna? Ki vagyok én, hogy miattam ne élhesse meg valaki önfeledten az élete egyik legszebb és legfontosabb időszakát? Bocs, de ennyi év gyerekmentesség után se tudok ezzel az önző hozzáállással azonosulni.

A másik oldalról nem igazán vagyok érintett, bár most épp terhes vagyok. Senkit nem ismerek, aki annyira szeretne gyereket, hogy ez zavarná. Persze, nem csak a gyerekről tudok beszélni, de tény, hogy mindig ott van, valahányszor találkozom a barátnőimmel. Egyetlen meddő nőért se hagynám otthon a hasam😂 Szóval akár lehet gyereke valakinek, akár nem, kénytelen lesz tudomásul venni, ha terhes a barátnője, ugyanis látszik. Ami a beszélgetéseket illeti, természetes dolog, hogy a hétköznapi, semmitmondó témákon kívül olyan témák is előjönnek, ami egyiküknek épp nagyon fontos. Minél mélyebb a kapcsolat, annál inkább. Small talk-ot a sarki fűszeressel is lehet folytatni, ahhoz nem kellenek barátok. Tehát aki nem bírja elfogadni, hogy a barátnője beszél arról IS, ami neki aktuálisan a legfontosabb, az fordítva se várja el, hogy őt meghallgassák olyasmiről, ami meg neki az. Maradhatnak az időjárás megvitatásánál is, de azt ne nevezzük barátságnak.

"34 hetes várandós mégis miről beszéljen, h nem a babavárásról… "

Millió más téma van a világon a babavarason kívül. Akinek nem megy a másról való beszélgetés, az hm, finoman fogalmazva butuska.

Értelmes ember nem beszél olyanról, amiről tudja, hogy a másiknak fájó téma.

Voltam a barátnőd cipőjében 7 évig (most már anya vagyok).

Ezt magával kell lemeccselnie. Nekem is volt olyan időszakom, hogy minden babatémát kerültem. Ha lett volna terhes barátnőm, őt is, ez biztos. Így "csak" terhes kolléganőket kerültem ki, ha behozták a babát munkahelyre, az öltözőben rejtőzködtem, hogy ne kelljen találkozni velük, és még sorolhatnám, miket műveltem.

Sajnos esélyes, hogy a baba érkezése után teljesen eltűnik az életetekből. Ez az ő tragédiája, amin kívülálló nem segíthet, csak ha a meddő nő kezdeményezi (pl. elmegy pszichológushoz). Nekem utána lett jó, még rá is tudtam idegen babákra is mosolyogni.

Mi csak két évet vártunk az első gyerkőcünkre, de így is megéltem mindent a skálán. Nagyon nehéz ezt jól kezelni, pláne ha még régebb óta próbálkoznak valahol. Szerintem ha az ember iszonyat tudatos, akkor is megrogyik egy ponton és képes belecsavarodni.

Mit mondana? Próbál jó barát lenni, így azt mondja ne kerüld a témát, de közben szétfeszítik belülről az érzései. Aki volt ilyen helyzetben, az megérti. Van a baráti társaságunkban olyan, aki most van ilyen szituban (nálunk a második gyerkőc érkezik), sosem beszélgetek vele erről, csak ha érdeklődik magától. Én úgy vagyok vele, hogy persze, jó lenne a félelmeimet, a mélyebb, gyerekvárással kapcsolatos gondolataimat megosztani a barátnőimmel, de ezt nem azzal fogom megtenni, aki évek óta küzd azért, hogy hasonló "gondolatokkal és gondokkal" szembesülhessen végre. Írta itt valaki, hogy 34 hetes mi másról beszélne az ember!? Hát ha ennyi empátia nincs valakiben a barátai felé, akkor nem kell aggódni, mert lassan nem lesz kivel beszélgetni majd. :)

Szerintem oda-vissza érthető probléma ez, de sajnos nagyon nehezen kezelhető. Én nem mondom, hogy ennek a barátságnak tuti vége, de hogy lesz benne egy eltávolodás, az biztos. Szerintem ez ilyenkor borítékolható és nem feltétlenül baj. Majd ha nekik is sikerül, vagy végleg letesznek róla, örökbefogadnak, stb., akkor elképzelhető hogy lesz egy újra egymásra találás. Az már a ti dolgotok, hogy ezt hogyan kezelitek majd.

13-as, Bár mi nem 20 évig vártunk az elsőre, "csak" évekig, de szerintem nagyon is érthető a barátnő érzései. Szuper, hogy vannak ilyen nagyon-nagyon tudatos emberek, mint te is, hogy végigkísérted mindenki terhességét, megnézegetted a babaszobákat, plusz babalátogatóba mentél és 1x sem jutott eszedbe, hogy neked ezt lehet soha nem adja meg az élet. De hidd el a legtöbb embernek vannak érzései, amit hiába próbál tudatosan kezelni, akár pszichológussal is, attól még vannak. Ezeket is meg kell élni, muszáj. Nem fojthatod el mindig. Mondom ezt úgy, hogy emellett gyerekekkel foglalkoztam, 0 évtől, de ez nem olyan, mint a sajátod. Nem pótolja, még ront is rajta. Persze, szeretnéd megosztani a boldogságod a barátnőddel és nem csak small talk, de egy olyannak se fogsz viháncolni örömödbe, akinek mondjuk volt 5 vetélése esetleg halvaszülése csakhogy megoszd az örömöd. Egyszerűen tapintatlanság.

Nekem az egyik barátnőmnek egyik lombik sem sikerült, sajnos, nagyon jó anya lenne pedig, nagyon szomorú a helyzetük. Volt pszichológusnál, iszonyat tudatos nő, DE ő sem tudta ezt félrerakni. Érdeklődik a gyerekes barátaitól, beszélgetnek, de ilyen mélyen ő sem megy bele érthető okokból. Egyszerűen ez egy akkora törés egy nőnek. Én ezt éreztem, hogy annyira örülök nekik, mert tényleg örültem, de normális, ha ennél többre nem futja. Azt, hogy én miért nem kaphatom meg ezt a csodát, stb. Ne legyen már elvárható, hogy jöjjön és babázzon majd, miközben sírni tudna belül. Ez így nem is őszinte, én meg nem is akarnék a barátnőmnek fájdalmat okozni. Ez nem olyan téma, hogy a másiknak van autója, nekem nincs...hanem az érzés, hogy minden nőnek képesnek kellene lennie szülni, nekem pedig nem sikerül. Ja és pszichológus persze segít átvészelni lelkileg, DE megoldani nem fogja tudni ezt, mivel gyereket nem tud a hasamba csempészni. Ezt a vágyat elnyomni semmi nem tudja, nálunk se a kirándulás semmi. Most jön nálunk a második pár héten belül és tényleg ezt az érzést soha nem pótolta semmi. És imádom a lányom, nagyon várjuk a másodikat is, de tudok másról beszélni az ilyen barátaimmal, jó is kizökkenni. :D Miért kellene egész nap a gyerekről beszélni? Ezt inkább első gyerekes bezsongott anyukáktól tudnám elképzelni, akiknek nincs más dolga-élete mellette. Egyébként meg ha valaki csak lelkileg a várakozós, küzdős időszakot így tudja átélni, hogy elkerüli azokat a stresszforrásokat, ami kiváltja, akkor hadd tegyen már úgy. Mindenki máshogy tudja feldolgozni és kezelni. Megváltoztatni az érzéseid úgy sem megy.