Ha az apa arra akar rávenni, hogy időn túl, vagyis nem legálisan végezzek abortuszt külföldön, azzal bűncselekményt követ el?

Minden lehetőségnek utána néztem, főleg, hogy tudjak észérvekkel hatni az apára, de hiába. Majdnem az összes ország abortusztörvényét végigböngésztem, igazi "abortusz szakértő" lettem, felemelő érzés... Innen tudom pl azt is, hogy ha akarnám sem vetethetném el, mert azért nekem magyarként egy év börtön járna elméletileg. Ezt próbáltam elmagyarázni az apának, hogy amit kér tőlem, az kb annyi, mint hogy "lőd le ezt az embert az utcán, aki szembe jön, különben q%/('"rva nehéz helyzetbe hozlak". Erre mondá ő, hogy csak az agyamat játszom. De pl. így tudtam meg a másik végletet is, hogy pl Máltán szigorúan tilos az abortusz, nem is tudom, ott hány év börtön jár érte, és ha jól emlékszem, ott ha az anya és a magzat élete között kell választani, akkor is a magzatnak van "prioritása". Vagyis a magzatot mentik meg, még ha az anya életébe kerül is. Vagy valami ilyesmit olvastam, de ez csak érdekesség, a mostani kérdés szempontjából lényegtelen.

Hogy mit szeretnék?

Húúúúúú hát rengeteg mindent szeretnék, el sem tudnád képzelni, milyen vakmerő álmaim vannak. Ilyenek, mint pl. boldog család, szerető apával, aki támogat és büszke rám, aki tartja magát az apai kötelességeihez illetve ahhoz, amiben megállpodtunk a terhességem elején, szeretnék egy nyugodt 9 hónapot az első babám születéséhez, hogy foglalkozhassak a nyavalyáimmal mint minden normális kismama, és ne pont most kelljen erőmön felül is erősnek lennem két ember helyett is. Most hirtelen ilyenek jutottak eszembe.

De ha már ezt buktam... Szeretném a gyerekemet tudni ellátni. Ehhez a dolgok jelenlegi állása szerint úgy néz ki, hogy legalább anyagilag kell az apának részt vennie. Hiszen a természet is úgy rendezte, hogy az ember nem tud egyedül gyereket csinálni, két ember kell hozzá. Ha nagyon konzervatívan állok hozzá, egy nő nem tud egyszerre szülni is meg "vadászni is". Szóval szeretném ha az apa legalább anyagilag támogatna, és szeretném, ha ezért cserébe nem kellene hagynom, hogy a kétségbeesésbe hajszoljon, hogy lelkileg, szellemileg kikészítsen terhesen, szeretném ha tisztában lenne vele, hogy nem teheti meg azt velem amit tesz, nem gyakorolhat rám nyomást (nem is kicsit) abban, hogy olyat tegyek ami(t mindamellett, hogy nem akarok, de egyúttal) bűncselekmény. Szeretném, ha nagyon világosan megértené, hogy ezt NEM teheti. Összegezve röviden szeretném ha fizetne, nem lépne le, nem tűnne el, de nem is kergetne az őrületbe. Erről szól alapvetően a kérdés. Kimerültem, már nem tudom azt sem, mi a helyes és mi nem az, hogy a gyerekem érdekeit nézem-e, vagy önző vagyok, és ha igen lehetek-e önző. Most kellene, hogy erőm legyen a babához, és alig állok a lábamon, kétségeim vannak, gyötröm magam, ha nem gyötröm magam, akkor gyötör a gyerekem apja. Na, valahogy ennyi.