Olyan bűntudatom van. Fog ez enyhülni?

Én is így voltam ezzel! mikor kiderült, h fiú, csak annyit mondtam, hát akkor fiú...de csalódott voltam. Aztán egyik hétvégén levezettem anyumékhoz vidékre, és közben azon gondolkoztam, hogy mondom el nekik, h fiú, mert akkor nem tudták... és ahogy mondogattam magamban, h fiam lesz....fiam lesz, egyszer csak kirázott a hideg, és röhögni kezdtem, mint egy hülye, Mátém pedig hatalmasat rúgott belém. Most 7 hónapos, és el sem tudom képzelni, h lányom legyen.

Mi kisfiút szerettünk volna így elsőre. Aztán szeptember végén kiderült az uh-n, hogy kislány :-) Teljesen meghatódtam, és egyből át is tudtam állni. Most már teljesen beleéltem magam ebbe a kislání dologba. Biztos te is így leszel, ha mégis fiú. Ha nem is rögtön, de egy idő után biztosan :-)

Én is megértelek, az ember valahogy automatikusan elképzeli, hogy kislány vagy fiú lesz. Én is kislányt képzeltem, aztán a 12. heti UH-n azt mondták, hogy inkább fiú. Annak is örültem, csak pár nap alatt át kellett állítanom az agyam. Aztán a 18. héten mondták, hogy hopp, mégis kislány. Akkor meg arra kellett átállni. Na onnantól úgy voltam vele, hogy nevettem egyet, hogy tulajdonképpen mindegy, és valahogy helyre került minden. Szerintem Te is ezt fogod érezni. :-) Jó egészséget Nektek! 38 hkm

12-es vagyok, oké, mindenképpen megírom. Úgy vagyok vele, hogy ha most fiú, nem baj, kell egy fiú is, de életemben még szeretnék egy kislányt. Az anya-lánya kapcsolat számomra felbecsülhetetlen, és nem szeretném kihagyni:)

Én mindig is kisfiúra vágytam,ehhez képest most van 2 kislányom,először persze kicsit csalodott voltam,leginkább a 2.után annyira bíztam benne ,h most talán kifiú lesz,de miután már a neve is meg volt azon izgultam,h szüléskor nehogy kiderüljön ,h kisfiú-))El sem tudnám a 2 kiscsaj nélkül képzelni az életemet,ezer fiúért sem adnám őket.Hidd el hamar ráfogsz hangólodni akármilyen nemű is lesz:-))

Nekunk elsore fiu lett, ezert masodjara nyilvan lanyt akartunk. Minden terhessegi tunetem mas volt, mint az elsonel es a 12 hetes uhn meg egyertelmuen latszott, hogy nincs futyije. Igy aztan vettem is par lany ruhat es megvolt a nev, bar meg nem veglegesre, de a ferjem nagyon azt a nevet akarta. Igy mentem el a 18 hetes uhra, ahol elobb megtudtam, hogy az afpm jo volt igy nem kell magzatvizvizsgalatot csinalni. Ettol egy mazsas suly gordult le a lelkemrol. Aztan megtudtam azt is, hogy a mehlepeny mar nem fedi a mehszajat, amitol szinten borzasztoan megkonnyebbultem. Aztan megkerdezte a szonografus, hogy erdekel-e a neme, mire mondtam, hogy mar a multkor azt mondta (szinten o), hogy lanynak nez ki. Mire elvorosodott es elkezdett szqbadkozni, meg bocsanatot keregetni, amiert "lannyal altatott" stbstb. En meg vigyorogva mondtam, hogy lenyegtelen es semmi gond nincs vele, allatira nem erdekel mar a neme, csak annak orulok, hogy teljesen rendben van vele minden. :-) Biztos vagyok benne, hogy ha kiderul, hogy megis fiu, akkor ugyanugy fogsz erezni, mint anno en. Ne legyen buntudatod!!!! Csutortokon nezem majd mi volt. :-)

Teljesen megértem,amit írsz. Húgom van,legtöbb Unokatesó is lány. Mikor megtudtuk,hogy a Nagyfiam fiú lesz kicsit letörtem,de mire megszületett teljesen átváltott az agyam. Nagyfiam a legnagyobb rajongóm, isznyat nagy a "szerelem" köztünk :)) Nem adnám a világ összes kincséért sem. Mikor kiderüt,hogy ismét babát várunk titkon reméltem,hogy ismét fiam lesz.(bár a tüneteim alapján mindenki lányt jósolt) 18.héten egyértelműen kiderült,hogy ismét egy nagy Szerelem van születőben :))) Így lesz nekem 3 nagy Szerelmem:))