17 evesen kismamak! Ti mitcsinaltatok? Hogyan mondtatok el?

Akkor elmesélem én mit éreztem.

Anya vagyok.17 éves korom óta dolgozom. Ikreket szültem. A fiúk 2 évesek voltak amikor az apuka úgy döntött neki más nő kell, így ott maradtam egyedül a srácokkal. 3 helyen is dolgoztam, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. Magam részéről sok mindenről lemondtam, azt hittem ez így van jól. Pedig vágytam én is külföldi vagy belföldi nyaralásra, vágytam szép ruhákra, fodrászhoz is szívesen mentem volna. De ugye a srácokat fel kell nevelni. Nem volt könnyű, de végül is egyszer 18 évesek lettek. Végre eljött az az idő amikor már nem kellett napi 14-16 órákat dolgoznom, végre elmentem fodrászhoz, és életemben először 40 évesen voltam Balatonon. A fiúk suli mellett dolgoztak ezért sok terhet levettek a vállamról. Nem sok pénzt kerestek, de az is több volt a semminél.

Az egyik fiam járni kezdett egy lánnyal. Ezzel nincs semmi gond, végül is ez is az élet része.

Egyik nap elém álltak a 18 éves fiam és a 17 éves barátnője, hogy úgy néz ki baba lesz.

Hogy mit éreztem? Elsírtam magam, és nem örömkönnyek voltak. Végre élhetnék egy kicsit, végre újra élvezhetem a szabadságomat erre tessék.. a nyakamba zúdítanának egy gyereket. Megkérdeztem, hogy mégis hogy akarják felnevelni? Mert ugye nem mindenki él külföldön ahogy az egyik író írta..Még fogalmuk sem volt. Jött a szöveg, hogy a fiam dolgozik, majd a lány is fog, hiszen néha volt idénymunkája. Mondom oké..Mi lesz az egyetemmel, vagy a lány részéről az érettségivel? Továbbtanulással??

Hiába dolgozik a lány, szülés után nem fog tudni, hiszen ott a baba, így az ő pénze ha van is kiesik. A fiam? Jó ha havonta keresett 30 ezret, ez nagyon kevés egy babának. Kérdeztem a lány szülei hogy reagáltak. Sokkot kaptak ők is. Ők sem akartak újra gyereksírást hallani, ők sem akartak pelenkákat. Meg is értettem, végül is ők is 4 gyereket neveltek fel, és végre fellélegezhettek.

Mivel a lánynak megmondták,hogyha nem volt annyi esze, hogy rendesen védekezzenek, akkor oldja meg a gondját, de gyerekkel hozzájuk nem mehetnek. Kérdeztem akkor mi a terv? Hol akarnak élni? Hiszen a mi lakásunk sem alkalmas arra, hogy egy új család költözzön. 2 szobás kislakás amiben a kis szoba az enyém a fiúk közösen laknak a nagyszobában. Ezen sem gondolkodtak még. Úgy zártuk le a témát, hogy beszéljék meg, hogy mit hogyan csinálnának, mert így, hogy semmi terv nem lehet gyereket szülni.

Bevallom nagyon nem akartam, hogy rám kényszerítsék az életüket. Nem akartam, hogy az én életemet is gyökeresen megváltoztassák. Mondom ezt úgy, hogy imádom a fiaimat, meghalnék értük is ha kell.

Szerencsére a sors megoldotta a gondot, így nem kellett olyan döntést hoznom amit nem szívesen tettem volna meg.

Szóval én nem vagyok abortuszpárti bár ellene sem vagyok, és soha senkit nem bíztatok arra, hogy elvetesse vagy megtartsa a gyerekét mert ez nem az én dolgom. De mindig azt mondom. Ha valaki 17 évesen vagy akárhány évesen úgy érzi, hogy szülni akar, az tegye meg de csak úgy, hogy másokat nem kényszerít bele a döntésébe. Szülni akarsz 17 évesen?

Szülj. De teremtsd meg a feltételeket hozzá. Legyen egy otthon, és ne a szüleid otthona ahová ti hárman költöztök. Legyen bevétel,hogy feltudj nevelni egy gyereket, de ne a szüleid dolgozzanak érte.

Néha végig gondolhatnátok a szülők életét is. Hidd el sok szülő imádja a gyermekét, de amikor kirepülnek a családi fészekből a szülők újra élni szeretnének egy kicsit..Gyereksírás nélküli életre vágynak..

(amúgy kiderült, hogy nem volt terhes csak a stressz miatt nem jött meg neki 2-3 hétig, de valamiért azt gondolta terhes, és előre beharangozta a terhességet)