Mi az az Oltáriszentség gyakorlatilag és miért imádják?

"a napot,hónapokat egyformán èrti az egèsz magyarnyelvü ember"

Szeptember = Szent Mihály hava = Őszelő = Földanya hava

Az baj, hogy a vitapartnerünk, aki magát krisztusinak vallja, és jó római katolikusnak, értelmi fogyatékosnak nevez minden olyan embert, aki nem az ő véleményét osztja. Nagyvonalúan lépjünk ezen túl.

A magyarok a Vasárnapot a vásárról nevezik, de több nyelvben - ahogy a wikipédia is írja - beszédesebb a nap neve: angolul például Sun-day, a Nap napja. Krisztus korában nagyon népszerű volt a pogányok között a napisten tisztelete és imádása.

Azzal nincsen baj, hogy egy angol vagy német ajkú ember a Vasárnapot a Nap napjának nevez, mert így alakult a nap neve a pogány napimádó vallás hatására. De az, hogy a keresztény úrvacsora kenyerét beleteszik egy nap alakú tartóba, és a Nap napján imádják, az már nem jó! Akkor sem jó ez, ha azt mondják, hogy a nap alakú izét nem imádják, csak benne a kis lyukban a kenyeret (vagy a hitük szerint a papjuk által átváltoztatott kenyeret).

Ravasz volt az, aki összehozta a napimádást és a keresztény úrvacsorát.

Egy személyes megjegyzés: jómagam ételekben néha szeretem az összekevert dolgokat (ott se mindet!), még italban is úgy-ahogy, de hitben, vallásban szerintem nem jó keverni a kereszténységet pogány vallásokkal. Még emberi hagyományokkal sem, nem hogy ilyen sötét és primitív pogány vallási elemekkel, mint napisten imádással, halott kultusszal, örök szűz pogány istennőkkel, szobor hurcolászásokkal, stb.

@ "Pál azt mondta, hogy "kenyér""

Természetesen kenyér is. Egyszerre kenyér és egyszere Krisztus, ahogy Krisztus egyszerre Isten és egyszerre ember. "Ebből lesz számunkra az élet kenyere." - mondja a pap a misében felajánláskor utalva Jézus szavaira:

"Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak. Erre így szóltak hozzá: Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből! Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus." (Jn 6,32-35)

Az átváltoztatás ugyanis nem a kenyér egészét, hanem annak belső láthatatlan lényegét érinti, a külső formája továbbra is kenyér marad, hiszen éppen ezért válik ehetővé. Tehát az Oltáriszentség a katolikus hit szerint maga Krisztus ehető kenyér formájában.

@ "Plusz azt is tudom, hogy nem imádták az úrvacsorai kenyeret Jézus apostolai,"

Az nagyon érdekelne, hogy honnan tudod. Írja valahol a Biblia, hogy nem imádták? Itt azt kell csak eldönteni, hogy Krisztus valóságosan jelen van az úrvacsorai kenyérben van nincs? Az valóságosan az ő teste vagy nem? Képletesen kell érteni vagy szó szerint?

@ "főleg nem nap alakú tartóban"

Látod ezt készségesen elhiszem. De Krisztus ugye nem tiltotta meg az aranyazott napsugaras tartót sem. A középkori egyház így akarta kimutatni az oltáriszentség iránti tiszteletét. Az ószövetségben a mannát az aranyozott frigyládába tartották, miért lenne a bűn az élet kenyerét is egy aranyozott tartóba tenni?

@ "előtte hajlongva"

Nagyon is könnyen el tudom képzelni, hogy amikor magukhoz vették a szentségi kenyeret, akkor letérdeltek. Vajon miért lenne ez bűn? A zsidók például leborultak a frigyláda előtt, a templom előtt, mert ezek valamiképpen Isten jelenlétét hordozták. Pont az élet kenyere előtt nem szabad, amely Krisztus szavai alapján az ő teste, amit értünk adott a golgotán, s amely örök életet ad?

"Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él." (Jn 6,51)

Ha van ilyen kenyér, akkor én imádom, vállalom.

@ "Ez inkább egy bújtatott, pogányságból átmentett napimádásnak néz ki"

Ebben biztos vagy? Nem zavar, hogy a hivatalos katolikus tan szerint ez nem így van? Tehát ez vagy hazug rágalom vagy módfeletti ostobaság.

@ "De az, hogy a keresztény úrvacsora kenyerét beleteszik egy nap alakú tartóba, és a Nap napján imádják, az már nem jó!"

Ritkán olvasni ekkora hülyeséget. Az egyház minden nap misézett, s minden nap imádták az Oltáriszentséget nem csak vasárnap. Továbbá vasárnap hivatalos egyházi neve "Dies Domini" volt, vagyis az "Úr napja". A "Sunday" elnevezés és társai valóban egyfajta pogány hagyomány, de ismét mondom az egyház nem a "Nap napját" hanem az "Úr napját", a hét első napját, Krisztus feltámadását ünnepelte az apostoli időktől kezdve, s csak teljesen véletlenül egyezett a "Nap napjával".

@ "Krisztus korában nagyon népszerű volt a pogányok között a napisten tisztelete és imádása."

A napsugaras szentségtartók a 17.században lettek csak divatosak, előtte más alakú szentségtartók használtak.

@ "Ravasz volt az, aki összehozta a napimádást és a keresztény úrvacsorát."

Nem volt senki sem ravasz, és senki nem vont össze semmit, hanem te vagy egy kicsit ostobácska.

@ "Akkor sem jó ez, ha azt mondják, hogy a nap alakú izét nem imádják,"

Nem hiszed el nekik, hogy nem imádják? Tehát szerinted imádják csak nem merik nyíltan bevállalni? Ha így gondolod, akkor bocsánat a kifejezésért, de tényleg elég hülye vagy.

Krisztusnak sok szimbóluma van: bárány, oroszlán, pásztor, kenyér, kereszt, töviskoszorú. Egyik szimbóluma a Nap, de nem azért, mert imádjuk a Napot, hanem mert ő a világ világossága, aki fényt hoz a sötétségbe.

"Mert valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei – a világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság –, keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. Innen a mondás: Kelj fel alvó, támadj fel a halottak közül, és Krisztus rád ragyog!" (Ef 5,8-14)

"Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény." (Mt 17,2)

Jobbjában hét csillagot tartott, és a szájából kétélű kard állt ki. Az arca olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap. (Jel 1,16)

A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége világítja meg azt, és lámpása a Bárány. (Jel 21,23)

#104

Honnan vannak ezek a pogány, napimádó szövegek? A helyi németsanyó mindjárt szívéhez kap.

A nap szó szerepel a Bibliában, de ez nem azt jelenti, hogy a Biblia napimádásra buzdítana. A szövegértés nem mindenkinek az erőssége, úgy látszik. Jézus és az apostolok nem imádták a napot, nem hajtották meg a fejüket sem a Nap előtt, sem egy aranyozott-nyeles nap-szobor előtt! Világos?

A heidelbergi kátéban is bálványimádásnak nevezték a misét 500 éve a keresztények. Nem nyelvbotlás volt, hanem - biztos vagyok benne -imádkoztak a kérdéssel kapcsolatban az Úr Jézus Krisztushoz útmutatásért, továbbá megvizsgálták a vonatkozó bibliai részeket, és ezután tették meg ezt a megállapítást:

"a mise lényegében nem más, mint Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és szenvedésének tagadása és átkozott bálványimádás."

"

Zsid. 7: 26, 37; 9: 12; 10: 10-12; Ján. 19: 30; Máté 26: 28; 1. Kor. 6: 17, 10: 16-17; Kol. 3: 1; Zsid. 1: 3, 8: 1; János 20: 17; Fil. 3: 20; Luk. 22: 19, 24: 52; Ján. 4: 21; Csel. 7: 55; 1. Thess. 1: 10; Zsid. 9: 26, 10: 12-14.

"

Szóval azt szabad leírni, hogy Krisztus olyan, mint a Nap, de mondjuk lefesteni vagy szoborból megformázni ugyanezt az állítást már nem szabad? Ha imádságban kimondhatom azt, hogy Krisztus a világ világossága, és olyan mint a Nap, akkor ezt nem csak szavakkal tudom kifejezni, hanem egy festménnyel vagy szoborral is. Hiszen egy kép ugyanúgy hordozhat jelentést, mint a leírt betűk, ráadásul a képet még az is érti, aki nem olvas.

Krisztus Testének Nap alakú tartóba való helyezése nem más, mint egy idézet a Bibliából, csak nem szavakkal, hanem képpel. A jelentésalkotás ugyanúgy zajlik az ember tudatában, mert ha ezt leírva elolvasod, akkor az ugyanúgy megjelenik képileg a fejedben (pont azért van így leírva, hogy ez a kép jelenjen meg a fejedben).

„Jézus és az apostolok nem imádták a napot”

ezt a katolikusok sem teszik

„nem hajtották meg a fejüket sem a Nap előtt” amit szintén nem tesznek meg a katolikusok. Ugyanis itt az ábrázolt nap nem a Napot jelenti az égen, hanem amit a Nap képe képvisel (tehát fényesség). A világon egyetlen katolikus sem gondolja azt, hogy Jézus = Nap, és amikor reggel felkel a Nap, akkor ott Jézus jön fel az égboltra. Ellenben a pogányok valóban úgy gondolták, hogy Rá vagy Héliosz konkrétan az a dolog ott az égen azonosan egyenlőek.

„sem egy aranyozott-nyeles nap-szobor előtt”

És még egyszer: egy kép nem szükségszerűen azonosan egyenlő az ábrázolttal. A jelentés nem így működik. Ez a szimbólumok létének, és ezzel a Biblia szövegének totális tagadása. Aki azt hiszi, hogy a Nap ábrázolása az mindig és mindenkor a Napot jelenti az égen, és semmi mást, az konkrétan a prófétaság és a költőiség létét vonja kétségbe, ami szinte kizárólag szimbolikus térben működik.

Hogy értsd, a szimbólum mindig több, mint maga az ábrázolás. Vagy akkor szerinted Jézus egy birka volt valahol négy lábbal, gyapjas szőrrel, és aranyos bégető hanggal. Mert az érvelésed (és a reformátusoké, és a muzulmánoké) a gondolkodásnak ez a szintje. Hogy nehogy véletlenül az ember a lelkéből bármit is megpróbáljon kifejezni képekben, mert akkor elviszi az ördög.

Tetszik vagy nem, a Bibliát, aminek a szavára állítólag olyan sokat adsz, mind olyan emberek hagyták jóvá, szerkesztették egybe, és őrizték meg, akik imádták a kenyér és bor színe alatt Krisztus Testét és Vérét. Hogy hogyan nem égeti a kezed ezek az átkozott bálványimádók által összeszerkesztett könyv, nem bírom felfogni.

@ "akik imádták a kenyér és bor színe alatt Krisztus Testét és Vérét."

Egy kicsit pontosítanék. A katolikusok nem Krisztus valamilyét: testét, vérét, lábát, haját, szívét, stb.-ijét imádják, hanem magát Krisztust, akinek teste, vére, lába, haja, szíve. stb.-je van. A katolikusok nem Krisztus feláldozott testét és kiontott vérét imádják, hanem mindig csak Krisztust, aki feláldozta testét és kiontotta vérét, de a harmadik napon feltámadt a halálból. Az Oltáriszentséget nem azért imádjuk, mert az Krisztus teste és vére, hanem mert az maga Krisztus testével és vérével a kenyér és bor színei alatt.

Ide kívánkozik még egy másik híres félreértés: Az Oltáriszentség kenyere és bora nem Krisztus úgymond csak holtteste és "holtvére", tehát nem Krisztustól már alapvetően különböző valamilye, hanem az önmagát feláldozó Krisztus teste és a bűneinket lemosó Krisztus vére, aki harmadnap feltámadt a halálból. Ugye Krisztus maga mondja: "Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, ... aki engem eszik, élni fog énáltalam." (Jn 6,54-57)

Látható, hogy aki Krisztus testét eszi az magát Krisztust eszi, nem pedig csak úgymond a valamilyét. Krisztus teste és vére ugyanis szétválaszthatatlan egységben van Krisztussal. Ha teste hal meg Krisztus hal meg, ha pedig Krisztus támad fel, akkor a teste támad fel. Aki tehát megeszi Krisztus kereszten feláldozott testét, az egyben azt a Krisztust is megeszi, aki feltámadt a halálból, felment a mennybe és az Isten jobbján ül.

Mindössze csak a lényeget hagytam le:

Az Oltáriszentségben tehát nem pusztán a magát feláldozó Krisztus van jelen, hanem a teljes valóságos Krisztus, aki nem csak meghalt, de fel is támadt. Az viszont igaz, hogy a kenyér és a bor színei elsősorban az önmagát feláldozó Krisztust hangsúlyozzák.

szp72.Ezeket a dolgokat mind odagondolja de valóban üressjárat.Az apostolok nem mokuskodtak ilyennel ès ehez hasnloan,egyszerűen nem tettèk.

Ez a Szentháromság ama rèsze aminek köze nincs a bibliához.

Ugyanis az óltári szentsègnek nevezett dólgok tárgyak Jèzus ugyanis a az ègben van.

Èn is akkor letèrdelhetek a villanyoszlop elè ès azt mondom Jèzus benne van.

szp72 viccelődik veletek,hetedhètországon túli mesèket etet veletek.