Miért lettetek ateisták?

Az újszülött nem tud semmit a hitről, mert jobban érdeklik a fényes papírok és a dobozok.

A hálaistennek meg egy berögzült kifejezés, mögöttes tartalom nélkül. Olyan mint az izzó, mert már elavultak az izzószálas izzók és LED-ek vannak, de mégis berögzült 100 év alatt a kifejezés.

#14 ez igaz állítás de abszolút nem válasz arra, hogy miért különböznek az ha valaki vallásos mint az hogy hisz Istenben. A két szó egy fogalomra szinonima.

[link]

Nem csak egy felekezethez tartozó ember hitét hívjuk vallásosságnak, amikor általánosan fogalmazunk, bárkit aki hívő hívhatunk vallasosnak is.

#11

"Valaki nem azért lesz ateista mert úgy dönt? Az egy éves még nem tud dönteni ebben a kérdésben. "

Igazából nem. Azért lesz (vagy inkább marad) valaki ateista, mert nem lép a vallásosság útjára, nem kezd el hinni természetfeletti lényekben, kábé ennyi. És ebben még a saját döntés sem feltétel. Akinek soha nem említenek semmiféle Istent, isteneket, soha nem mutatnak templomokat, vallásokat, hitet, vagy bármiféle, vallásossághoz köthető dolgot, az vajon saját döntése alapján lesz ateista? Aligha hiszem, hogy ez helytálló megállapítás lenne.

De te is írtad az egy éves kisgyereket, ő sem a saját döntése alapján ateista. Hiszen az, mivel nincs hite Istenben, nem is ismer semmiféle ilyesmit ő sem (még).

De a fő kérdésedre is válaszoljak, én is azért maradtam ateista, mert egyik szülőm sem érezte azt, hogy engem bármiféle vallásosság irányába is kellene nevelniük. Egyik nagymamám volt csak vallásos, ő járt is templomba minden hétvégén, nagyapám is elkísérte néha. Ő tanított meg a Miatyánkra, meg egy ilyen elalvás előtti imára, kábé ennyi maradt meg a "vallásos nevelésemből". Amikor náluk nyaraltam, akkor egyszer-kétszer elvittek engem is templomba, de igazából fel sem fogtam ennek az egésznek a jelentőségét, nem is igazán érdekelt. Már akkor is sokkal jobban lekötött egy hangyaboly az árokparton vagy egy hangyalesőlárva a fészerben vagy egy aknászpók a kert végében, mint az ilyen templomi dolgok. Ez csak két hét volt nyaranta, ezeken kívül nem is kerültem szorosabb kapcsolatba soha a vallásokkal, mitológiákkal (kivéve talán a töriórákat), így aztán vallásos neveltetés hiányában ateista is maradtam.

Zitus...

minek neked ezek a kérdések... úgyse értelmes dologra használod.

Akkor meg minek?

Mindenki ateistának, vagyis istenek nélkül születik, alapvetően senki sem "válik" ateistává.

Elég sok ember van viszont, akiben van hívő hajlam - de mindaddig, amíg nem tanítják meg a hitre, vagy esetleg ki nem alakít magának egy hitet, addig ő is ateista. Utána viszont hívő lesz.

Ezen kívül létezhet olyan is, akit hívőnek nevelnek, de átlát a dolgokon: na ő "válhat" ateistává: akkor, amikor már elég értelmes hozzá. De ha hagyták volna normálisan fejlődni, akkor ő eleve ateista lenne.

Végül: létezik olyan is, aki valamilyen tragédia miatt hasonlik meg az istenével.

De ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy ő ezentúl nem hisz benne!

Lehet, hogy továbbra is hisz benne - csak utálja, mint a bűnt!