Honnan tudom, hogy mi a helyes döntés? Hogy melyik "utat" akarja nekem Isten?

Válaszolok, amíg a kérdező nem jön, az én véleményem szerint: az istenhit nem tisztelet, udvariasság kérdése, hanem egy bensőséges, belső munka.

"Isten önmagamnál is közelebb van énhozzám" - mondta Meister Eckhart XIV.sz-i szerzetes. Más vallását maximálisan tiszteletben tartom, más hívőket nem bántok soha, még a szakrális szertartásaikat sem, sőt! érdekelnek és foglalkozom is összehasonlító vallástörténettel. A kereszténység aláásóit, gyűlölőit viszont nem tűröm el, azt nem hagyom, mert a kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy butának lenni, hanem mást jelent.

Azért nem lehet ilyet mondani: az én istenem, a te istened, a mi istenünk, stb ragozva, mert ez nem egy [birtokolható] tárgy. Nem ragozható és nem minősíthető sem (bee, az enyém jobb- óvodás szinten) Hanem a hit/istenkérdés lelkigyakorlat, tudati transzformáció - mert minden világvallás metafizikai lényege:

közeledni a Legnagyobbhoz, az Abszolúthoz, a Középponthoz (neveztessék bár Istennek, vagy arabul Allahnak, vagy Brahmannak (nem Brahma, Bramhan!) vagy Tao-nak (TAO jelentése: Út!) vagy buddha-tudatállapotnak (nem Buddha,hanem buddha a tudatállapot neve).

Neked ajánlom Helmuth Von Glasenapp, Az öt világvallás könyvet, jó tanulmány, itt a gyakorin azért nincs ilyenre lehetőség, ott bővebben és értelmesebben van, amit írtam, röviden makogtam, mekegtem. Légy jó, Isten áldjon!