Most akkor hogy van Isten szeretete?

"A kígyót bünteti a Sátán hibájáért."

Ezt az ellentmondást könnyen fel lehet oldani:

Amikor a bűneset történetét leírták, a zsidók teológiájában még nem volt ott a Sátán. Valójában az egész Tórában nincs róla szó.

A kígyó = Sátán egy késői zsidó értelmezés, amit a kereszténység átvett.

A korabeli hallgatóság számára a kígyó csak egy közönséges mitologikus kígyó volt, ami egy istenellenes erőt jelenthetett.

Kedves Kérdező!

Szerintem nagyon jó a kérdésed! Jézus azt szerette volna, ha a tanítványai nem vakon követik Őt, hanem az értelmük, szellemi fejlődésük, a látásuk és a HITük növekedése és fejlődése által. Ezért fontos az, hogy kérdéseket tudjunk feltenni az Istennel kapcsolatba, és ezekre a kérdésekre értelmünket és a szívünket megnyugtató válaszokat tudjunk találni. Igen, mivel Jézusnak van egy kijelentése, "hogy mindent átadtam nektek", "nektek adatott tudni az Isten Országának titkait".

Röviden a válaszom a feltett kérdésedre: a reinkarnáció.

Jézus többször és több helyen is szó szerint beszél az újraszületésről (reinkarnáció), pld Keresztelő Jánossal kapcsolatban (nem a lélekvándorlásról, mert az nincs).

Tehát mindaddig mindenkinek újra és újra le kell születnie, amíg a Szentlélektől valaki újjá nem születik. Jn.3.3

Pokol is van, mint ahogyan börtönök is vannak itt a földön, ez elvileg valóban örök. Sajnos mindig lesznek olyanok akik megátalkodottak lesznek, és a lelkük sötétsége és Istennélkülisége miatt a pokolig (örök kárhozat) sűjednek a lelkük lehúzza oda őket. De nem az Isten bünteti őket, hanem a saját maguk büntetik magukat, mert a megátalkodottságuk révén nem fogadják el Jézus segítségét.

De ahogyan a földi börtönökben si a jó magaviseletük révén, és mivel "lefizették" az árát gonoszságaiknak, megbánták azt, ezért szabadulhatnak, hogy újra elkezdjenek egy életet.

Hasonló a helyzet, Jézus tanítása szerint a pokollal is, mert azok a lelkek akik ott sínylődnek, és kimondhatatlan szenvednek, ha lefizették a gonoszságaiknak az árát, és szeretnének megtérni, akkor az Isten ad és újból és újból ad egy új lehetőséget, hogy megtérjenek. Persze az lehet, hogy nem ebben a világkorszakban, mert vannak tényleg nagyon megátalkodott és gonosz lelkek, de hát mi ez az örökké valósághoz képest. Egyszer a sok szenvedés úgy is jobb belátásra bírja, meg a legelvetemültebb lelkeket is.

Még a sátán is megtér egyszer, mert az Isten nem teremt selejtet, nem teremt gonosz lelkeket. Csak idő és szenvedés kérdése, hogy mikor esik le a "tantusz", és ki mikor tud valóban megtérni!

Idézek ehhez kapcsolódóan egy könyvből, amelyben Jézus az Evangéliumokkal tökéletes összhangban magyarázza el, az Evangéliumok alapján is átadott tanítását:

A POKOLRÓL

Van örök kárhozat?

Drága Gyermekem!

Van örök kárhozat, de örökké kárhozott nincs! Az általad említett egyház is csak örök kárhozatot tanít, de azt nem, hogy Isten bármilyen gonoszságért is, bárkit is, a kínok kínjában, örök kárhozottként tartana létben! Ha ezt tenné, ha így lenne, akkor az Isten valóban nem volna Jó Isten, de még jó embernek sem volna mondható!

Legfeljebb arról lehet szó, azon lehet vitázni, hogy valaki, a maga által joggal felvállalt szenvedést, megtisztulást, a földön, vagy másutt éli meg.

Én, Jézus, hirdettem, hogy van örök kárhozat, mert ha van olyan szabadság, amelynek következtében örökké lehet igent-t mondani, akkor elvileg kell, hogy legyen olyan is örökké, hogy nem-et is lehessen mondani (Márk 9:48). De azt állítani, hogy valaki örökké nem-et akarjon mondani arra, amiről tudja, hogy természete ellen van, tehát arra, hogy boldogtalan maradjon, mindenkor iszonyatos kínok kínját szenvedő legyen olyasmiért, amit „tükör által, homályban látva” egy rövid ideig elkövetett, ez szöges ellentétben van még a legelvetemültebb emberi morállal is! Csak „időszakos” lehet tehát a szenvedést vállalni kényszerülők sorsa (Máté 18:34-35)!

Még a legkonzervatívabbak is, akik az első emberpár bűnét a világ legnagyobb szabadságban elkövetett, legnagyobb bűnének tartják, azt az emberpárt ma szentként tisztelik, és mint szenteknek, ünnepük van a te egyházadban. Az egészséges erkölcsi érzékkel rendelkező szellemi lény, tehát az ember is, összeegyeztethetetlennek és elképzelhetetlennek tartja azt, hogy Isten bárkitől is megvonná a bűnbánattartás lehetőségét.

Ilyet csak bizonyos intézményeket minden áron fenntartó, hatalmat gyakorolni akaró, tehát félelmet keltő és fenntartó urak találhattak ki. Ezekhez nekem, Jézusnak, e téren semmi közöm nincs!

Az, akit te leveledben említesz, egy intézmény alapján tanult Rólam, és így ahhoz ragaszkodik, amit abban az intézményben tanítottak neki. Így nem is ragaszkodhat más meglátáshoz! Erről egyenlőre nem tehet, és majd a jövő fogja megmutatni azt, hogy mennyire nyitott, illetve zárt Felém. Jelenleg ő, jó szándékát feltételezhetően, egy olyan intézményhez ragaszkodik, amely aránylag kevés munkáért, jó pénzért eltartja őt úgy, hogy még közmegbecsülést is biztosít számára.

Drága Gyermekem! Jelen válaszommal főleg csak a józan észre hivatkozva igazoltam azt, hogy érdemes a kárhozottakért is imádkoznotok. Az helyes ima mindenkor szeretetmegnyilvánulás. Ezt pedig senki irányában nem szabad megtagadni.

Én, aki arra tanítottalak benneteket, hogy inkább szeressétek ellenségeiteket, hogy képzelnétek azt, hogy ezt ne tegyem követendővé, kötelezővé, Magamra nézve?!

Istenben nincs változás! Isten, akivel Egylényegű vagyok, mindig szeret! Csak az értelmes szeretet igazi. Tehát az, amely reméli, hogy segíteni tud. Önmagammal kerülnék ellentétbe, ha értelmetlenül szeretnék. Márpedig így szeretném azokat, akikről tudom, hogy rajtuk soha segíteni nem tudok, sőt nemcsak nem tudok, de nem is akarok! Ilyesmit Rólam, Jézusról feltételezni, káromkodás!

Fenti szavaim tehát csak az Isten részéről véglegesnek, megváltozhatatlannak ítélt, örök szenvedését, sorsát cáfolja a kárhozottaknak. A reinkarnáció kérdését ez érdemben nem érinti, bár utat mutat ebben az irányban is. Erre bőven találhatsz utalást mind az evangéliumokban, mind a józan logikában.

Megáldalak a TISZTÁNLÁTÁS LELKÉVEL!

Jézus: A HANG - könyv 3702

Jók a kérdéseid, csak az emberi nézőpontból kell egy kicsit kilépni...

Isten senkit nem fog a pokolba küldeni és ott kínozni. Éppen ellenkezőleg: az alapvetően a pokol felé tartó embernek esélyt ad arra, hogy ne kerüljön oda. Persze ha valaki nem fogadja ezt el, annak megengedi, hogy oda kerüljön.

A "kis bűn-nagy bűn" megjegyzésedre: tudod, hogyan nevezik a bűnt a Bibliában?

Hamartia.

Ez egy íjászatban használt kifejezés. Azt jelenti, amikor az íjász nem találja el a kijelölt célt. Teljesen mindegy, hogy egy centivel lő mellé vagy méterekkel: az számít, hogy elvétette...