Sok Jehova tanúja miért teszi tönkre a saját családját?

"És már bocsánat, de ti meg szervezeti kényszerből nem ünneplitek ezt."

Az előzőekből is leeshetett a tantusz, hogy ez NAGYON nem igaz, nagyon is a saját meggyőződésem diktálja az álláspontomat és ez a többi hittársamra is igaz! Jó lesz, ha nem vádaskodsz elhamarkodottan kedves sörpocak. Nagy divat mostanában ilyen megalapozatlan vádakkal illetni a Tanúkat, de mint a fenti példák is bizonyítják, ezek nagy része alaptalan.

"Undorító, hogy ilyenkor az egészséges családi egységet, családi szeretetet kérdőjelezitek meg mások esetében."

Látod, erről beszéltem: olyan mocskos vádat akasztasz a nyakamba, amiről szó sem volt.

"udod, ha más indíttatásból nem is, de tapintatosságból azért meg lehetne ajándékozni azt a gyerkőcöt, NEM AZÉRT mert szülinapja van, hanem mert anélkül egy elhanyagoltság érzés kapja el a gyereket és az utána lévő ajándékokat már úgy fogja dekódolni, hogy "késő bánat"."

Nem kérlek szépen: Jehova Tanúi egészséges bibliai szellemben nevelt gyermekei pontosan tudják, milyen valódi "értékkel" bírnak ezek a napok és egyáltalán nem sóvárognak ezek után. Az ilyen gyerkőcök nem szenvednek hiányt a szeretetben, a kellő figyelemben, az egyéb időben és alkalomból kapott ajándékokban és MEGÉRTIK, hogy ők miért nem azokból az alkalmakból kapnak ajándékot. De jellemző, te hamis pszichológiai indokból még itt is képmutatásra buzdítanál. Látod, ennyire fanatikusan ragaszkodsz valami mesterkélt, gyakran pedig képmutató, de mindenképpen értéktelenebb szokáshoz, tragikus.

Csak a példa kedvéért: bármely gyermek, aki egy (iskolai) közösségben részt vesz az ilyen napok megtartásában azt tapasztalja, hogy olyanoktól is kap ajándékot, akik különben egész évben gorombák vele, és egyáltalán nem a barátai, sőt. Látja, megtapasztalja első kézből, hogy sokan (a többség) csak merő szokásból, valamilyen szintű kényszerből (hiszen társadalmi elvárás), és egyesek igazi KÉPMUTATÁSBÓL teszik, amit tesznek. Mit tükröz vajon az ilyen tapasztalat egy gyermeknek? Azt, hogy ez a hacacáré egy szent és Istentől való dolog, vagy nagyrészt bájolgás egymás előtt???

Nem kell bemutatnod és mentegetned a témát, én is voltam gyerek és sok ilyen közösségben megtapasztaltam ezt!

"Tudod a Karácsony az én családomban (bár senki sem hívő, úgy igazából) igenis értékes. Ahhoz képest, hogy társadalmi kénszer."

Tiszteletben tartom az érzéseidet!

"Az a baj, hogy ez csak nektek kénszer, mindenki másnak aki ünnepli, pedig egy jó szokás."

Ez elhamarkodott megállapítás volt, mert éppen azoknak társadalmi kényszer, akik gyakorolják - ha bevallják, ha nem - és ezt nem csak mi ismerjük el, hanem független források is. Az említett negatív hatásokat figyelembe véve nem csoda, hogy ezen jórészt terméketlen ünnepek hatása nagyon nem látszik meg azok életén, akik gyakorolják. Jézus azt mondta, hogy a gyümölcseikről lehet majd megismerni azokat, akik az Ő követői. Vajon ezen egészséges gyümölcsök közé tartozik-e, ha a karácsonykor arra a 2 napra tűzszünetet kötnek az egyébként magukat "kereszténynek" valló, de egymást gyilkoló felek?!

"És valahogy a családi albumokban is jobban mutat, hogy "ez karácsonykor készült" "ez a szülinapján készült" mit sem az "ez az év egyik jelentéktelen napján készült"."

Nekem is vannak olyan képeim, amikor még ünnepeltük a karácsonyt. De mivel magának az ünnepnek a hamis jelentősége azóta számomra világossá vált, nem okoz plusz örömet a feldíszített fenyőfa látványa.

És nekünk azok a képek, melyek talán "jelentéktelen" helyen, vagy a világ számára talán "jelentéktelen" napon készültek, sokkal nagyobb örömet okoznak, mint a csili-vili fenyőfásak - el tudod te ezt képzelni? Kellő empátiával biztosan! :-)

"Jehova Tanúi!

A lét kezdetének emléke, az ünnepe nem fontos? Ennél cáfolhatatlanabb tény nincs az életetekben. De itt is megmutatkozik ferde felfogásotok, a tények világa mellékes"

Kedves filoszmen! A "tények világáról" beszélsz? Akkor olvasd el kérlek (ha kell többször is) az eddigieket, azok tények, ennek a beteg világnak a szigorú tényei!

Mellesleg köztudomású TÉNY az is, hogy Isten hajdanán választott nemzetének sem volt fontos a "lét kezdetének" a megünneplése, mivel akkor, (de voltaképpen sokaknak ma is) az az asztrológiával függött össze. A pontos születési dátum ugyanis logikusan azért volt fontos és egyeseknek ezért fontos ma is. Ezt pedig az igaz imádat képviselői mindig elutasították.

De ha hiszed, ha nem, a Biblia sokkal "jobbnak" nevezi a halálunk napját, mint a születésnapot. Meglepődtél tán? Elcsodálkozol, hogyan lehet ilyen "ferde felfogású" az Istentől ihletett Biblia? Logikus pedig.

(Prédikátor 7:1) "Jobb a jó hírnév a jó olajnál, és a halál napja a születés napjánál."

Hogyan lehet jobb a halál az életnél? Ha már választanod kellene, vajon nem inkább az élet kezdetét választanád annak vége helyett? Olvasd csak el még egyszer ezt a verset és az utána következőket is:

"Jobb a jó hírnév a jó olajnál, és a halál napja a születés napjánál. 2 Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint a lakodalmas házba, mivel minden embernek ez a vége. Szívlelje meg ezt, aki él! 3 Jobb a zaklatottság a nevetésnél, mert a gondterhelt arc által jobbá válik a szív. 4 A bölcsek szíve a gyásznak házában van, az ostobák szíve pedig a vigasság házában.

5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallgatni, mint olyan embernek lenni, aki az ostobának énekét hallgatja. 6 Mert amilyen a tövis ropogása a fazék alatt, olyan az ostoba nevetése; ez is hiábavalóság."

Az életünk folyamán nevet szerzünk magunknak: jó vagy rossz nevet. Ha Isten előtt bölcsen járunk el, jó nevet szerzünk magunknak Istennél. De ehhez idő kell. A születésünk napján még nem éltünk eleget ahhoz, hogy bármilyen nevet is szerezhetnénk magunknak. Azonkívül az ádámi bűn hatálya alatt születtünk és halálítélet alatt állunk (Róma 5:12). Ezért, ha — évekkel később, a halálunk napján — jó nevet szereztünk Istennél, olyasmivel rendelkezünk, amivel nem rendelkeztünk a születésünk napján. Olyan nevünk lesz, amelyről Isten megemlékezik majd, amikor életre kelti a halottakat Krisztus királysága alatt. „Az igaz ember emlékezete áldást érdemel, a gonoszok neve ellenben elenyészik” (Péld 10:7).

Igen a katolikus vallásban, a karácsony Jézus születése, nálunk a szeretet ünnepe, mikor a család együtt van, persze mióta belépett hozzátok, anyu nélkül.

A másik pedig egy 10-11-12 éves gyerek még nem tudja felfogni ezeket a vallási nézeteket, ő templomba jár, hittanra meg ilyesmire, mivel a mi családunkban ez a szokás. Nem azért, mert annyira hívők vagyunk, mert mióta nem járok iskolába, nem is voltam szinte templomban.

A születésnap: szerintem a szülőknek, csalàdnak ez a legjobb dolog, ami történhet, miért ne lehetne ezt a csodálatos napot minden nap ünnepelni?

Ha a ti hitetek emberséges és családcentrikus lenne, nem lenne a nagy többség ellenetek. Viszont a ti szabályaitok elfogahatatlanok és élhetetlenek.

A munka: ti nem csak rendes munkát végeztek, hanem '' Jehovának'' rabszolga munkát, nem vagytok egyenrangúak, olyan ti a piramis legalján képzitek, míg a felsőbb rendű tagok meggazdagszanak belőletek.

Vér átömlesztést sem kaphattok, hát ne is haragudj, de ha anyámnak szüksége lenne vérre, ti biztos nem állhatnátok a vallásotokkal az utamba, hogy megkapja.

Vagy például, ha valaki meghal, tanuk örökölnek, mivel kifordítják a személyt a család ellen.

Amit ti hallotok a közösségben, az csak a mézes máz rész, a valóság, pedig kő keményen az ellentetje.

"Kedves 12-es! Jehova Isten szolgálatában állnak, és azt kívánják tenni, amit a Szavában tanít az emberi viselkedésnormákról. A 13-as gúnyos és nagyképű hozzászólásod nyilván azt sejteti, hogy nem sokat tudsz ezekről. :) "

Jehova Tanúi az Őrtorony szervezet szolgálatában állnak, és az Őrtorony teológiát terjesztik. Ilyen, név, hogy "Jehova" nincs is, csak ti tanítsátok így, mégis bizonyítani nem tudjátok.

Most tudom mi fog jönni: "Jehova neve benne szerepel a héber és görög iratokan körülbelül 5000"-szer! ---> Csakhogy olyan, a héber iratokban a Tetragrammaton szerepel, ami nem egyenlő a Jehovával. Ezt a nevet hogy "Jehova" a 16. századig senki nem is ismerte, vagy mutass már legalább egy fecnit az ókorból és a középkorból, amikor a zsidók, vagy a keresztények "Jehovát" ejtettek! (Most biztos átnézed az Őrtorony magazinokat és nem találsz...)., Azért, mert a "Jehova" név a maszorétikus szöveg téves olvasatából keletkezett. (Erre te most a következőt mondod: "Ez hazugság") Tényleg? Akkor tanult meg a maszoréta szöveg helyes olvasatát. A zsidó tudósok az eredetileg punktálatlan szöveget pontozták, a Tetragrammaton mássalhangzói közé az "ADONÁJ" szó magánhangzóit punktálták, de azért, hogy amikor valaki odaér, akkor tudja, hogy azt kell ejteni. A teológusok azonban tévedésből összeolvasták a kettőt így keletkezett az értelmetlen JaHoVaH (magyarosan "Jehova"). Ezután tovább érvelsz: (Az ókorban a "nagy hitehagyás" következtében kivették a görög iratokból Isten nevét). Erre pedig a következő választ adom neked: A "nagy hitehagyás" csak Jehova Tanúi fejében létezik, ugyanis semmilyen pogány és keresztény dokumentum nincs erről, pedig a rómaiak azért igencsak szépen jegyzeteltek. Egy ilyen döntés egyébként is egy egyetemes zsinat öszülését érintette volna. Továbbá a fennmaradt 5700 görög újszövetségi másolat, nem beszélve a tekintélyes ókori fordításokról is arról tanúskodnak, hogy nem volt benne. Helyette "Küriosz", illetve "Theosz" van, amit ti szépen kicseréltek a Jehovára. Ha nem hiszel nekem, olvasd el a görög szöveget. Arról nem is beszélve, hogy az ókori keresztények tisztességesek voltak, milliók haltak márírhalált Krisztusért. Bizonyára ismeretlen előtted az az Ókeresztény dokumentum amely Szent Polikárp mártírhalálát részletezi, hogy Isten látomást adott neki, és a fájdalmat is elvette től. Ezzel szemben ti rágalmazzátok ezeket a becsületes embereket.

Nos, nem én vagyok a nagyképű, meg a gúnyos. Inkább az Őrtorony szervezet az, aki irányít titeket, mert én többet nem mondok annál, amit a történelem visszaigazol. Te ellenben nem tudod semmivel sem bizonyítani azt, amiket állítasz, csak avval, hogy bízol a szervezetedben, aki elhitette veled, hogy az örök élet elnyeréséhez a szervezetedhez kell tartozni, kikiálltva magatokat ezzel "egyedül üdvözítő egyháznak".

"A másik pedig egy 10-11-12 éves gyerek még nem tudja felfogni ezeket a vallási nézeteket ..."

Erre a legtöbb esetben rácáfolnák, mert egy 10 éves gyermek már kiválóan felfogja, megérti és ÉRZI, hogy mi értékesebb számára. Persze ez nevelés kérdése. Ezt tiltással nem lehet elérni, mert ha egyszerűen elvonunk valamit a gyerektől, akkor a kis szíve üres marad, és sóvárogni fog utána, lehet az bármi, még káros dolog is. Ki kell tölteni más, ezektől értékesebb dolgokkal, ezekről beszéltem feljebb. Kérlek olvasd el figyelmesen, tényleg őszintén elgondolkozva a mondottakon, mert most is ezzel folytatod:

"... ő templomba jár, hittanra meg ilyesmire, mivel a mi családunkban ez a szokás."

Csak csupán "szokásból" külditek hittanra szegényt, nem azért mert meg vagytok győződve, hogy ez fontos és értékes dolog! És persze azzal gondolom tisztában vagytok, hogy ez mennyire általános manapság. Milyen üzenet ez a gyermekeknek? Csodálkozunk, ha amikor felnő, abszolút nem fogja értékelni a szellemi dolgokat? A szülők elküldik hittanra a gyermeküket, mert ez a hagyomány, ez a szokás a családban, vagyis ahogy írtam, ez a társadalmi elvárás, "nehogy kilógjunk má a sorból" ... Ők maguk rendszerint nem gyakorolják, amit elvárnak a családjuktól, de a szokás, ugye?! Tragikus.

"Ha a ti hitetek emberséges és családcentrikus lenne, nem lenne a nagy többség ellenetek."

Nem vagy hívő, nem csoda hát, hogy ellentmondasz a bibliai példának. Az első századi keresztények is a világ szemében gyűlöletesek voltak, akiket kívülről nem értettek meg, pedig ők is ésszerűen éltek és az isteni igazságot racionálisan meg is tudták indokolni. De a felületes ember mindig jobban értett a vádaskodásokhoz és az ítélkezésekhez. Ez van.

"Vér átömlesztést sem kaphattok, hát ne is haragudj, de ha anyámnak szüksége lenne vérre, ti biztos nem állhatnátok a vallásotokkal az utamba, hogy megkapja."

Látod? Vak dühödben azt sem tudod miről mondasz véleményt. Kérlek nézd meg ezt a rövid filmet arról, miszerint az utóbbi időben kiderült, hogy vértrafót elfogadók közül sokkal többen halnak meg, mint akik elutasítják. Egyébként már régóta sok nem Tanú is elutasítja azt és egyre többen teszik azt! A filmet sem a tanúk csinálták:

[link]

„Nem vagyunk megfosztva semmitől!”

Iskolai tanárok és mások megjegyzéseket tettek arra vonatkozóan, hogy Jehova Tanúi gyermekeit megfosztják valamitől, mivel nem engedik meg nekik, hogy csatlakozzanak a karácsony, a húsvét és a Halloween iskolai megünneplésének mulatságához. A következő néhány példa azon gyermekek megjegyzései közül származik, akik Jehova Tanúi, és levélben fejezték ki, hogy ők saját maguk miért utasítják el, hogy valamilyen formában is részt vegyenek ezen ünnepnapok megtartásában.

(Az eredeti 1993 nov. 22-es Ébredjetek!-ben személyes fényképek voltak a vélemények mellett)

„HABÁR kifejtettem már az osztálytársaimnak, hogy én miért nem ünnepelem ezeket a dolgokat, ők mégis azt érzik, hogy engem a szüleim megfosztanak valamitől. Ez azonban nem így van! Tudjátok, az osztálytársaimnak mindig várniuk kell a karácsonyukig vagy valamilyen más ünnepig, hogy ajándékot kapjanak, míg én egész évben kapok dolgokat és programokra járok. Tudom, hogy engem nemcsak a családom szeret, hanem a gyülekezet és Jehova is, és ez különlegesebb számomra, mint bármilyen ünnep” (Becky, 13 éves).

„Tudom, hogy az ünnepek közül mindegyiknek rossz háttere van. Jézus nem karácsonykor született. A családomnak nem kell tennie semmit, hogy pótolja ezeket az ünnepeket. A családom mindig itt van számomra, amikor csak szükségem van rájuk. Ez nekem többet ér, mint bármilyen ajándék, amit valaha is adni tudnának” (Josh, 15 éves).

„Karácsony. Nem fosztanak meg semmitől, mivel ez igazából úgysem keresztény ünnep. Sokkal jobban szeretem, ha tudom, hogy a szüleim adnak ajándékot nekem, nem pedig valamilyen misztikus Télapó-figura. Húsvét. A húsvéttal valóban nehéz a helyzet, mert az emberek azt mondják, hogy ez »Jézus és a feltámadás« miatt van, vagy hogy éppen csak »tojásokat megyünk keresni«. De egyáltalán mi köze a tojásoknak Jézushoz? Még ennek az ünnepnek a neve is [angolul: Easter] egy ősi istennő nevéből származik. Halloween. A Halloween alapgondolatát egyáltalán nem találom vonzónak. Kísértetek és boszorkányok, PFUJ!” (Katie, 10 éves).

„Mint fiatal sosem éreztem keserűséget a világi ünnepek megtartásának elhagyása miatt. Szüleim sosem mondták nekem azt, hogy »nem teheted ezt vagy azt, mert Jehova egyik Tanúja vagy«, ellenben megismertették velem a Bibliát és Jehova ezen ünnepekre vonatkozó nézőpontját. Ami az ajándékokat illeti, az ajándékozás nálunk egész évre kiterjed” (Ryan, 17 éves).

„Minden ünnep valami hamisat ünnepel és hamis dolgokra összpontosít. A legtöbb gyerek, akit ismerek, az édesség vagy az ajándék miatt tartja meg az ünnepeket. Nekem van valami, ami jobb, mint az ünnepek: ez Jehova Tanúi csodálatos szervezete. Ahelyett, hogy egy napig tartana, mint egy ünnep, Jehova Isten Szavának van egy boldog üzenete, amely örökké tart” (Brooke, 14 éves).

„Az okok, amiért nekem nem hiányoznak az ünnepek: 1. A Biblia azt mondja, hogy azok rossz dolgok. 2. Nem törődöm velük. 3. Anyu és apu szokott nekem ajándékokat adni” (Brandi, 6 éves).

„Nem érzem, hogy megfosztanának valamitől is. Nem törődök vele. Kapok ajándékokat, játékokat játszunk és programokra járunk. Rengeteg dolgot kapok anélkül, hogy ünnepeket kellene megtartanom. Tanú akarok maradni, bármi történjék is, semmi sem tarthat vissza ettől” (Brianne, 9 éves).

„Ötödik osztályba fogok menni, és nem vagyok szomorú, amikor meg kell vallani, hogy Jehova egyik Tanúja vagyok. Egyszer egy fiú azt mondta nekem, hogy biztosan rosszul érzem magam azért, mert semmilyen ajándékot sem kapok karácsonykor. Én azonban azt mondtam neki, hogy egész évben kapok ajándékot. Mire megjegyezte, hogy szerencsés vagyok. Úgy gondolom, nincs senki Jehova Tanúi között, aki sajnálná azt, hogy Jehova egyik Tanúja” (Jeff, 10 éves).

„Húgom és én megünnepeltük szüleink házassági évfordulóját, a mi saját családi ünnepünket. Sokkal nagyobb örömet szerzett az, amikor megterveztük az ajándékokat, az ünnepi kártyákat, a dolgokat, és segítettünk szüleinknek olyasmit kitalálni, amivel meglepik egymást, mint azok az ajándékok, amelyeket valaha is kaptam másoktól. Adni jobb, mint kapni” (Rachel, 16 éves).

„Amikor fiatalabb voltam, néhány ünnep nehéz volt számomra. Később azonban rájöttem, hogy az ünnepek kapzsiságot, vitákat és szomorúságot eredményezhetnek. Amikor meg vannak határozva az alkalmak az ajándékozásra, soha nem okoz neked meglepetést az ajándék. Jobban szeretek különleges ajándékokat kapni az év bármelyik időpontjában. Ünnepelni vagy nem ünnepelni éppen csak egy kis része egy sokkal nagyobb döntésnek: vajon átadod magad Jehova szolgálatára, vagy nem. Amikor így gondolkozom el ezen, a helyes választás világos előttem” (Ben, 13 éves).

„Amikor kicsi voltam, volt idő, hogy úgy éreztem, lemaradok valamiről, később azonban nevettem, amikor arra gondoltam, hogyan illenek össze a tojások, Jézus és a húsvéti nyuszi. Amikor idősebb lettem, és szüleim kifejtették nekem, honnan erednek mindezek a szimbólumok, úgy találtam, hogy ez visszataszító. Fáj, ha arra gondolok, miként érezhet Jehova és Jézus, hogy ilyen pogány eszmékkel hozzák őket kapcsolatba” (Alexa, 18 éves).

„A karácsonyi ünnepek alatt iskolában lenni nagyon nyomasztó lehet, és arra késztethet, hogy kirekesztve érezd magad. Később megértettem, hogy a karácsony megünneplése nem képes megoldani a problémáidat, nem képes összehozni a családodat és nem képes boldoggá tenni. Csak a Biblia alapelvei szerinti élet az, amely képes ezt megvalósítani” (Joe, 15 éves).

„Karácsony vagy más ünnep helyett nálunk a Nagy Játékok Napja van. Pénzt kapunk ajándékba, hogy bármit vegyünk rajta, amit szeretnénk. Egy évvel ezelőtt tartottam egy előadást az osztályomnak a vallásomról. A világ ösvényének követése helyett a saját ösvényemen török előre: összejövetelekre járok, kimegyek a szántóföldi szolgálatba, és az imát életem részévé teszem. A következő nagygyűlésen alá fogok merítkezni” (George, 11 éves).

„Szeretek ajándékot kapni, és végig az egész év folyamán meg is kapom azokat. Nem nagyon hiányzik, amikor ünnepi rendezvényekre kerül a sor. Megörvendeztetem Jehovát, amikor kiállok az igazság mellett. Mulatságos látni néhány osztálytársamat, akik nem keresztények, akik hinduk, zsidók és így tovább, hogy megünneplik a karácsonyt, ajándékot kapnak, mégsem tudják, miért is van tulajdonképpen az ünnep” (Julia, 12 éves).

„Amikor kihagytam az ünnepeket az iskolában, nem sajnálkoztam. A gyerekek rengeteg hátborzongató dolgot csinálnak, például beöltöznek a Halloweenkor. Ez egyáltalán nem hiányzik nekem. Beszélek nekik arról, hogy szüleim egész éven át vesznek nekem dolgokat. Ők mesélnek nekem a saját vallásukról, hogy milyen unalmas az, én viszont azokról az összejövetelekről beszélek, amelyeket olykor a parkban tartunk meg, és erre néha irigykednek. Én azonban nem irigykedem rájuk. Összefoglalva azt mondhatom, hogy csak olyanokkal barátkozz, akik tisztelik a hitedet és soha se engedd meg egy tanulónak vagy egy tanárnak azt, hogy olyasmire kényszerítsen, ami szembehelyezkedik Jehova akaratával” (Justin, 12 éves).

„Megfosztanak-e valamitől? Nem, mivel nekünk más programjaink vannak, és amikor az emberek a karácsonyt ünneplik, a gyerekek főleg a Télapóra gondolnak, vagy húsvétkor a húsvéti nyuszira, én azonban tudom, hogy ezek pogány vallásokból erednek. Szeretem a szántóföldi szolgálatot, mert az segít, hogy az igazságra irányítsam a figyelmemet” (Sharon, 8 éves).

„Őszintén mondhatom, hogy soha nem éreztem magam kényelmetlenül amiatt, hogy Jehova egyik Tanúja vagyok. Családom és én rengeteget mókázunk. Amikor rendezvények vannak az iskolában, anyu elvisz valahova egy ebédre. Szüleim finomságokat hoznak be az iskolába minden különleges ok nélkül, így minden gyerek tudja, hogy mi szoktunk mókázni. Nagyon közel állok szüleimhez, és mikor a gyerekek megkérdezik, miért nem tartom meg az ünnepeket, azt mondom nekik, hogy én minden napot megünnepelek. Hogyan is érezhetné bármelyik Tanú kirekesztettnek magát?” (Megan, 13 éves).

„Halloween. A gyerekek ördögöknek, képregény-szereplőknek öltöznek fel — miért? Kóborolnak az utcákon, miközben egyik háztól a másikig mennek, hogy egy csomó édességet kapjanak. Vagy tojásokat hajigálnak a házakra, vécépapírt kötnek fel mindenütt a fákra, és az a legrosszabb az egészben, hogy a legtöbb szülő együttműködik velük” (Zachary, 10 éves).

„Nekem nem kell várnom egy különleges napra, hogy ajándékokat kapjak. Anyu és apu mindig rengeteg játékkal halmoz el engem. A Halloween a halott szellemek imádata. Ez nem helyes. Az egyetlen Isten, akit imádnunk kell, Jehova” (Nicholas, 6 éves).

Ahogy látom kérdező, átsiklottál a 34-es válaszomban feltett kérdéseimen! Ezúttal is várom a bővebb felvilágosítást a vádaskodásaiddal kapcsolatban. Újabb SZEMÉLYESKEDŐ témát találtál magadnak, amivel eteted a hozzád hasonlóakat. Ez a kis sztori tőled megint erős kétségeket ébreszt, de tudod mit? Elhiszem, már hihetőbben hangzik. Ha igaz a történet, a testvérnő hibázott. Igazat mondott, de azt a szülői tekintély vesztést, melyet majd később e mese miatt elszenvednél a gyereked szemében, meghagyhatták volna neked.

Megmutatom egy megtörtént példán, hogy miről beszélek. Ha nem is ismétlődik is meg minden egyes családnál, ahol a gyerek szembesül a szülő hazugságaival, de mindenképpen súlyos és maradandó tekintélyvesztést okoz, mely a gyermek szellemi igazságok iránti fogékonyságát nagyban befolyásolhatja:

A karácsonyi ajándékok és az igazság

Kérdezz meg egy kisgyermeket, honnan származik az ajándék, mit gondolsz, valószínűleg mit fog válaszolni rá? A New York Times-ban megjelent közvéleménykutatás szerint a három- és tízéves amerikai gyermekek 87 százaléka hisz a Télapóban. Sok szülő tovább táplálja bennük ezt a hitet azzal, hogy ilyeneket kérdez tőlük: „Mit szeretnél kapni az idén a Télapótól?” Nos, mi ennek a következménye?

Cynthia Keelernek a New York-i Daily News-ban megjelent tapasztalata jól szemlélteti ezt a helyzetet: „Anyu — kérdezte hétéves fiacskája, Britton —, csakugyan létezik a Télapó?”

Cynthia kitért a válasz elől, miként a legtöbb szülő teszi, ha ezzel a kérdéssel kerül szembe. „Te mit gondolsz?” — kérdezett vissza.

Britton azt felelte, hogy a barátai szerint nem létezik a Télapó, de ő ebben nem biztos. Majd sírva fakadt: „Pedig tudnom kell, anyu” — mondta könnyes szemmel.

„Ha nem sírt volna, valószínűleg nem mondtam volna meg — mondta Cynthia. — De ez most élet-halál kérdése volt számára. Egyszerüen tudnia kellett az igazságot, ezért megmondtam neki, nem létezik igazi Télapó!”

A Daily News ezután így folytatja: „Britton Keeler még mindig könnyekkel a szemében, édesanyjának szegezte azt a vádaskodó kérdést, amelytől minden szülő fél, amikor vége a komédiázásnak és a Télapóról lehull az álarc: ’Miért hazudtál?’ ”

A szülői félrevezetés következményei gyakran romboló hatásúak, amint Bruce Roscoe, a Központi Michigan Egyetem (USA) családi kérdésekkel foglalkozó professzora, kijelentette: „A gyermek rájön, hogy édesanyja hazudott, és a többi gyermeknek volt igaza. Emiatt — magyarázza Roscoe professzor — a gyermek gyakran egyéb dolgokat is megkérdőjelez, amit a szülei mondanak neki”.

Fred Koenig, a New Orleans-i (USA, Louisiana állam) Tulane Egyetem társadalompszichológus professzora, ezt hangsúlyozta: „Amikor erre rájönnek, a szülők szavahihetősége valódi csapást szenved. — Hozzáfűzte még — Ez a tény sok más dolgot is megkérdőjelez majd.” A gyermek azt gondolhatja, hogy „talán az egész vallás is csak porhintés”.

Természetesen nincs értelme tovább táplálni a gyermekekben egy hazugságot, mondván, hogy bizonyos misztikus személy hozza nekik az ajándékokat. De nem hoztak-e ajándékokat a kis Jézusnak is a születésnapján? Vajon helyeselné-e ma Jézus a karácsonyi ajándékozást?