Fel lehet nevelni 1-2 gyereket 44 m2-en?

Ez a gyerek egy hülye.

5-10 évre előregondolkodik totál illogikátlan.

Nem a félszoba kell először hanem a gyerek, sőt nem is a gyerek hanem a társ, a kapcsolat, aztán a gyerek.

Egy otthon nem a m2-től függ hanem hogy szeretsz e ott lakni. Ha utálsz mert szar a környék akkor hiába 200 m2-es....

Szerintem ha valamiben, hát akkor a pár két felének életstílusában marha korai véleményt nyilvánítani. 2 éve tart a vírus, én a 2 év alatt két kezemen meg tudom számolni, hogy hány napot dolgoztam otthonról és a férjem is. Nem volt köztük átfedés, de nekem így is szenvedés volt. Otthon lenni nekem a pihenést jelenti, ezért az otthonom az otthonom. Már a második telefoncsörgés felidegesített, hogy engem miért zavarnak itthon, amikor rájöttem, hogy jaaaa, mert munkaidő van és elvileg dolgozom. Ez az intézmény nem nekem lett kitalálva, én belehülyülnék, ha állandóan otthon kéne lennem. A férjem is ilyen. Nyilván ha meghülyít a helyzet, akkor előbb-utóbb az ő jelenléte is meghülyítene... Ez abszolút független attól, hogy hány nm-en élünk, van-e udvar, stb. Hacsak nincs az embernek saját vállalkozása, általában nem úgy szokták kialakítani az otthonokat, hogy két dolgozó szoba legyen az otthonról HO-zó szülőknek, meg amúgy a két vinnyogó gyereket is tudják otthon kezelni munkaidőben, mert a korona miatt nincs ovi, suli... Ez azért egy közel sem normális élethelyzet. A kérdező lakásvásárlásnál tud saját magával tervezni, de a jövendőbeli párjával nem. Lehet neki sokkal nagyobb ingatlan lesz az elvárás, saját vállalkozással alap lesz neki, hogy kell otthonra dolgozó szoba, vagy éppen véletlenül sem teheti meg soha, hogy otthonról dolgozzon, függetlenül a "világvége" közeledtétől.

Nálunk a 47 nm-es lakások a társasházban két hálófülke, plusz amerikai konyhások. Van olyan, aki két gyereket nevel ekkora lakásban, élnek. Megszokás kérdése.

Én családi házban nőttem fel, ahhoz szoktam, hogy amikor kelek, egyedül készülök, már az is zavar, ha a férjem reggel velem kel és téblábol a fürdőben, amikor nekem is ott lenne dolgom. De azt fenntartom a családiház igénye mellett is, hogy nem lesz csak azért 2-3-4 fürdőszobánk, hogy ezt a problémát kiküszöböljük már a gyerekekkel kiegészülve. :D Szóval valamit valamiért. Ideiglenesen el lehet lenni 2 gyerekkel ekkora lakásban, de ahogy mondták is, leginkább úgy, hogy hazajártok oda és nem ott élitek az egész életeteket.

#40 Tegyük hozzá nem csak végletek vannak, mint a hitel nélküliség vagy élethosszig tartó hitel. Nyilván nem kell túlvállalni magát az embernek, de úgy sem lehet élni, hogy "mi lesz ha".

Egyszerűen 44 m2, 1,5 szoba az kicsi.

Még párral együtt lakva is határeset, 1-2 gyerekkel meg tényleg addig lakható relatív kényelmesen ameddig kicsik és elférnek egymás mellett.

De mondjuk két kiskamasznak, vagy két olyan gyereknek akik eltérő életszakaszukban vannak, rögtön kell a külön szoba. Össze lehet őket zárni egybe, de az nem lesz jó.

Ráadásul ha az egyik szoba fenn van tartva a gyerek(ek)nek, akkor a másik szobának egyszerre kell ellátni a szülői háló, étkező, közösségi tér és adott esetben a dolgozó/hobbi szoba feladatát is.

Nyilván lehet okosan élni, okosan teret rendezni, de van ami egyszerűen túl kicsi.

39 vagyok, pontozzatok le nyugodtan, de miről beszélünk?

Beszélünk ész érvekről és mérhető dolgokról, mint a lakás és abban való élet.

Amibe a kérdező meg bele keveri a "szerelem erejét" mint fiktív csodatényezőt.

Innentől meg értelmét veszíti az egész kérdés, mert írhat bárki bármit, majd a "szerelem ereje" mindent legyőz és bárki kritikával él, arra rá lehet húzni, hogy "nem hisz a szerelem erejében".

Vicc az egész.

47: Persze, nem kényelmes, de nem is állítja senki, hogy a kérdezőnek, amennyiben tényleg sikerül ide két gyermeket vállalnia, itt kell maradnia addig, amíg a gyerekek is lediplomáznak.

Én nem Budapesten nőttem fel, hanem a Balaton partján. Kicsi volt a lakásunk, de minden hétvégén kirándultunk. Nyaranta mentünk a tóhoz, ősztől tavaszig jártuk a környező hegyeket, vittük a kosarat, volt, hogy az erdőben piknikeltünk (akkor még lehetett tüzet rakni).

A szüleim pedagógusok, sosem volt sok pénzünk, nem titok, hogy ők évtizedekkel ezelőtt sem voltak túlfizetve. Akkor ekkora lakáshoz juthattunk nagyobb hitel nélkül. De normálisan éltünk négyen is. A szüleim a megtakarításukat a mi oktatásunkra és utazásra költötték. Nekik ez volt fontos. Én örülök ennek, mert nagyon jó gyerekkorunk volt. Nekem egyáltalán nem volt kényelmetlen, talán mert addig sosem éltem nagyobb lakásban, ők meg elfogadták a helyzetet.