Veteránok Magyarországon? "Élmények"?

A Rákosi-időkben nemcsak május elsején,hanem április 4.-én is felkellett vonulnia mindenkinek.

Elől a Vasutas fúvószenekar ment,utánuk az űttörők és a DISZ-esek. Majd a cégek,előre meghatározott sorrendben. A nagyobb üzemek teherautókkal,traktorokkal, persze feldíszítve. Minden társaság vitte a cég nevét tartalmazó táblát, nemzetiszín és vörös zászlót, a buzgóbbak Lenin,Sztálin ,Rákosi képét is. A szülőkkel természetesen ott voltak a kisgyerekeik is. Sőt nálunk a házak ablakába is kötelező volt kitenni a nemzeti és a vörös szalagot.

A menet végigvonult a városon a legszebb parkban felállított emelvényhez,ahol a Párt és a város vezetői várták a menetet. Ott a beszédek elhangzása után kulturműsor következett. Szavalatok,népitánc,énekkarok stb.

Oldalt bódék álltak. Lehetett venni virslit,sült kolbászt,gyerekeknek lufit, és volt italos sátor is: sör,bor és szódavíz,és a gyerekeknek a Bambi. Ezt kétdecis,csatos üvegben árulták narancs és citrom ízben.Valamilyen édes lötty volt,de hogy miből készült,azt nem lehetett tudni. A gyerekek viszont nagyon szerették.

Másnap a kertészeknek volt dolga a park rendbetételével.

A forradalom után már csak a május elsejei felvonulás maradt meg. Annak is később inkább majális jellege lett.

A Bankban mindkét alkalommal volt fizetésemelés,nov.7.-én pedig jutalom is. Természetesen nem mindenkinek,csak aki jól dolgozott ( a főnök szerint)

A Banknak volt egy un. nomenklaturája. Ebben meghatározták,hogy egyes beosztásokban mennyi a legkevesebb és a legmagasabb adható fizetés. 5 éves szolgálat után pedig volt kötelező béremelés.(Általában 50-100.-ft-tal emelkedett a bér)

Az érdekesség az volt,hogy külön nomenklatura volt a vidéki fiókoknak,és a budapestieknek. A pestiek ugyanabban a beosztásban 50-%-al többet kaptak.

Igaz,hogy még hosszú évekig Pesten a villany,gáz,vízdíj is jóval olcsóbb volt,mint vidéken. Mi már régen fizettünk szemétdíjat,amikor Pesten bevezették. Nem is értettük vidéken,hogy miért háborognak rajta?

1956 áprilisában mentem férjhez. Férjem akkor még mozdonyfűtő volt. Akkor még csak gőzmozdonyok voltak. Teherfordában járt (személyiben csak nagyon ritkán). Egy-egy alkalommal legalább 24,de volt,hogy 48 órát is odavolt. Ilyenkor csak kenyeret meg szalonnát,kolbászt tudott vinni magával. Ha szerencséjük volt,és olyan állomáson vesztegelt a szerevény,ahol volt resti,akkor tudott ott ebédelni.

Még évekig minden nagyobb állomáson voltak restik,ahol étkezni is lehetett. A vasutasok és a családtagjaik 50 %-os kedvezményt kaptak az ételekből. Fiatalasszonyként én is sokszor utaztam fel Pestre bevásárolni. Kaptam 6 szabadjegyet,és 12 személyzeti jegyet,amivel alig kellett

utiköltséget fizetnem. Ha ez is elfogyott,akkor is lehetett kedvezményes jegyet venni. Akkoriban gyorsvonattal,személyzeti jegyért 3,50 Ft-ot fizettem! Ilyenkor én is a Keleti vagy a Nyugati éttermében ettem. Az italra elvileg nem járt kedvezmény. De ha az ember a rendeléskor adott a pincérnek borravalót,az italt is kedvezményesen számolta.

Az 1956-os év bővelkedett katasztrófákban. Január közepén egy reggel arra ébredtem,hogy mozog alattam az ágy,és a képek a falon. Nagyon rövid ideig tartott,és a rádióban hallottuk,hogy Dunaharasztin nagy földrengés volt. Sok ház dőlt össze vagy rongálódott meg.

A rádióban reggelenként zene és rövid hírek voltak folyamatosan,és 5-10 percenként bemondták a pontos időt is. Hosszabb hírek pedig őránként voltak. Mindig bekapcsoltam,mert így tudtam,hogy mennyi időm van még a munkába indulásig. (5 percre laktunk a Banktól)

Ebben az évben nagy téli árvíz volt a Dunán. Bajánál egészen a Sugovicáig ( a város központjáig) öntött ki a Duna.

A védekezéshez nemcsak a honvédséget vezényelték ki,hanem a környező városok-falvak lakóit is. A férfi kollégáink többsége is 4-5 napig ott volt a gátakon. Helyettük itthon a nőknek kellett dolgozni.

Majd októberben Pesten kitört a forradalom.

De erről majd holnap.

Remélem,ma nem lesz vihar! Tegnap különösen csunya volt,széllel,jégesővel, áramszünettel,egész éjjel.

56 nyarán terhes lettem, az első 3 hónapban semmi nem maradt meg bennem,még a víztől is epét hánytam. Szerencsémre a mi körzeti orvosunk szabadságon volt (szegény minden,volt csak jó orvos nem),így a helyettese kezelt. Ő a férjemet gyerekkorától ismerte. Minden reggel,vasárnap kivételével kaptam egy injekciót két hónapon keresztül,de így is alig bírtam valami megenni. Lefogytam 10 kilót a két hónap alatt. Elég rossz volt így dolgozni,de nem irtak ki táppénzre. Aug.20.-ra a férjem kapott egy kétszemélyes,két hetes beutalót a balatonlellei SZOT- üdülőbe. Nekem nem volt szabadságom,így az öccsével mentek el.Ebben az időben már a balatonparti villákat ,és a hegyvidékeken is sokat átalakítottak szakszervezeti üdülőkké,vagy gyermeküdülőkké. A beutaló ingyenes volt,teljes ellátással. (Ez egyébként egészen a rendszerváltásig így volt). Akkor még költőpénz sem kellett sok,mert nem voltak a Balatonnál olyan horribilis árak,mint most.

Aug.20 péntekre esett,és én reggel elutaztam Lellére. A sógorom kapott egy pótágyat erre a két napra egy másik szobában,mi pedig a párom szobájában voltunk.Ebédelni egy közeli kifőzdébe mentem. Egy családi ház volt,az "étteremben" és a teraszon is 3-4 asztallal. Olcsón,igazi vasárnapi húslevest és töltöttkáposztát kaptam. Igaz,hogy utána a közeli parkban nagy levegőket vettem,de megúsztam rosszullét nélkül.

Akkor még kevés nagy étterem volt Lellén. Sok volt a kis magán-kifőzde,és a KÖJÁl sem volt olyan szigorú,mint most.

Ettől kezdve elmúltak a rosszulléteim. Dolgoztunk rendben,míg eljött ok.t 23-a. A párom szolgálatban volt,és este nem hallgattam rádiót. Másnap reggel hiába vártam a pontosidőt és a híreket. Helyette idegesítő zenét sugároztak. A Bankba mi a hátsó ajtón játunk be,melyhez külön kulcsunk volt. Amikor beakartam menni,az ajtóban egy rendőr és egy katona nem akart beengedni. Odaadtam a Bank-igazolványomat,és ezután bemehettem. Azt hittem,hogy betörtek és ezért a nagy elővigyázat. Bennt hallottam a kollegáktól,hogy Pesten kitört a forradalom!

Nagyon kevés volt az információnk a dolgokról,mert a rádió sem nagyon mondott semmit. Az ügyfelektől lehetett hallani ezt-azt. Este nagy tömeg jött össze a bank előtti téren.Ez a tér tulajdonképpen a Városháza előtti tér is volt. Ezen a téren volt a szovjet emlékmű. Az emberk ezt akarták ledönteni. Az akkor tanácselnök egy rendes,művelt ember volt. Lebeszélte az embereket a szobor ledöntéséről.

Elmondta,hogy alatta halottak vannak,és ez a halottak sírköve,és nem hiszi,hogy bárkinek ezzel lenne baja. A vöröscsillagot pedig leveteti a tűzoltókkal. Ezt meg is tette és a tömeg szétoszlott. Igaz,más alkalommal mégis ledöntötték a szobrot.

A vasút és így a postai is nehezen működött. (Akkor még a leveleket,csomagokat vasúton továbbitották az ország különböző városaiba). Ezért elég kevés volt a munkánk. A nap nagy részét beszélgetéssel töltöttük. Közben Pesten a gyárakban megalakultak a munkástanácsok és ők vették át a gyárak vezetését. Egyik nap sztrájkot hirdettek a munkástanácsok. A kollegák javaslatára az ajtóra kitettünk egy cédulát,hogy mi is csatlakozunk a sztrájkhoz,ezért egy napra zárva tartunk. A forradalom leverése után a főnökasszonyunk megmagyarázta a Párbizottságon,hogy technikai szünetet tartottunk csak. Igaz,hogy a Járási Párttitkár a testvérbátyja volt).Ő nem régen költözött be Halasra Jáoshalmáról a bank feletti lakásba. Eléggé félt,hogy mi lesz velük,ha harcokra kerülne a sor,mert egyetlen utcát sem ismer,hogy merre menekülhetne. Azért is félt,mert az egyik lakó egy őrnagy volt,és a padlásra egy gépfegyvert vitetett fel.

Egyik este a férjem szintén szolgálatban volt,és a kapuban vártam,hogy mikor jön? A központtól 5 percre laktunk,és egyszer fegyverropogást hallottam .A járókelők mondták,hogy megint nagy tömeg volt a téren,és valaki a tömegbe lőtt. Egy nő és egy férfi meghalt. A mai napig sem tisztázódott,hogy ki lőtt.

A város ekkor még mezőgazdasági város volt. A háború előtt jelentős volt a Kisgazda Párt szerepe. Napokon belül újraszerveződött a többi,háború előtti párt is.

Egy estére a város főterére nagy-gyűlést hirdettek. A téren annyian voltak,hogy alig lehetett mozogni. A szónokok a Városháza erkélyéről beszéltek a tömeghez.

Az egyik szónok Nagy-Szeder István volt (építész-mérnök,többek között ő készítette a város térképeit is. Ekkor már nem dolgozott a városnál,lévén osztály- idegen).A másik szónok pedig Ván Benjámin tiszteletes,a református parókia vezetője.

Többek között tájékoztatták a lakosságot,hogy november egyik első napján (a pontos dátumra nem emlékszem), szabad választást tartanak. Mindenki a személyi igazolványával mehet szavazni a kijelölt körzetekbe.

A szavazóhelyiségekben minden párt képviselője jelen volt. Kaptunk egy cédulát,a pártok nevével. Ellenőrizték az igazolványunkat. Az első lapra ráírták a dátumot,igazolva,hogy szavaztunk,és a fülkében mindenki leadhatta a szavazatát. A Kisgazda Párt lett a győztes.

Tudomásom szerint sehol máshol nem volt választás.

Ha elgondolom,hogy milyen egyszerű volt az egész,és alig került pénzbe,nem volt előtte milliókba kerülő kampány,ígéretek stb. akkor ma is így kellene rendezni a választásokat. Ne ígérgessenek,hanem mindenki valóban a saját meggyőződése szerint szavazzon. Ez ma már csak álom lehet.

Vidéken nem voltak komoly hacok,csak szórványosak. Kecskeméten volt nagyobb fegyveres harc,ott volt egy Kék-Ávós laktanya. De a megyében máshol is voltak szórványos lövöldözések. Közeledett a bérfizetések napja,és a bank pénzkészlete nagyon kifogyott. Postán nem diszponáltak a rossz közlekedés miatt. Tartaléktár Kecskeméten és Baján volt. Egy katonai dzsippel ment két kolléga Bajár. Egy ren dőr,egy katona és egy szovjet katona kísérte őket. Senki nem ment haza,amíg késő este meg nem érkeztek. Valahol útközben lőttek rájuk,de nem volt vészes és a kísérőknek sem kellett fegyvert használniuk.

Az öcsém Pesten tanult már ekkor a Műegyetemen. Itthon eléégé izgultunk miatta,mert nem tudtunk róla semmit. Ő nem vett részt a harcokban. Valamikor november elején tudott hazaindulni egy másik halasi lánnyal,és egy sráccal,aki a Kilián-laktanyában volt sorkatona. (A srác élete végéig nem heverte ki az átélteket) Részben vonattal,de többnyire gyalog 3 nap alatt értek haza Budapestről. (Vonattal akkor 3,5 órás út volt) Találkoztak ugyan katonai járművekkel,de arra nem mertek felülni. Aludni az állomások várótermeiben aludtak. Kaját pedig a boltokban tudtak venni. Tisztálkodni természetesen nem volt módjuk.

Pesten a munkástanácsok megszavazták a 13. havi fizetést. A bank főnöksége is folyósította számunkra. Igaz,hogy a forradalom leverése után 6 hónap alatt le is vonták tőlünk!

Megpróbálok a kérdéseidre válaszolni,legalábbis ahogy én látom:

A Rákosi-korszak totális diktatúra volt,csak nagyon kevesen voltak,akik valóban hittek a kommunista eszmékben.

A forradalmat az egyetemisták robbantották ki,hogy miért okt,23,.án,azt nem tudom. Már márc.15.-én is tüntettek a Battthyányi-mécsesnél,de akkor szétverték őket.

Ezeknek az egyetemistáknak többsége munkás-paraszt fiatal volt,akik a Horthy-rendszerben soha nem járhattak volna egyetemre,mégis elégedetlenek voltak a rendszerrel.

A forradalom vezetői között voltak felnőttek,értelmiségiek is,sőt arisztokraták is. Valószínűleg a háttérből ők irányították az eseményeket,befolyásolták a fiatalokat. Ezért kezdték a forradalmat.

A fiatalság mindig forró fejű és könnyű őket befolyásolni. Gondolj pl. napjainkban a Jobbikra! Morvai egyetemi tanár,aki ott is hirdeti az ostobaságait. A diákok egy része pedig vevő rá.

Akkoriban is így lehetett.

A diákokhoz csatlakoztak a pesti munkások,értelmiségiek,és nagyon sok kalandot kereső és élvező gyerek is. (Aki aligha értette,hogy miért is harcol) Láttam pár éve egy riportot, a ma nemzeti hősnek tartott Winkler Máriával! Nem volt még 17 éves,amikor egy aszzony barátnőjével a Rádió ostromához mentek. Ott fegyvert szereztek,és adtak egy 16 éves fiúnak is.

Harcoltak,és lőttek az ellenségre,elmondása szerint.(Őt később csak bebörtönözték,mert még kiskorú volt, a barátnőjét viszont kivégezték).

A Pesten történtekről az öcsémtől,pesti rokonoktól,ismerősöktől hallottam. Nem a hivatalos verziók,hanem az ő elmondásuk alapján alakítottam ki a véleményemet.

A sok fiatalnak életében nem volt a kezében fegyver addig. Vajon hogyan tudtak bánni mindenféle kiképzés nélkül a gépfegyverekkel? Hogyan tudtak célozni? Hogyan tudták,hogy ahonnan lőnek feléjük,ott valóban ellenség van? Hányszor lőhetett le forradalmár forradalmárt? A Kilián-laktanyánál egyértelmű volt a helyzet. Kint a forradalmárok,bent a Kék-ÁVÓ-sok. De ha egy ablakból lőttek,ki tudhatta,hogy kik lőnek és kire lőnek vissza? A két tábor nem nyilt terepen egymással szemben állt!

Ezzel a kérdéssel senki nem foglalkozott. Mindenki forradalmár volt,akinek fegyver volt a kezében.

Amikor a tömeg lázong,mindig vannak közöttük agresszív,fékezhetetlen emberek. Valóban előfordult,hogy egy katonatisztet,vagy valakit,akit a tömegből valaki kommunistáknak nevezett, felakasztották. De nem lehet azt mondani,hogy a forradalmárok mind ilyenek voltak.

Nem tüntetők voltak,mert a tüntetések fegyver nélkül zajlanak,a forradalmak pedig fegyverrel.

Hogy hősök voltak-e? Azt hiszem,hogy a többségük igen.

Harcoltak egy elviselhetetlen elnyomás ellen,és az ország függetlenségéért, a szovjet befolyás megszüntetéséért.

Azt viszont nem tudom,hogy hogyan képzelték el a jövőt?

Göncz Árpádnak biztosan volt elképzelése,de a diákoknak és a munkásoknak aligha.

Sokszor gondolkodtam azon,hogy mi lett volna,ha győz a forradalom? (Bár ez kissé értelmetlen dolog).

A régi urak visszajöttek volna (volt,aki már a forradalom alatt hazajött). Visszavették volna a gyáraikat,uradalmaikat stb. A munkások-parasztok vajon beletörődtek volna-e,hogy újra nincstelen,kizsákmányolt koldusok legyenek? Az egyetemisták visszamentek volna-e a kapanyélhez? Nem hiszem. Bármilyen rossz is volt a Rákosi rezsim,de ők kiszabadultak a nyomorból. Azt a életet nem kívánták volna vissza. Milyen más társadalmi berendezkedés lehetett volna vajon? Egy újabb forradalom?

Hogy megérte-e? Az ország többségének igen. Utána egy sokkal élhetőbb rendszer következett! De erről majd később.

A forradalom kétféle megítélése:

Mostanában nagy felháborodást váltott ki Biszku Béla kijelentése,hogy ellenforradalom volt,és jogosak voltak utána a megtorlások. (A Kádár-rendszerben ellenforradalomról beszéltek-írtak,és így is értékelték a történteket,és a forradalmárokat csőcseléknek nevezték)

Soha nem értettem,hogy valójában mi is a két megnevezés között a különbség!

Akik harcoltak,azok szempontjából forradalom volt,mert megakartak dönteni egy rossz rendszert.

Akik viszont hatalmon voltak, azok szemében ellenforradalom,mert megakarták dönteni a szerintük jó rendszert. A végcél a forradalom és ellenforradalom esetében is azonos: egy rendszer megdöntése.

Nézőpont kérdése az egész.

Biszkut nem védem,mert felelős a forradalom után történtekért. De ha azt nézem,ő legalább nem tagadja a multját,nem forgatott köpönyeget,mint pl. Pozsgai vagy Schmitt Pál. Hitt abban,amit csinált,mégha az a többség szemében bűn is volt!

Kádárnak szemére vetik,hogy behívta az oroszokat. Ez igaz,de ha ő nem,akkor lett volna valaki más. Nem védem,de szovjet utasításra tette. Az egész csak porhintés volt a külföld felé az oroszok részéről. Így azt mondhatták,hogy azért jöttek be,mert a magyar kormány hívta őket. Szebben hangzott,mintha hívás nélkül jöttek volna be. Mindenki tudta,hogy nem tűrték volna el,hogy az ország függetlenítse magát az uralmuk alól. Kádárnak csak a statiszta szerep jutott.

Amikor már látszott,hogy a forradalom elbukik,megnyíltak a határok. Előszőr Ausztria felé,majd a jugó határon is és kb. 3 millióan hagyták el az országot. A legtöbben kalandvágyból,a jobb élet és a meggazdagodás reményében,de voltak közöttük a börtönökből kiszabadult bűnözők,és olyanok,akik féltek a várható felelősségre vonástól,és sok arisztokrata, gyártulajdonos,stb. A legtöbbjük Amerikába került,és ott telepedett le. Sokuk azóta sem járt Magyarországon. Egyrészük idealizálta a forradalmat,és leragadt azokban az időkben. Nem vettek és vesznek tudomást arról,ami azóta az országban történt.

Ezt a szemléletet adják tovább a gyerekeiknek is. Ezért tudnak az amerikaik ilyen sokat a forradalomról. Sőt, a választások előtt vita volt itt a GY-ken a kettős állampolgárságról. Helyesebben arról,hogy szavazhassanak-e a külföldön élő magyarok is. Egy amerikában élő,56-ban kiment válaszoló szerint igen. Ő jogosnak érezné,hogy szavazzon,mert a médiából tájékozódik az itthoni dolgokról,és olyan pártra akar szavazni,amelyik szerinte az országnak jó.

Ezt én nevetségesnek és nagyon rossznak is tartanám. Még az itthon élők többsége sem szavaz egyik pártra sem,mert nem bízik egyikben sem. Hogyan tudja egy messze élő ember eldönteni,hogy melyik párt propagandája az igaz! Én sem szavazhatok arra pl. hogy ki legyen Budapest polgármestere! Pedig sokat hallok,olvasok a médiában a pesti életről, a jelenlegi és jövendő polgármesterekről.

Ha még lenne is jogom hozzá,akkor sem mernék szavazni,mert nem élek Budapesten. A médiának pedig nem lehet hinni.Remélem,hogy sikerült valamennyire válaszolnom a kérdéseidre,

A forradalom utáni időkről és a Kádár-rendszerről a következőben. Legalábbis,ha még nem unod az írásomat.

Kádárról a rendszerváltás után sokan írtak,és csak negatív dolgokat. Egyedül Moldova György ír róla reálisan. Igaz,hogy ő a Kádár-rendszerben is elismert író volt,pedig a regényeiben elég kíméletlenül írt a rendszer visszásságairól. De azok igazak voltak.

Nem azzal van bajom,hogy negatív dolgokat írnak róla,hanem az írókkal. Azt értem,ha Melocco Miklós elítélően vélekedik,annak ellenére,hogy sikeres és elismert szobrász volt már abban az időben is. De érthető,hogy nem tudja elfelejteni azt,hogy az apját kivégezték,mert forradalmár volt.

Az írók többsége viszont még nem is élt abban az időben, vagy még gyerek volt a rendszerváltáskor. Személyes tapasztalat nélkül pedig nem lehet egy korszakot vagy embert reálisan megítélni.(Még akkor is sztubjektív a vélemény) A történészek sem képesek erre. Egyrészt csak abból az anyagból dolgozhatnak,amihez hozzáférnek,ez pedig elég kevés. Mégha minden dokumentumhoz hozzáférnének is, az egész életük sem lenne elég mindnek a feldolgozására. Azonfelül befolyásolja őket a politikai,vallási stb beállítottságuk is.

Erre érdekes példa: egy alkalommal valaki ezen az oldalon azt kérdezte,hogyan éltünk a Kádár-korszakban? Többen válaszoltak neki. Volt,aki hozzátette,hogy a történészek nem mindig az igazat írják. Egy történész is volt a válaszolók között. Kissé felháborodva azt írta,hogy a történész egy adott kort kopmlexen néz,ezért nem az a fontos számára,hogy az emberek hogyan éltek,hanem a gazdasági,politikai háttér stb.

Ezzel én nem értek egyet. Nem emlékszem,hogy kinek a mondása,hogy a lét határozza meg a tudatot,de igaz. A társadalom hús-vér emberekből áll. Ők úgy ítélik meg azt a kort amelyben élnek,hogy milyenek az életkörülményeik. Hiába a legjobb gazdasági mutatók,a legszebb politikai szózatok,ha valakinek nincs munkája,éhezik a családjával, stb. Számára akkor ez a kor elviselhetetlen és rossz. Nem a többi ember sorsával törődik,hanem csak a sajátjával.

A Kádár-korszakról én a saját életemben tapasztaltak alapján írok. De nem állítom,hogy a korszak megítélésben másnak nem lehet más a véleménye,és csak az az abszolút igazság,ahogyan én látom.

Visszatérve Kádárhoz,és a forradalom leverése utáni időkhöz.

Kádár egyszerű munkásemberből lett pártfőtitkár. Ő meggyőződéses kommunista volt,és hitt abban,hogy az emberek számára a szocializmus jobb,mint a kapitalizmus. Mint az ország vezetője is megmaradt egyszerű embernek. Nem gyüjtött vagyont, a felesége még a nemzetközi protokoll rendezvényeken is igen egyszerűen öltözött.

Egy ismerősünk a Videoton főmérnöke volt. Ő mesélte,hogy amikor az első színes TV-t legyártották, a párttitkáruk javaslatára egy küldöttség vitt egyet ajándékba Kádárnak.

Kádár megkérdezte,hogy ezeket lehet-e már kapni az üzletekben és mennyiért? Amikor meghallotta,hogy ez csak egy mintadarab, a sorozatgyártás pedig csak ezután kezdődik,nem fogadta el az ajándékot,mondván,hogy amíg a dolgozók nem vehetik meg,neki sem kell.

Ma sokan tömeggyilkosnak tartják a forradalmárok elítélése miatt. Sőt,van aki azzal vádolja,hogy akkor koncepciós perek voltak.

Ez így nem igaz. Rákosi idejében úgy ítéltek el és végeztek ki embereket,hogy arra semmivel nem szolgáltattak okot.

A forradalom utáni perek vádlottjai viszont részt vettek a forradalomban,vagy írányítóként vagy fegyverrel. Tehát valós volt ellenük a vád: megakarták dönteni a szocialista rendszert!

Aki aktívan részt vesz egy forradalomban,annak tudnia kell,hogy a forradalom elbukhat,és akkor utána megtorlás jön. Ezt a történelemből mindenki tudhatja. Így volt ez a Rákóczi szabadságharc,vagy 1848 után is,és 56 után is.

Hiába nem ért egyet ezzel a józanul gondolkodó emberek többsége,és hiába ítéli el,ez a politikával együtt jár.

Én sem értek egyet semmilyen olyan perrel,felelősségre vonással,ami politikai alapon működik. Csakhát az én véleményemmel a politikusok nem törődnek.

Megkezdődtek a felelősségre vonások. A vezetőket halálra ítélték, többségüket börtönre. De voltak,akiket eltiktottak a foglakazásuk gyakorlásától is. Aperek számáról egymástól különböző adatok láttak napvilágot. Sőt újabban állítólag olyan adat is felmerült,mely szerint Moszkva határozta meg,hogy hány halálos ítéletet stb-t kell hozni.

Természetesen Kádár felelőssége nem vitatható. Vannak akik azt mondják,hogy nem kellett volna vállania. Ebben is lehet igazság,de nem tudni,hogy ő miért vállalta! Csak szovjet nyomásra vagy más oka is volt? Helyesnek ítélte,amiért megakarták dönteni az általa jónak hitt rendszert? Mindenesetre ha ő nem vállalja,akkor lett volna más,és az lehet,hogy sokkal rosszabb lett volna.

Halála után Grósz Károly lett a főtitkár. Szerencsére nem sokáig,mert a rendszerváltás elsöpörte. Ő az a tipus volt,akire azt mondták,hogy véres szájú kommunista.

Kádár pedig nem ilyen volt.

Az első néhány évben a rendszer nem változott lényegesen,bár sokkal enyhébb volt,mint a Rákosi időkben.

Nem vittek el embereket ok nélkül. Megszünt a KÉK-ÁVÓ, a hétköznapi élet folyt tovább. Igaz,hogy továbbra is megfigyeltek egyes embereket,de ezen az alapon nem börtönöztek be senkit. A III/III. ügyosztályról és a beszervezésekről csak a rendszerváltás után hallottam,ezért erről nem tudok semmit mondani. Pár év múlva a forradalmárok többsége is visszatalált a hétköznapi életbe.

Erről majd holnap írok tovább.

Szia

Egy háborús emlékhely a sziklakórház.

[link]

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__hadsereg-hadvezetes_..

A Sziklakórház létezéséről,és feltárásáról én is csak a TV-ből értesültem. Bizonyára érdekes lehet meglátogatni.

De azt nem értem,hogy miért linkelte be ezt a kérdést az illető?

Mielőtt a velem történteket folytatnám, a gazdaság működéséről írok.

A Rákosi-féle tervgazdaság megszünt ugyan,de továbbra is voltak központi előírások. Pl. a beruházásokra felújításokra az államtól kellett pénzt igényelni. Valamilyen értelmetlen takarékosságból beruházásra (új épületekre,berendezésekre) nagyon nehezen adtak pénzt,felújításra viszont igen. Ez hosszútávon ráfizetéses volt. A beruházás pénzigényes,de hosszútávra szól. A felújítás pedig csak rövid ideig megoldás,és állandóan ismételni kell.

Egy hétköznapi példával szemléltetem: Ha van egy 10 éves mosógéped,ami félévenként elromlik,és állandóan javíttatod,egy-két év alatt többet költesz rá,mintha egy újat vettél volna.

A másik baj pedig az volt,hogy irányított gazdaság volt.

Egy jól működő gazdaságban (nagyon leegyszerűsítve) a bevételek nagyobbak a kiadásoknál,a kereslet-és a kínálat pedig egyensúlyban van. Ha ez nem jól működik,akkor bekövetkezik a gazdasági válság és a csőd. (Ezt tapasztaljuk napjainkban is.)

A Kádár-rendszerben az állam beleavatkozott a piaci folyamatokba! Az energiák,és az élelmiszerek árát mesterségesen alacsonyan tartotta,jelentősen dotálva azokat. Dotálta az egészségügyet, a jóléti intézményeket stb. A 70-es években kezdték minden évben emelni valaminek az árát.

A rendszerváltás nélkül is tarthatatlan lett volna a helyzet hosszútávon.

Ez természetesen csak a közgazdászokat izgatta,az átlag embert nem. Neki csak az volt a fontos,hogy tisztességesen megtudjon élni.

A másik probléma a KGST-ben való szerepünk volt!

A nyugati nagy országokban már működött az Európai Gazdasági Szövetség! (lehet,hogy nem ez volt a pontos neve). Ennek mintájára szovjet nyomásra és irányítása alatt jött létre a szocialista országok gazdasági szövetsége, a KGST: KÖlcsönös Segítő Gazdasági Társaság.

A feladatokat megosztották az egyes országok között. Ennek következtében szűnt meg pl. Csepelen a gépkocsi,motor és később a kerékpárgyártás. Az NDK-ban a Trabant,Wartburg, Csehszlovákiában a Skoda, Romániában a Dácia gyártását fejlesztették. Súlyos hiba volt magyar szempontból a megszüntetés.

Természetesen más árúkkal is folyt a kereskedelem. Az országok közötti elszámolás pedig rubelben volt. Ez finanszírozási gondokat okozott,néha nem is kicsiket.

Minden országnak szüksége volt nyugati importra is,és ott nem lehetett rubellel fizetni. Ehhez olyan árúkra volt szükség,amit nyugatra lehetett exportálni dollárért.

A 70-es években már,ha nem is volt sajtószabadság,de lehett bírálni egyes dolgokat. Sokan kifogásolták,hogy a magyar burgonyát exportáljuk,helyette a silányabb minőségű lengyel krumpli kapható itthon. De hasonló volt a gabonakereskedelem is. Emlékszem,hogy volt olyan

év,amikor a kenyér és a liszt minősége volt nagyon silány.

De pl. Pécsett kibányászták a bauxitot. Elszállították a SZU-ba. Ott timfölddé dolgozták fel,azt visszaszállították az Almásfüzitői aluminiumgyárba,és ott dolgozták fel tovább aluminíum termékekre.

Csak megjegyzem: a bányászokat nagyon jól megfizették (a szén vagy ércbányákban is) lakótelepeket építettek nekik pl. Pécsett,Tatabányán. Sok egyéb kedvezményt is kaptak.

Sokkal jobban éltek,mint mások az országban.

A 70-es években az ország komoly finanszírozási nehézségekkel küzdött.Titokban hallani lehetett,hogy egy napon múlott,hogy az ország elkerülhette a csődöt! Ez nagymértékben köszönhető volt a közgazdászoknak és az MNB akkori elnökének,Fekete Jánosnak! (Vele nem fogott kezet Sólyom annó). Az IMF-től kaptunk hitelt a csőd elkerülésére.

Ezt természetesen nem hozták nyilvánosságra,ami teljesen érthető.

Az egyetemeken és a közgazdasági szakiskolákban kötelező tantárgy volt a politikai gazdaságtan.

A kapitalista pol.gazd-tan Marx és Engels munkáira épült,és sok igazság volt benne a tőkés gazdaság működéséről. Volt szocialista pol.gazd-tan is. De ez szánalmas kísérlet volt Marxék elveinek a szocialista gazdaság működésére való átültetésére.

A piacgazdaságnak megvannak a törvényei,azt nem lehet hosszú távon megváltoztatni.(Ezt tapasztalhatjuk napjainkban is.)

A kapitalista szoc.polban azt tanultuk (többek között,de elég kevésre emlékszem már), hogy amelyik gazdaság a tőkétől vesz fel kölcsönt,annak megszűnik az önállósága,mert a tőke fog diktálni!

Mivel ezt tanították,kínos lett volna beismerni,hogy a tőkétől vettünk fel mi is kölcsönt!

Még pár szót a Pártról!

Az 56 előtti Magyar Kommunista Párt megszünt a forradalom után és átalakult Magyar Szocialista Párttá.

Az addi párttagságok elvesztek,és újra bekellett lépni az új pártba. Nagyon sokan nem léptek vissza,legalábbis ekkor. Később viszont elvárás volt,hogy a vezetők párttagok legyenek. Voltak ugyan kivételek,de inkább csak professzorok,vagy hasonló kaliberű emberek esetében. Vagy a 70-es évek tájékán,amikor a régi "osztályidegenek" is lehettek vezetők. Az egyik vállaltnál a városunkban pl. a főkönyvelő báró volt. Ezt természetesen nem használta,de sokan ismerték a származását.

A forradalom után önként lépett be az,aki párttag akart lenni. De a későbbiekben "épiteni" kezdték a pártot. A Pártbizottságok megkapták felülről,hogy mennyivel emeljék a taglétszámto. Egyúttal meghatározták azt is,hogy mennyi legyen a tagságban a munkások-értelmiségiek,fiatalok-öregek aránya.

Ha valaki beakart lépni a pártba,jelentkezett tagjelöltnek. Szüksége volt két párttagra,aki ajánlotta a felvételét. Ezután döntöttek a felvételéről. Nem hallotunk olyanról,hogy nem vették fel. Igaz,akkor nem is lett volna ajánlója.

Viszont nem mindig volt annyi önkéntes jelentkező,amennyire szükség lett volna. Ezért egy-két öreg,és tekintélyes párttag (általában a cég vezetői közül),megkérdezte az arra érdemesnek tartott dolgozót,hogy nem gondolt-e még arra,hogy belépjen a párt soraiba. Feldícsérték a munkáját,stb. Nagyon jó kifogást kellett találnia,hogy megússza a belépést. Legtöbb esetben arra lehetett hivatkozni,hogy vallását gyakorló,templomba járó ember. Ez egy párttagnál nem volt összeegyezhető az ateizmussal. A visszautasítás miatt nagyon ritkán ért hátrány bárkit is. (feltébve,ha jó munkaerő volt)

Ez a létszámemelés viszont azzal járt,hogy a rendszerváltás előtt nagyon sokan voltak párttagok,de csak látszatból.

A vallásosságra visszatérve. A 70-es években már csak nagyon kevés helyen kellett titkolni,ha valaki vallásos volt. Viszont a párttagok átestek néha a ló tulsó oldalára. Az egyik kollégánk meghívta a kollektívát a polgári esküvőjére. A templomi esküvő és a lakodalom a szomszéd községben volt. Oda csak a közvetlen munkatársai voltak hivatalosak. (Felénk a szertartásra való meghívás nem jelent automatikusan vacsorára való meghívást is) A meghívott párttagok a templom ajtajában várták meg a szertartás végét,mert szerintük egy párttag nem léphet be templomba.

Egy másik koléganőm pedig a férjének okozott nagy galibát. A férje rendőrtiszt volt. A kolléganő Pesten járt,és bement az egyik templomba a Szűanya szobor előtt imádkozni. A táskáját benne a pénzével és az összes okmányával egy padra tette. Mikor jött volna kifelé,kiderült,hogy a táskát ellopták. Nem lehetett a dolgot eltitkolni,mert az igazolvány elvesztését indokolni kellett. A férj majdnem fegyelmit kapott.

Ez azonban csak vidéken volt így.

A páromnak érettségi találkozója volt.( Az első férjem meghalt, ős a második volt).Az osztálytársak között a Medicor egy osztályvezetője, a Videoton főmérnöke és egy HM-ben magas beosztásban levő ezredese is volt,sőt az egyik lány gyógyszerészként szintén a HM-ben volt ezredesi rangban. A párom egy jóbarátja pedig Balatonlellén református pap volt. Este a vacsora után néhány osztálytársnak megemlítette,hogy másnap a ref.templomban ő tartja az istentiszteletet. Én ugyan katolikus vagyok,de a párom református volt. Természetesen elmentünk az istentiszteletre. Legnagyobb meglepetésünkre a magas beosztású osztálytársak,az ezerdessekel együtt részt vettek az istentiszteleten. Párom kérdésére azt felelték,hogy ez tisztelet az osztálytársnak,és protokoll eseménynek fogják fel.

Holnap már tényleg az "életemmel" folytatom.