Melyik küzdősport/harcművészet a legjobb? Szempontok lent.

Persze hogy elkalapják

Azzal az alapvetö fogalomal kell tisztában lenni,hogy mi is aza harcmüvészet és mi a küdősport.Mert marhára nem mindegy.Ha valakinek szimpatikus az Aikido akkor csinálja persze.De az ilyen harcmüveszetek csak olyan ellen jók akik nemtudnak bunyózni.Na de mikor olyanal kell szemben állni aki mögött szinten van jópár évnyi bunyó, na akkor hullanak ki harcmuveszek,és maradnak talpon a küzösportolók...

Amúgy ezt nem vita miatt írtam, de szerintem belátható, hogy az a bunyós lesz hatékonyabb, aki többet gyakorol (és lehetőleg fejlesztő jelleggel).

Tehát ennek megfelelő edzést, edzőt választ akinek ilyen céljai vannak, ezért ajánlottak a küzdősportok egyébként.

Igen, vannak ilyen versenyek. Na ilyet például 100% értelmetlen összemérni igazi küzdősportokkal. Egyszerűen nem egy kategóriát képvisel a kettő, de elvileg nem is szabadna az ilyen light kontakt versenykaratét harcművészetnek nevezni sem.

Sokan tudják kritizálni az alap karate mozgását is, de a no/light kontakt versenyzésnek kinézetre ehhez sincs köze, ez alapján nem bölcs különbséget tenni HM és KS ágak között.

valójában szerintem két motivációs elmélet áll a küzdősportok hátterében. Az egyik az énvédés.

Az énvédők a tipikus ninjutsusok. Van a gyakorlóban egy alapvető szorongás, kisebbségi érzés, és ezt próbálja meg valahogy kompenzálni. A léghajltós stlusok erre pont nagyon jók, mert a harc hiánya miatt nincs kudarcérzet, viszont az egót eléggé turbózza az, hogy na én ninjutsuzok, karatézok, wingcsunozok, kravmagázok stb.

Ezek a srácok egy rendes küzdősport edzésről hamar kikopnak. Mert ott van küzdelem, és mivel ők a kezdők, csak a kudarc az osztályrészük. Ezért inkább elmennek máshová edzeni, ahol nem éri őket ennyi csalódás.

Nem az számít, hogy valamit szarul oktatnak. Azért oktatják szarul, mert arra van igény. Mert az edző rájött, hogy sokkal jobban jár anyagilag a léghajltással. Egy barátom (ki mellesleg Thaibox versenyző) kravot oktat. 40 fős csoportjai vannak. egy csoporton van 400ezer bevétele havonta, heti 2xmásfél óráért. A TB edzésére meg 15en mentek egy hónapban, pedig minőségileg sokkal jobb edzés volt mint a krav. A lehetőség megvan, hogy rendes edzésre menjen bárki, de a többség nem akar igazi küzdelmet, csak azt a hitet, hogy ők igazi harcosok.

a másik csoport meg az önmegvalósítók. nekik nem az a fontos, hogy az egójukat védjék, hanem az, hogy magukat fejlesszék. nekik nem számt a verés, mert tudják, hogy a sok vereség vezet a sikerhez. és végigjárni ezt az utat, az ami fontos, nem pedig az, hogy hova jutsz el. A saját példám: én még több év után is kikapok azoktól, akiktól kezdő koromban kikaptam. Nem vernek már szarrá, de azért érződik az, hogy ők is fejlődnek. de az is igaz, hogy azok is kikapnak tőlem, akik utánam kezdték el a dolgokat. Hiába fejlődnek, én is fejlődöm. Nem mindenki képes elviselni azt a folyamatos kudarcélményt, ami egy küzdősport elsajátításának a kezdete jelent.

Donnie Yen? Színész? Ő mit is bizonyít?

Egy karatést aki 5-10 éve heti 2-3 edzésben nem tanul meg ütni lekéselnek. Pont. Nincs valódi kitérése, hatékony védelme és főleg értelmes támadása.

A rosszul oktatott kungfuk dettó, nincs közelharc értékük. A jól oktatott harcművészetek jók, de nem szokták jól oktatni.