A fény az anyag? Ha igen, akkor hogy-hogy? Ha nem, akkor mi?

#60

Javítok a két csavaranya távolodik el, mintha taszítaná egymást. (P3, logikai terek.)

Szép dolog a fizika, meg a matek, de szépségüket a filozófia adja...

@53

Az üres, részecskementes téridő alatt azt értem, hogy nem egy általunk ismert anyagfajta szerepel forrástagként az Einstein-egyenletekben a téridőgörbület forrásaként, hanem maga a téridőgörbület az, ami energiát, impulzust és impulzusmomentumot képes hordozni.

"Ha van egy ilyen világegyetem, ebbe "rakjunk" 2 égitestet. Egyiknek nagy a tengely körüli forgási sebessége mely hatására eldeformálódik, a másik égitestnek meg alacsony tengely körüli forgási sebessége van. Mitől függ hogy melyik melyik?"

Téged ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak, amelyek Ernst Machot is annak idején. Szerinte a forgás egy üres térben nem értelmezhető, és két olyan test esetén is relatív, amilyenekről te beszélsz.

A valóság azonban nem ennyire egyszerű, és pl. Mach szerint a forgáskor fellépő centrifugális erő a forgó testen kívül elhelyezkedő tömegek jelenlététől és eloszlásától függ - de mivel ezek sokan vannak, és körülöttünk nagyjából egyenletesne oszlanak el, ezért tapasztaljuk általánosságban forgó testek esetén a centrifugális erőt. Ugyanakkor ilyen értelemben egy üres térben forgó magányos test esetén centrifugális erő nem lép fel, ahogy egy üres univerzumban két közös tengely mentén forgó test esetén sem, mivel ez esetben a forgás relatív, és nem volna kitüntetett rendszer, amelyhez képest a forgást értelmezhetnénk. De hogy ez igaz-e, azt nem tudjuk, mivel ezek fiktív rendszerek. Ma a vonatkoztatási rendszerek forgásmentességének az a definíciója, hogy Newton első törvénye igaz legyen benne, azaz ne lépjenek föl benne tehetetlenségi erők, tehát inerciarendszer legyen (elméleti leírása a Fermi-Walker-transzport), és ezt modern giroszkópokkal ma már extrém pontosan ki is lehet mérni.

"Az üres, részecskementes téridő alatt azt értem,"[...]

Nyilván.

"pl. Mach szerint a forgáskor fellépő centrifugális erő a forgó testen kívül elhelyezkedő tömegek jelenlététől és eloszlásától függ - de mivel ezek sokan vannak, és körülöttünk nagyjából egyenletesne oszlanak el, ezért tapasztaljuk általánosságban forgó testek esetén a centrifugális erőt. "

Erre gondoltam mint magyarázat, lehet nem a legszebben fogalmaztam meg.

"ilyen értelemben egy üres térben forgó magányos test esetén centrifugális erő nem lép fel, ahogy egy üres univerzumban két közös tengely mentén forgó test esetén sem, mivel ez esetben a forgás relatív,"[...]

Arra gondoltam, hogy maga a téridő "szövete" jelölhetné ki hogy melyik melyik.

Ezek szerint az ált.rel. sem írja le, hogy miért van így, vagy hogy is van. Mert akkor nem lenne kérdés legalábbis a modellben, hogy működik 2 égitestből álló univerzum, ill. a miénk esetében miért pont így van azt sem.

Tom. Jók ezek a magyarázatok csak szerintem a valósághoz semmi közük. Az a duma hogy azért nem térül el mert hogy ide oda rezeg és nincs nettó elmozdulása. De akkor vegyünk egy mikro hullámot ami 12cm , akkor a mese szerint ebből 6cm úton egy 6cm es hangszórómágnes lyukán el kéne rántania + utána 6cm et ellenkező irányba. Tehát egy lukas mágnesen átvilágítva mikrohullámmal azt mint egy szórólencse pulzálva szét kéne vetítenie .

Meg a mező az mióta pattan vissza egy tükörről és miért képes eltolni többkilós tárgyakat? Ilyen problémák vannak amiket csak a részecskével lehet megmagyarázni.

Én olyat nem írtam, hogy azért nem térül el, mert rezeg. Ez ugyanis marhaság.

A mező és a részecske egy és ugyanaz. Amúgy a hullámok is képesek visszaverődni, ezt megfigyelheted akár egy tócsán vagy egy pohár vízben is. Az elektromágneses sugárzás esetén a mágneses és elektromos mező erőssége időben és térben periodikus, ez az elektromágneses hullám. Ez pontosan olyan gyorsan mozog, mint a fény, pontosan úgy verődik vissza, mint a fény, pontosan úgy polarizálódik, mint a fény, tehát fény. Amikor pedig az észlelő eszköz a részecsketulajdonságokat figyeli meg, akkor foton.

#63

A téridőnek nincs "szövete". Metrikája van neki, ez az a dinamikai változó, amely az Einstein-egyenletekben a téridő oldalán szerepel. Ez pedig nem jelöl ki semmit. Minden mozgás lényegében egy a téridőben abszolút viszonylagossággal elhelyezkedő események lánconalatából álló világvonal (tehát megadott eseményekből áll, amelyekben az Univerum összes megfigyelője egyetért), csak épp ezek tér- és időtengelyekre vett vetületei térnek el a különböző vonatkoztatási rendszerekben.

A két forgó test esetén semmilyen kényszer nem jelöli ki azt, hogy melyiket tekintsük abszolút nyugvónak, amelyikhez képest a másikat viszont forgónak.

Az ált. rel. a téridő metrikájának és a téridőben eloszló anyagnak az egymásra való hatását vizsgálja, és igyekszik kihasználni az adott rendszer szimmetriáit, amelyekek a megmaradó mennyiségek megtalálásában is segítenek. A feladat megoldásához mindenképpen szükséges felvenni valamilyen ezen szimmetriákat is kihasználó koordinátarendszert, hogy az anyag mozgását és a metrika változását nyomon tudjuk követni, de ez gyakran a newtoni fizika alkalmazásából egyébként is adódó koordinátarendszer (pl. henger- vagy gömbszimmetrikus). A két közös tengely körül forgó test esetén pl. a téridő metrikája szükségszerűen hengerszimmetrikus és stacionárius lesz, így ehhez illeszkedő koordinátarendszert érdemes választani.

Ha csak egy forgó hengerszimmetrikus testet feltételezünk, akkor a Kerr-metrikát kapjuk, de ebben implicite benne van az az előfeltevés, hogy van értelme forgásról beszélni egy üres téridőhöz viszonyítva. Itt nyilván arról a közelítésről van szó, hogy a téridő matematikai leírása nem függ a nagyon távoli tömegek eloszlásától, tehát a forgó csillag nélkül a téridő az adott környezetben sík volna, de mivel ott van, ezért nem az, vagyis a fizikai modellben elegendő csak a forgó test tömegeloszlását figyelembe venni. De hogy a forgást mihez viszonyítjuk, az már egy más kérdés, és végső soron csak kísérletileg lehet eldönteni. Itt egy a csillag körül felvett koordinátarendszerhez képest értjük, de ez csak matematika. A fizikában egy rendszer forgásmentességét mindig lokális kísérletek révén tudjuk csak ellenőrizni és gondolatban is azon keresztül definiáljuk. Miért nem globálisan? Mert pl. az ált. rel. egy meglepő következménye a geodetikus precesszió, amely szerint egy geodetikus pályán forgásmentesen mozgó test orientációja nem marad meg az állócsillagokhoz képest. Pedig nem forog.

De hogy a forgáskor fellépő tehetetlenségi erők milyen kapcsolatban állnak a távoli testek eloszlásával és Mach filozófiai elképzelésével, egyelőre rejtély.

Tom. Nem te mondtad hanem a linken az angol fórumon akik ugyan erre a kérdésre keresik a választ.Akkor ők is marhák :D

A mező és a részecske ugyan az . Körbe körbe haladsz. Mindig olyan választ mondasz ami látszólag az előzőre megoldás de sehova nem jutunk. Előtte még a mező volt a hangsúlyos válasz mostmár az hogy ez egy és ugyanaz.

Én is ezt mondom ,ez egy kutyaközönséges részecske aminek ugyan úgy van hullám és részecsketulajdonsága mint bármi másnak.Egyetlen érdekessége hogy fénysebességgel halad.

Az hogy pulzál a mágneses ,elektromos mezeje megint nem magyarázat arra hogy miért nem térül el egy mágnes mellett. Ha azt mondod mágnes akkor muszály legyen valamilyen irányú pólusa . A linken pont azzal magyarázták hogy nem térül el hogy ez a pólus 1Hz enként irányt vált 2x vagyis nincs nettó elmozdulása egy mágneses térben. És ugyan ez volt a magyarázat az elektromos terére is. Erre tettem fel egy kísérleti kérdést mikrohullámnál de ezt be kéne bizonyítani.

Fénynél is a részecske verődik vissza nem a hullám .Víznél is a víz részecskéi verődnek egymáshoz , a hullám csak kirajzolja hogy hogyan.

A mező vagy hullám, vagy részecske, attól függően, hogy melyik tulajdonsága lényeges az adott kölcsönhatásban.

Nem, nem pulzál a mágneses mezeje. Ő "a" mágneses és az elektromos mező. Nincs pólusa, nem emlékszem, hogy hol írtak SXC-n, hogy lenne neki.

Amúgy mikróban akár állóhullámot is lehet csinálni, ami elég érdekes.

A leírt kísérlet esetén az a kellemetlen, hogy ugyan a fénynek van hullámhossza, azonban az az EM mező térbeli periodicitása, nem elmozdulás.

Megint kölcsönhatásról beszélsz aztán elmagyarázod hogy végülis nincs neki mivel a mágneses mezőnek nincs polaritása , nem pulzál, nem halad, nem mozog.

A te értelmezésedben az EM egy fantom a fényben ami nonszensz . A kölföldi linken meg a periódus ide oda cikázásával önkiegyenítésével magyarázták hogy nem térül el. De erre mondtam én egy mikrós kisérletet amit most te elméletben is elvetsz mert hogy nincsenek EM hatások a fény körül.

#66

Miért is vehető fel bárhol egy tetszőleges koordináta rendszer (költői kérdés)?

Mi következik ebből (ez viszont nem az)?

Metrikáról kb. ennyit.