Ez alvásparalízis volt?

Megnéztem a linket, melyet az egyik válaszoló küldött és téleg elég érdekes a dolog. Olvasgatom amit írnak az oldalon és hát egy furcsa élményről számol be valaki.

Ennek a cime: "ezt az ellenségeimnek sem kívánom"

4. Alvásparalízis beszámolók I.

[10]Az alábbi élménybeszámolóra az index egyik fórumán bukkantam rá,

melyet csak erősebb idegzetűeknek ajánlok! Következzen a teljes anyag,

Digison vágatlan szavai(forrás: index fórum [11] ).

"...még az ellenségemnek sem kívánom ami akkor történt"

Tegnap éjjel néztem a natgeot és erről az alvási paralízis dologról volt egy műsor. Én totál ledöbbentem, ui. nekem évekig heti rendszerességgel volt ilyen "élményem", de soha nem hallottam róla hogy ez egy ismert és dokumentált jelenség pláne hogy külön neve is van. Pedig anno jónéhány embernek meséltem, de mindenki csak nézett nagyokat. A tegnapi filmen felbuzdulva rákerestem guglival sok érdekeset olvastam, így jutottam ide is.

Tehát én a következőképpen éltem meg:

1. tipus­ Hetente előfordult.

Szinte kizárólag lefekvés után jelentkezett, már‐már elaludtam és elkezdett beúszni valami

álom. Aztán abban a pillanatban minden tagom zsibbadni kezdett. Persze egyből "éber"(?)

lettem de mozdulni már nem bírtam. Egyre jobban zsibbadtam, mintha hangyák korzóztak

volna az izmaimban. Ha mozdulni próbáltam nem ment. Szememet kinyitni nem tudtam.

Iszonyatosan majréztam és próbáltam arra koncentrálni hogy legalább a szememet

kinyissam hogy lássam mi történik körülöttem. Percekig kínlódtam így mire nagy nehezen

elmúlt és körbenézhettem. Persze semmit nem láttam. Eleinte iszonyatos volt átélni de

később már megszoktam hogy ez van.

Furcsa módon soha nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Egyszer megpróbáltam menni az élménnyel, hadd vigyen, de azt még az ellenségemnek sem kívánom ami akkor történt...

Éjjel felébredek. Fekszem a hátamon. (általában hason fekszem, nem tudok háton aludni.

Nem nyitom ki a szemem, mert tudom hol vagyok: éjjel van, fekszem az ágyban csak

magamhoz tértem kicsit, mindjárt visszaalszok. Szóval teljesen képben vagyok hogy mi a

pálya (már amennyire az ember képben lehet félálomban, de gondolom értitek hogy mire

gondolok). Aztán jön a zsibbadás. Próbálok hasra fordulni hogy kényelmes legyen, ne

zsibbadjak. Persze nem tudok, ezzel egy időben elindulnak a hangyák. ÉS AKKOR BUMM ELKEZDŐDIK!

]Egy másodperc alatt totál éber leszek, de teljesen béna, a tagjaim már

szinte fájnak a zsibbadástól. Ekkor valami rátelepszik a mellkasomra.

Nagyon nehéz. Elkezdi az arcomat birizgálni ez kicsit csiklandós. Aztán

egyre jobban eldurvul a dolog. Elkezdi ütni az arcom egyre erősebben, a

mellkasomra akkorákat vág hogy úgy érzem kiszakad a tüdőm,fojtogat, úgy dobál és rángat

az ágyban mint egy rongybabát. Próbálok védekezni de ugye hiába. A szememet sem bírom

kinyitni. Üvöltenék mint a sakál de az sem megy. Tudom hogy a szomszéd szobában is

alszanak, és egyből itt lennének, de nem megy. Nem tudom a számat kinyitni. Míg ez a

valami megpróbál széttépni, a tudatom(én) a testemmel küzd hogy mozgásra bírja hogy

legalább védekezni tudjak. Persze ezalatt végig a ott van a legdurvább halálfélelem amit

valaha is volt szerencsém átélni. Aztán egyszer csak mintha elvágták volna a filmet. Vége. De

érzem hogy még ott van az a valami a szobában. Összeszedem magam, felnyúlok az éjjeli‐

lámpát felkapcsolni. Nem ég. Felpattanok az ágyból. A szobai lámpa sem ég. Ki az étkezőbe,

ott van a legközelebbi villanykapcsoló. Kirontok mint Zrínyi, végig a fal mellet, megvan a

kapcsoló, csatt. Nem ég. Rettenetesen sötét van, szinte semmit nem látok.

A valami már jön utánam. Nem hallom, nem látom, hátra sem merek nézni. Csak érzem.

Nyüszítek a félelemtől. Tovább megyek a fal mellett tapogatózva végigbotladozok az egész

lakáson, a villany sehol sem működik és a lakás töküres. Aztán feladom. Bőgve lekuporodok a

sarokba, a valami jön...és nincs tovább. Reggel felébredek az ágyamban. Kipihenten. Semmi

rosszkedv vagy valami. Csak némi megkönnyebbülés.

Persze ez egy kivonatos vázlata a dolognak, időnként voltak a falból kinyúló kezek,

suttogások (á'la Herripotter), csámcsogás, szuszogás a sötétben. Ettől énis befostam nagyon.

Remélem velem és veletek nem lesz ilyen.

ezt egy ismerősöm mondta nekem:

"Az alvásparalízis akkor jelentkezik, amikor az agy az álmodás olyan szakaszába lép, amikor a legvalószínűbb az alvajárás. Ilyenkor az agy egész egyszerűen lebénítja az egész testet, és valamilyen oknál fogva horrorisztikus hallucinációkat küld az agynak...ilyenkor érzik azt sokan, hogy idegen lények vannak a szobában, meg hogy valami rájuk telepszik, vagy kiszívja belőlük az energiát, miközben ők mozdulni se tudnak...szerencsére én nem haluztam össze mindenfélét, de még a szememet se tudtam kinyitni. Át akartam fordulni a másik oldalamra, és felfedeztem, hogy nem tudok megmoccanni, teljesen lebénultam. Nagyon durva...pár perc múlva lassan kezdett elmúlni, de akkor is, egy ilyen az nagyon kemény."

Szerintem, ahogy a többek is írták, valószínű, hogy ilyenkor a fizikai testünket elhagyja a szellemi testünk azaz a lelkünk, mivel míg a testünkben van a lelkünk addig védve van a külső hatásoktól(pl. gonosz szellemek avagy démonok stb.), de ilyenkor kiszáll a lelkünk és igy támadások érhetik a gonosz szellemektől.

Én nem vagyok alvásspecialista, se álomfejtő, de én hiszek a szellemekben, az Istenben és még a gonoszban is, sajnos, mert jó nincs meg rossz nélkül, mert, ha nem lenne rossz akkor felborulna az egyensúly, ami egybetartja az univerzumot, ha az egyik megszűnik minden megsemmisül szerintem.

Sziasztok!

Én már több mint 2 éve foglalkozok "álmokkal", leginkább a tudatos álmodás része ami érdekel.

Furcsa olvasni arról, hogy mennyien hisznek abban, hogy elalváskor a "lelkünk" (vagy valami) kiszáll a testünkből, pedig erről szó sincs. Ha hinnék benne, akkor meg sem mertem volna próbálni elkezdeni a tudatos álmodással foglalkozni (álom irányítás), mert állandóan attól rettegnék, hogy egyszer nem tér vissza valamilyn oknál fogva az a valami a testemben és jobbik esetben kómába esek, vagy rosszabbik esetben meghalok. De ez badarság...

Az agy egy nagyon érdekes dolog, és a tudomány sem nagyon érti még a müködését. Persze rájöttek már pár dologra, de soha nem fogják teljesen megismerni a működését.

Az alvásparalizis is egy ilyen dolog. Kutatják, hogy miért lehet, miként müködik, de eddig nem sok mindent tudtak meg róla. A lényeg, hogy nem kell félni tőle, és halucinációk is előfordulhatnak (az agy ilyenkor sok félelmetes dolgot beadhat). Én magam még soha nem élrtem át alvásparalizist, de már nagyon várom azt a legalább egy alkalmat, ami minden ember életében eljön, hogy megtapasztaljam az alvásparalizist.

De mint irtam már a tudatos álmodás sokkal izgalmasabb téma, és nicns benne semmi hunbuk, meg természetfeletti cuccos, szóval így bárki, vallássos vagy nem vallássos is kipróbálhatja, megtanulhatja, és használhatja. Nagyon szuper dolog, ajánlom mindenkinek. :)