Sok fiatal pályaválasztó miért hoz irracionális döntéseket, utána meg problémázik,hogy kevés a pénz?

Figyelj lehet hogy ti nagyon okosak voltatok de a valóság az hogy a felnőtt népesség nagyon nagy része olyan hülye mint a segg,ez pedig hatványozottan igaz a tinédszerekre akiknek a való életről nincs tapasztalatuk

,nagy változások vannak az életükben és a testükben is.Tehàt alapvetően a legtöbb tinédzsernek nincs elegendő tudása egy jó döntéshez és ha van akkor a legtöbb jó döntést nem tud hozni.

A mâsik meg az hogy a pénz az csak egy dolog,Ő máshogy nézte akkor a kérdést,inkàbb azt nézte hogy mit szeretne csinálni.Lehet te azt mondod hogy buta volt mert a kevés pénzt vàlasztotta de Ő azt mondja hogy Te buta lennél olyan szakmát választani ami azt jelentené hogy 40+ évig a napod legalább harmada kínszenvedés.Most már úgy tűnik átlàtja mivel jár a kevés pénz és vàltozott a véleménye ami egy emberi dolog főleg évek távlatából.

"Normáli esetben mindennek és mindenkinek megvan a helye, mindenféle szaktudással normális életet tud magának biztosítani az ember."

Igy lenne, de mivel ma a tobbseg kereset alapjan iteli meg a masikat es helyezi magat masok fele, es aldozat szerepet vesz fel, hogy o x dolgot tanult mennyire rossz neki, nehez is megbecsulni magad.

Szerintem mindenkire szukseg van, meg a kukasra is, mert hasznos feladatot lat el.

"Nem értem ott a problémát, ha egy pl. fiatal tanárnak másodállást kell vàllalnia, hogy normálisan megèljen."

Én sem, ez a normális. Másodállást kelljen vállalni.

#27 nem, nem rzt kérdezte. hanem, hogy lehetséges hogy nem mindenki azt nézi mennyit kereshet. megjegyzem a kérdező csak alkalmazotti létben tud gondolkodni.

neked meg csak annyit, hogy nem csak mérnökkar létezik, és a többiek nem büfészakra járnak

Az a baj, hogy hiába iratkozom be egy mérnök képzésre, ha semmilyen műszaki affinitásom nincs, hiába iratkozom be színművészetire, ha mindig is utáltam a drámázást és hiába akarok megtanulni programozni, ha nem bírja az idegrendszerem. Hiába akarok orvos, vagy állatorvos lenni, ha elájulok az első patológiai gyakorlatnál és ha csak a most éppen egész jól kereső szakmunkákat nézem, így nőként lehet hogy kőművesként, vagy ácsként sem lenne túl nagy sikerem, mert egy telepakolt vödröt alig bírok arrébb tenni.

Szóval értem én ezt a praktikus választás témát, csak az embernek nem mindig a praktikus választási lehetőségek fekszenek.

Arról nem is beszélve, hogy most magaslóról beszélünk mi mérnökök, de azért megéltünk egy nem is olyan régi válságot, amikor a műszaki világ (is) kompletten dőlt be. Építőmérnök vagyok, az egyetemet úgy végeztem el, hogy mást sem hallottam a tanáraimtól, oktatóimtól, minthogy teljesen felesleges ma építőmérnöknek menni. Ha az építőipar nem dübörög, az pedig akarva akaratlanul a többi műszaki ágazatot, szakipari tevékenységet is húzza magával.

Szóval MOST lehet azt mondani nagy mellénnyel, hogy gáz aki nem mérnöknek tanult és mérnöknek dolgozik, mert ebből lehet jól megélni, de azért 10-12 éve bőven nem így állt a szénánk, valljuk be.

Ettől függetlenül persze ne legyen mindenki büfé szakos (a felesleges szakokat meg is szüntetném, vagy erősen redukálnám a felvehető emberek számát).

Szerintem nem azt kellene nézned, hogy a húgod hozott egy észszerűtlen döntést, hanem örülnöd kellene, hogy van benne motiváció arra, hogy továbbképezze magát.

Szerintem nem az a kellemetlen, ha az ember idő közben rájön, hogy nem is ezzel akar foglalkozni, hanem az, ha nincs benne kurázsi, hogy kilépjen a komfortzónájából és újrakezdjen.

még mindig nem értem, miért pampogsz más panaszán. Te nem panaszkodsz, hogy sokat ülsz a gép előtt, vagy nincs szabadidőd, vagy csajod?

ő ezen pampog, te meg máson. ez van

Azért ha a kérdező húga jött volna panaszkodni, hogy nem jön ki a tanári fizetéséből, és mondjuk olyan szakos, amit nem lehet korrepetálni (magyar-erkölcstan vagy hasonló), akkor mindenki megmondaná neki, hogy tetszett volna piacképes szakmát választani.

Ettől persze egyetértek, ha a lánynak ez így jó (meg annak, aki eltartja), akkor a kérdezőnek semmi köze hozzá.