Sok fiatal pályaválasztó miért hoz irracionális döntéseket, utána meg problémázik,hogy kevés a pénz?

47-es, oké, akkor van tapasztalatod ebben a létformában, (annak ellenére hogy feltételes módban írtál) én ezt elhiszem neked Linkedin profil nélkül is, én természetesen idegennek nem linkelek magamról semmi személyest.

Én heti 5 home office-ban dolgozom, 6 órában, nincs rajtam semmilyen teljesítménykényszer, mert egyedül megcsinálom két ember melóját, mindenki elégedett velem, stb. A fizetésem is jó, jelenleg annyit keresek, hogy ha szűkösen is, de el tudnám tartani a családomat egyedül. Még napi egy óra semmittevés is belefér. Nem vagyok vezető, mert sose vágytam rá, de igyekszem kimaxolni ennek a munkának az anyagi lehetőségeit. Na de mi az, ami miatt úgy gondolom hogy nem éri meg? Az elvesztegetett idő miatt, amit fordíthatnék a gyerekemre, a hobbimra, mert olyankor érzem azt, hogy valami hasznosat csinálok, ellentétben a munkával, ami semmit nem ad hozzá az én fejlődésemhez, sem a világhoz. Csak eltunnyadok tőle, lusta leszek, kiégek tőle, stb.

Nem vagyok eltelve magamtól, hogy a pénzem miatt vagyok valaki, ha visszamehetnék az időben, inkább mentem volna az orvosira, nyilván ezt már nem fogom megvalósítani 30 éves családanyaként, de ha pl orvos lennék, biztosan nem érezném azt, mint most a semmi munkámmal kapcsolatban, hogy nem csinálok semmi hasznosat.

Eszem ágában sincs lenézni a tanár barátnőmet, akinek a megélhetésért (nem jólétért, hanem létfenntartásért!) különórákat kell délután bevállalnia, nem fogom verni előtte a mellemet, hogy miért nem választottál valami mást, bezzeg én milyen jól vagyok :D Nem tudom, szeretnél-e gyereket, vagy hogy van-e gyereked, de én sokkal szívesebben vinném úgy iskolába, hogy tudom, nem kiégett pedagógusok foglalkoznak vele, hanem olyanok, akik tényleg azért csinálják ezt a szakmát, mert szeretik, még a kevés fizu ellenére is.

Az ápolónőket, akik körülugráltak engem éjjel-nappal az intenzív osztályon a balesetem után sem kérdeztem meg, hogy ugyan, ti miért teszitek ki a lelketeket 0 fizetésért, én bezzeg tripla annyit keresek már most az irodában "kis sz.arosként", mint ti 20 év munka után.

Szóval nincs baj az ilyen nem-szeretem melóval, ami jól fizet, mert nyilván én is az anyagi biztonság miatt csinálom, de sosem ültem emiatt másokat lenézve magas lovon, és gondoltam azt magamról, hogy csak azért, mert jól fizető melóm van, már vagyok valaki. Azok az ápolónők az intenzíven, na ők tényleg valakik :)

Muci, itthon (friss ksh adat) az atlag netto 290 valamennyi.

Akik itt flexelnek a fizetesukkel a ritkabb eset es ugy csinalnak, mintha alap lenne. Hat nem az.

"ez max heti 45-50 óra"

Ha eljutsz arra a pontra az életedben, hogy ennél jóval kevesebb munkával is jól keresel, akkor fogod majd látni, mennyire tévedésben éltél, amikor a jó fizetést heti 45-50 órával jónak gondoltad.

51#

47#

Őszintén örülök, hogy sikerült így megtalálnod a boldogságot. Tanár barátnődet, természetesen, mint fent említettem, nem nézem le, mivel ő tesz valamit, azért, hogy jobb körülmények között éljen és nem csak panaszkodik, illetve a mellemet se verem (barátomnak se), hogy miért ezt választotta, csupán a panaszkodást nem tudom elviselni.

53#

Remélem eljutok, ezért tanulok és képzem magam (panaszkodás helyett), jelenleg csak ennyire futja. :)

54#

Soha nem írtam, hogy mindenért kárpótol. Sikerült kiforgatnod a szavaimat. :)

57#

Jelenleg így tökéletes az életem, lehetséges, hogy én is eljutok, oda ahova te, de jelenleg karrierépítésre és mellette arra koncentrálok, hogy kiegyensúlyozott életet éljek.

Mégegyszer összefoglalava:

1) Nem nézek le senkit akit kevesebbet keres.

2) Nem akarok beleszólni senki pàlyaválasztàsàba

3 Nem bírom elviselni, hogy karrier szempontból, sikertelen emberek megugatnak mindenkit, aki karriert csinált/csinál hogy "hehe, bár én sosem voltam senki gyakorlatilag, de te úgy is ki fogsz égni :)", mindezt csak azért, hogy igazolja a saját döntésèt.

59

Neeeeem nem nezel le senkit, de akinek mas a velemenye, arra azt mondod, hogy megugat...

Jezusom...