Aki ismeri Kun Beátrix németjuhász tenyésztőt az meséljen róla. Megbízható?

"Sőt a normális kutya senkit sem fog kiutálni, mert olyat neki nem szabad, normálisan kell viselkednie."

Csak gratulálni tudok, és szívből sajnálom azt a szerencsétlen kutyát, aki úgy néz rád, mint a gazdájára.

Teszi mindezt úgy, hogy fogalma sincs, mi lenne jó neki, milyen lenne egy igazi gazdni. Meg ne kérdezd, hogy szerintem, milyen az igazi gazdi, mert ez pont az írásomat támasztaná alá.

Egyértelmű, hogy semmit sem értesz a kutyák nyelvén és ezt sajnos ők sínylik meg.

Aha, valószínűleg azért vannak boldog, egészséges, problémamentes és sikeres kutyáim. :D Nem igazán rendít meg, hogy mit okoskodsz arc nélkül az állataimról, az állatorvos, kutyakiképző és az olyan emberek akik már láttak élőben valahogy jobban érdekelnek. :D

Persze, hogy a tenyésztő eldöntheti kinek ad kutyát, de ne jöjjön már ilyen baromságokkal, hogy a kutyáinak nem tetszik, mert ez gyerekes nem is látták a kérdezőt és különben sem nekik kell dönteni. Mondja meg, hogy neki nem tetszik aztán kész. Ha a kutyájának a férje vagy a gyereke nem tetszik akkor őket is kidobja? Nem úgy kell szeretni egy állatot, hogy azt csinálhat amit akar. Vannak olyanok akik a világ másik végéről vesznek kutyát, nem utazhatnak oda minden héten, van, hogy csak akkor látják, amikor feltette a tenyésztő a gépre és megérkezett ide. Az én kedvenc tenyésztőm meg olyan, hogy elmondod milyen kutyát szeretnél és ő kiválasztja neked aki hozzád illik. Aztán persze meglátogatod, de nem te válogatsz és főleg nem a kutya!

Tisztán látszik, hogy csak üres fecsegés jön belőled, semmi más. Ne erőlködj, itt már leszerepeltél, vicc kategória vagy és csak azért kapsz válaszokat, hogy jókat derüljünk rajtad, mert ezzel a felfogással olyan dolgokat mutatsz fel, ami nagyon jó példaként szolgál azoknak, akik nem úgy akarnak kutyát nevelni, ahogy azt te teszed.

De megint ástál még egy lapáttal magad alatt azzal, hogy sikeresek a kutyáid. Az ő szemükben, a te szemedben, a környezeted szemében? Nagyon nem mindegy, de az eddig reakciódból egyértelműen virít, csak vagy a kutyáidnak és nem fordítva. Mélyebben nem akarom kifejteni, mert úgysem értenéd, képtelen vagy a lényeget látni, érezni.

A válaszod sem érdekel, mert hiteltelen vagy, arcnélkülikém.

Téged nem sajnállak, mert a lelkiismereteddel a kutyáid irányába kell elszámolnod, nem felém, őket viszont annál inkább, hogy abban a szegényes világban kell tengődniük, amit te alakítottál ki nekik, a felületességeddel, a "kutyának tudnia kell, a kutya nem azt tehet amit akar" szemléleteddel. Lövésed sincs olyan alapvető tényről, mint pl a falkaság, a falkaszemle.

De nem is írok neked több ilyen, számodra meghatározhatatlan kifejezéseket, mert semmi értelmét nem látom.

Erőlködhetsz a válaszon, de a kólát, chipset bekészítve várom, hogy jó ízűen nevethessek rajtad és a nem mindennapi nevelési módszereden.

Shame on you.

14:48: egy egészséges kiskutyának barátságosnak kell lenni a környezettel és az emberekkel. Az, hogy érdeklődést mutat feléd, nem azt jelenti, hogy kiválasztott, hanem azt hogy szerencsére normálisan nevelték fel. Hiába tetszel egy kutyának, ha ő nem illik hozzád. Akkor senki sem lesz boldog. Az ilyenekből lesznek később a problémás kutyák, hogy "jaj olyan cuki volt, megnyalta az arcom és kiválasztott" Aztán felnőtt korában csodálkoznak, hogy nem olyan a jelleme ami illik hozzájuk. Én nem vágyok arra, és örülök neki, hogy nincs olyan élményben részem, hogy az alapján válasszak kutyát 15 évre, hogy melyik tudott gyorsabban hozzámszaladni és összenyálazni vagy melyik nézett cukibban. Emögött nem sok tudás rejlik vagy érettség.

A kutyáim pedig biztos tartottak embereket unszimpatikusnak, de nem ők döntik el, hogy azok után mi történik. És ha én azt mondom, hogy viselkedjenek normálisan, akkor úgy fognak viselkedni, ezt hívják szocializáltságnak. De ez is csak a felnőtt kutyákra vonatkozik, a kölyökkutyák rendes esetben minden emberrel barátságosak aki normálisan viselkedik ( a "tenyésztőnek nem tetszik a vásárló" nem egyenlő nem normálissal!) mert még nem fejlődött ki bennük az őrző-védő ösztön vagy a bizalmatlanság. Illetve ismerek olyan kutyákat a barátságos fajták közül akik az első emberrel elmennének örömmel, akkor is ha az titokban sorozatgyilkos vagy verte őket. Szóval ennyit erről. Nem ilyen álomképekre kell alapozni a kutyázást hanem tényekre és a tudományra. Lehet, hogy neked ez illúzióromboló, de a kutyának ezzel teszel jótnem azzal ha emberként kezeled.

15:57 neked nem mondok semmit. Szánalmas vagy, nehogy azt hidd, hogy magyarázkodni fogok a kutyáimról. :)

Cesar Milan kell ide gyerekek!

Egyébként szerintem a kérdező sem rossz ember, csak biztosan vannak / voltak rossz élményei hasonló tenyésztőkkel.

Az hogy kifecseget egy személyes üzenetet, ami nem abból állt azért, hogy milyen magas a tenyésztő, hol lakik, melyik utca házszám és akkor rohanják le" ezt én sem tudtam volna leírni saját szavaimmal, mint bemásolni.

Semmi rossz nincsen benne!

Olyanok vagytok, akik a könyvet is csak a borítóról ítélitek meg.

Én például Maine coon macskát tenyésztek, jobban mondva a szüleim, és ők is mindig úgy vannak vele, hogy minden kiscicához törzskönyv jár, különben ha nem adná úgy akkor nem ismerné el magukat tenyésztőnek.

Az, hogy amit leírt a Bea, hogy a kutyái nem felelnek meg a fajta standartnak vagy minek, és ezért a törzskönyv kiváltása többe kerül, az meg a saját hülyesége.

Olyan kutyát kell tenyészteni ami megfelel annak, így nem lennének akkor ilyen anyagi problémák. Meg mintha olvastam is volna valahol, hogy minden kutyájához kiváltja a törzskönyvet, / most nem tudom h a Bea írta vagy sem/ akkor meg miért adná tk nélkül? xD

Na mind1. Annyit fűznék hozzá, hogy felesleges itt marni egymást.

71%-os: Én nem arra céloztam kiválasztás címszó alatt, hogy a kiskutya barátságos vagy a leggyorsabban az jön oda. Megtörtént ez már emberekkel felnőtt kutyákkal is, olyannal, aki még véletlenül sem akart kutyát magának - például van egy idős hölgyismerősöm. Én is mondhatnám, hogy a kutyáimban, akiket kölcsönös szimpátia alapján választottam ki, egyáltalán nem kellett csalódnom, ugyanis pontosan illettek hozzám. Ez nem jelenti azt, hogy nem figyeltem volna meg őket egyébként, volt, hogy két kölyök között kellett döntenem, és képzeld, az volt a jobb viselkedésben számomra, aki kiválasztott engem, nem pedig a másik, akit a tenyésztő akkor ajánlott. Szerinted ez persze biztosan véletlen. A mostani két kutyám közül az egyikkel kiválasztottuk egymást, a másikat a tenyésztő ajánlása és egyéb kritériumok alapján vettük mellé, ő is tökéletes ebből a szempontból, de hozzám az illik jobban, akivel választottuk egymást.

Ezek nem álomképek és nem a kutya emberiesítése, de az utóbbi sem lenne szégyen, ugyanis szocio-kognitív képességeiben a kutya, éppen a háziasításnál és az emberrel való együttélésnél fogva, az emberhez meghökkentően hasonlít, bizonyos dolgokban jobban, mint az emberszabásúak.

Azt pedig nem mondtam, hogy a kutya a saját szimpátiájának vagy antipátiájának megfelelően bármit megtehessen, de bizonyos határon belül ezt igenis jelezni fogja, ugyanis a kutyák szuverén egyéniségek, személyiségük van. Az együttélés szabályaira persze a gazda megtanítja őket - jobb esetben.

"Olyan kutyát kell tenyészteni ami megfelel annak, így nem lennének akkor ilyen anyagi problémák."

Erre írtuk, hogy a standardben szerepel olyan küllemi kitétel, ami nem felel meg egy juhászkutya egészséges anatómiájának és funkcionalitásának. DE hogy más példát hozzak, itt van a shar-pei esete, ahol ugye a bőrösség, ráncosság volt kívánatos a standardben még úgy bő évtizede, ennek következtében a fajta gyászos egészségi állapotba került. Végül a standardjét megváltoztatták. A kutya standardekben számos olyan küllemi kitétel szerepel, ami csak egyfajta "divat", és ha ez egészségtelen, akkor ne állítsuk már azt, hogy eszerint tenyészteni jó. Lehet a cicáknál nincs ehhez hasonló, ez esetben szerencsések.