Mennyire jó, vagy rossz ötlet összeköltözni az anyósékkal?

Én laktam együtt ideiglenesen anyóssal. Nagyon jó a viszonyunk, szeretem, anyám helyett anyám. Viszont soha az életben nem költöznék össze vele még egyszer.

Máa generáció, más életvitel, más szokások. Kb kiidegeltük egymást annak ellenére, hogy szeretjük egymást. Ideiglenesen, rövid időre oké, de hosszútávon inkább ne. :D

A párod édesanyját gondos, jó (leendő) anyósnak ecseteled. Ez jó jel. Az előttem válaszolóknak mindegyiknek valamiben igazat adok. Valóban az idősebb nő szeret (szerinte) jó tanácsokat adni. Ha nem értesz vele egyet, akkor udvariasan jelezd, hogy Te ezt másképp tudod, ezért másképp akarod. Minden ilyen helyzetet ne emelt hangon, ne úgy, mint aki többet tud az anyósnál, hanem úgy közöld, hogy értse meg, hogy a Te akaratod akarod érvényesíteni, de elhiszed, hogy az ő korában még úgy volt, de ma már más szelek fújnak.

Mindent nézetkülönbséget meg lehet oldani, csak akarni kell. Ehhez nem kell mindig a bólintójános szerepét játszani.

Én 5 éven át laktam egy 2 nagy szobás háztartásban az özvegy anyóssal és a sógorommal (igaz, ó egyetemi kollégiumban lakott és csak ritkábban jött haza), de kibírtuk. Voltak nézetkülönbségek, de sosem kiabáltunk egymásra, nem tartottunk mosolyszüneteket.

Ha unoka születik, akkor (fentebb is írták) jöhetnek a problémák, mert a legtöbb anyós mindent jobban tud, mint a menye. Ne engedj beleavatkozni a gyereked nevelésébe! Ha Te zabkását akarsz neki adni, akkor ne fogadd el az anyós javaslatát a tojásrántottára, de az elutasítás ne durva, hanem udvarias legyen.

Summázva: nem főnyeremény egy háztartásban lakni (Ti sem fogtok), de nagyon előnyös, ha az anyósék közel laknak. A többi csak tolerancia és összeférhetetlenség kérdése, aszerint, hogy melyiket fejlesztitek ki magatokban.

#24,

azért nem kell a végtelenségig alkalmazkodni és öngyilkosságról fantáziálni, ha nem vagy elég rugalmas és az anyósékkal/apósékkal, netán a közelükben laksz.

Tény, hogy bizonyos mértékig rugalmasnak, mások nézetét józanul mérlegelőnek, kompromisszum-késznek kell lenni, de ez megvan a párkapcsolatban, munkatársak, szomszédok (röviden: az emberi kapcsolatok) esetében is.

A menyeink pl. nagyon szeretnek nálunk lenni, mindenről el tudnak a feleségemmel beszélni, néha már a fiaink mondják, hogy "menjünk", de ők még akkor is maradni akarnak. Hasonló a helyzet az unokánk felesége esetében is, ha meghívjuk 6 órára vacsorára még 10 órakor is nálunk vannak.

A lényeg:

- Nem mindig az a helyes, ahogyan én gondolom,

- Ha más a véleményem, akkor nem hurrogom le az ellenvélemény miatt a másikat

- Az anyósék ne akarják a maguk szokásait, nézetét ráerőltetni a fiatalokra!

- Néha "le kell nyelni a békát" is és nem megsértődni, duzzogni.

Szerintem nem jó ötlet. Ahogy írta valaki, lakva ismeri meg egymást az ember.

Teljesen más valakivel 0-24 együtt lenni vagy csak pár órát eltölteni vele.

Előbb utóbb úgyis kiütközik valami, ami vagy neked nem fog tetszeni vagy nekik és ebből csak a feszültség lesz.

Bár itt dől el sokszor, hogy a párja az embernek mennyire áll ki mellette, képes e a szülőkkel szembemenni és neked igazat adni, ez is jó arra, hogy ezt megmutassa.

szóval nem feltétlen lesz rossz ( de ehhez igen rugalmasnak kell mindkét oldalról lenni).

De az eddigi tapasztalataim és ismerőseim elmondása alapján, én biztos nem tenném.

Mivelhogy nem közös háztartásban laktok majd a szülőkkel, de egy épületben, és a leendő anyósról sok jót írtál, azt tanácsolom, hogy ne legyen anyóskomlexusod. Viszont vedd figyelembe a velem ellenkezők véleményét is és mérlegeld, hogy abból mi várható köztetek, aztán dönts.

Biztos, hogy lesz olyan, ami Neked (Nektek a fiúddal) nem fog tetszeni, de a szülőknek sem fog minden tetszeni! Ezeket ügyes megalkuvással (lehetőleg mindkét oldal részéről) csökkenteni kell és akkor nem lesz baj.

Ugye, a szeretett fiúddal is van ellenvéleményetek? Miért ne lenne a szülőkkel (is)? Okosan oldjátok meg és minden OK lesz.

"Mivelhogy nem közös háztartásban laktok majd a szülőkkel"

Egy épület: tuti közös minden óra, tehát a fogyasztások majd érdekesen fognak eloszlani, lesz belőle sértődés tuti, hogy minek ennyi, de mi nem is miattunk ennyi, most akkor ki mennyit fizet stb.. Mindenki az ő részükön jár át, mert kényelmesebb azt a bejáratot használni = zéró privát szféra. Mindeki az ő konyhájukat használja, mert úgy szokták és kényelmesebb = külön háztartás? Na ne röhögtess. Mi tényleg külön házban laktunk, csak egy telken és még jó fej is volt addig, míg oda nem költöztem. Utána olyan szar volt, hogy eszméletlen. És nem is volt közös a konyha meg a bejárat, meg a villanyóra stb. stb.

Nem azt mondom, ha nincs más, jobb mint a semmi, de ez nem külön háztartás meg stb. Fenét. Jobb, ha tudja mire számíthat. Max nem lesz olyan szar, de ha igen, legalább nem esik pofára szegényke.

Ne ítélje el senki eleve a leendő anyósékat, mert nem ismeritek őket, de a kérdező ismeri.

Apró ellentéteket meg lehet oldani (DE AKARNI KELL ÁM!).

Ha nagy lesz a fogyasztás (közös a fogyasztásmérő), akkor össze kell hasonlítani az eddigi hónapok (évek) fogyasztását a kifogásolt hónappal és a különbözetet az ifjak fizetik, figyelembe véve, hogy az eddigi fogyasztásban részt vett a fiú is, mert a szülőkkel lakik.

Minden a jóakaraton és a megegyezéskészségen múlik.

Ha valakinek rosszabb a tapasztalata, akkor abban (az esetek nagy részében) ő is ludas.

Nem azt állítom, hog nincs kiállhatatlan, minden lében kanál anyós, de a kérdező nem ilyennek látja, ezért tanácsolom neki mindazt, amit eddig fentebb tettem.

Senki nem ítélkezik az anyós felett, de két egykorú ember is van, hogy nehezen jön ki egymással... pl kollegák vagy egy baráti körön belül. Hány ilyet láttatok a környezetetekben? Gondoljatok vissza! Ugyanannyi idősek voltatok, mégsem volt szimpatikus valamiért a másik, mert volt valami szémotokra idegesítő szokása vagy bármi.

Most pedig alapból egy idősebb és fiatalabb korosztály kényszerül össze.

Itt ez hatványozódik, mivel nem csak egyszerű "vendégről", "haverról" vagy "kollégáról" van szó, aki csak pár órát lesz ott és tovább áll, hanem a fiúk párjáról, aki fix. Egy szülő jó esetben jót akar a gyerekének, amiből lehetnek összetűzések, mert amit a szülő jónak lát (akár igaza van, akár nem), lehet, a fiataloknak nem tetszik, vagy sértésnek veszik a segítő tanácsot, másképp gondolják, ebből pl lehetnek összezördülések. Akármilyen jó is a kapcsolat most, ez kb. könyvelhető, hogy megtörténik.

Hiába, én azt mondom, hogy a szülők szerintem alapból úgy fognak a fiúk párjához állni, hogy +1 fővel többen vannak, ráadásul vannak, amikben a +1 fő másként vélekedik, tehát némiképp "akadály". Megvannak a berögzött szokásaik, és bármi ami ezt borítja zavaró lehet, feszültségkeltő. Lényegében ez a szülőkön múlik, hogy mennyire kezelik megértően és rugalmasan.

A fiatalokon pedig, hogy teljesen türelmesen, megértően álljanak ehhez az egészhez és mielőbb rajta legyenek az önállósodáson.