Én vagyok a hibás amiért megkértem anyósomékat, hogy vigyázzanak a rendre?

Otthon vagyok a kisbabámmal, én végzem a házi munkát, főzök, takarítok az egész házban, elméletileg az emelet a miénk és ott ,,lakunk", de lent van a közös konyha és a kisbaba ott biztonságban van a lépcsőtől is, mert nagyon sokat mászkál.

Szóval anyósom ledobálta a sáros bakkancsát, én a konyhában voltam pár percre, ott hagyott engem és 2 perc múlva már a sáros bakkancsal a kezében találtam meg aminek nyalogatta a talpát. Mikor haza jöttek mondtam hogy találjanak helyet a cipőknek mert a gyerek a szájába vesz mindent, erre anyósom mondta hogy ha ő zavar minket akkor elköltözik. Apósom a nappaiban a szemetes mellé dobja az almahaját, pedig az 5 cmel arrébb van, poharakat szanaszét, cipővel a házban, munka után senki sem rázza le magát, bejönnek koszos nadrágban, a férjem nem fogta pártonat hanem megharagudott mert úgy vélte őt hibáztatom, meg sem hallgatta a véleményem, éppen nem áll velem szóba. Minden nap fel porszívózok, letörölgetek, elmosogatok, főzök, de nem tudok mindent újra és újra elvégezni, fent is lent is.

Hibásnak érzem magam, amiért szóltam, mert csak dolgoznak, de szerintem a munka nem kifogás a rendetlen életmódhoz. Én is keresek, van szülésim+ még egy kis plusz munkával is keresek egy kis pénzt.